Olaj, fegyverek, fafelhasználás… és tonhal. A válságok, és főleg a polgárok nyugtalansága a lehető legjobb környezet a profithajhászáshoz, mivel az ellenőrzés hiánya egyengeti az utat egyes gátlástalan „beavatkozók” számára az emberi jogok csorbításához és a népek vagy a környezet megkárosításához.
Október 31-én a BBC környezetvédelmi szakújságírója, Richard Black olyan cikket publikált, mely szerint 2011 nyarán – a háború és a NATO haditengerészet líbiai vizeken való jelenléte ellenére – egyes halászhajók beléptek a területekre kékúszójú tonhalat halászni. A BBC által bemutatott hivatalos dokumentumból kiemelt térkép e hajók intenzív jelenlétét mutatta a líbiai partok mentén.
Black cikke kiemelten foglalkozik az olasz halászhajók lehetséges bevonásával. Szükségtelen emlékeztetni arra, hogy Itália egy a Líbia területét bombázó számos ország közül. De miért fontos a líbiai tonhalhalászat?
Egy kis történelem
A líbiai partok mentén található kékúszójú tonhalforrások ellenőrzése – és a hozzáférés e forrásokhoz – az utóbbi néhány évben lett problematikus eleme a kékúszójú tonhal feldolgozó iparágnak.
2005-ben Líbia kijelölte a halászati védelemi zónát (angol rövidítéssel FPZ). Ezen a területen, amelyik egyébként a világ egyik legfontosabb ívóhelye a halak számára, a líbiai kormány gazdálkodna a forrásokkal, és a külföldi flották részére csak a líbiai kormány adhat engedélyt.
Líbia ingyen is megengedné, hogy a külföldi flották bejussanak erre a halászati védelmi területre, úgy ahogyan a francia, olasz és spanyol hajók is megtették a közelmúltban. Egyes francia hajótulajdonosok az egész hajóflottát líbiai zászló alá vonták a területhez való hozzáférés biztosítására.
Azt is mondták, hogy a líbiai halászati védelmi zónához való hozzáférés nagymértékben nehezített, sőt azt is, hogyha valaki engedély nélkül lépne be a védelmi zónába, jönne a gyors líbiai őrhajó, a Maradona, letartóztatná és visszavinné Tripoliba. Időnként – nekem legalább is azt mondták – bemondják a rádióban, hogy „jön Maradona”. Akár igaz, akár nem, a halászhajók nem mernek bemenni a líbiai halászati védelmi zónába, úgy ahogy azt régebben kormányzati engedély nélkül is megtették.
A 2011-es kékúszójú tonhal halászati szezon
Amikor a legutóbbi fegyveres konfliktus elkezdődött, a líbiai kormány levelet küldött a Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottságnak (ICCAT), hogy nem engedik be annak flottáját kékúszójú tonhal halászatra és a líbiai vizekben sem engedélyezik a kékúszójú tonhal halászatot. A jelen körülmények között ugyanis nincs mód arra, hogy megfelelően ellenőrizhessék a halászati rendelkezések betartását.
Sajnálatos módon a líbiai kormány néhány héttel később ismét írt az ICCAT-nak, mondván, hogy átgondolták a korábbi döntésüket, úgyhogy ennek értelmében az mostanra már „semmissé és érvénytelenné vált”. Az ICCAT azt válaszolta, hogy ez nem lehetséges, hiszen ha nem lennének ott a területi megfigyelők vagy a nemzetközi ellenőrzések, egyik feltétel sem teljesülne.
Maria Damanaki, EU halászati biztos nagyon egyértelműen fogalmazott az ICCAT-nak 2011-05-19-én írott levelében „Ha figyelembe vesszük az ICCAT természetvédelmi és -kezelési intézkedéseinek a potenciális figyelmen kívül hagyását, akkor a líbiai flotta részéről a kékúszójú tonhal halászata gyakorlatilag illegálisnak tekinthető”. A pontosság kedvéért a levél még azt is hozzáteszi, hogy „A bizottság fontolóra veszi, hogy engedélyezze–e – a 2011-ben az EU államok és az egyéb ICCAT szerződő felek közötti – magán kereskedelmi egyezmények létrejöttét és azt, hogy az EU hajók halásszanak-e a líbiai halászati zónában.”
Mi is történt tulajdonképpen?
Néhány hajótulajdonos hasznot szeretett volna húzni ebből a szörnyű válságból.
A BBC által közzétett térkép a hajók műholdjelzésein alapszik –és az ICCAT titkársága dolgozta ki. Nyilvánvaló, hogyha az ICCAT Titkárság megkapta volna ezeket a pozíciókat, akkor a hajók zászlóállásai is benne lennének. Az egészben a jó az, hogy az ICCAT tökéletesen tudja majd azonosítani a hajók neveit és zászlóit. És pontosan ez az, amit ma követelünk, az ICCAT bizottság isztanbuli tanácskozásán
Ha a kékúszójú tonhalflották kihasználnák Líbia képtelenségét arra, hogy ellenőrizzék a saját vizeiket akkor, amikor Líbia népe háborúban áll, az még egy szégyenletes fejezetet írna a kékúszójú tonhal feldolgozóipar kapzsiságot mutató történetéhez.
Továbbmenve, ha a hajók zászlóállásai a nemzetközi katonai műveleteket jelzők között lennének, ezt a leghatározottabban elítélné a nemzetközi közösség, és egész egyszerűen fosztogatásnak nevezné.
Az ICCAT-nek azonosítania kell e hajókat és a zászlóikat, és meg kell őrizniük a líbiai vizekben élő kékúszójú tonhalat a jövőnek. Egy menedékhely kialakítása e vizekben – a halászati területek nélküli Földközi tengeri hálózat részeként – lenne e probléma tökéletes megoldása.
Sebastian Losada a Greenpeace International vezető tengerpolitikai tanácsadója és az utóbbi öt évben a kékúszójú tonhal túlhalászásának a problematikájával foglalkozott.
http://www.greenpeace.org/international/en/news/Blogs/makingwaves/illegal-tuna-fishing-in-libyan-waters-how-cou/blog/37742/
fordította: Margit
