Aggasztó az ipari lobbi ereje az idei klímakonferencián, az Egyesült Államok pedig kitér mindenfajta előremutató kezdeményezés elől.
Magasan a sétány fölött remek kilátás nyílik Durban híres déli strandjára, ahol az ENSZ Klímakonferencia alkalmából közel 20.000 ember gyűlt össze, és ahol hét aktivista éppen egy ,,Hallgass az emberekre, ne a szennyezőkre” feliratú transzparenst bontott ki. Nos ez nem is lesz olyan egyszerű feladat... A reggeli napsütés ellenére az időjárás a kegyetlen szél miatt nem volt kegyes a Greenpeace aktivistákhoz, akik a Protea Hotel tetejéről ereszkedtek alá üzenetükkel.
Az épületben üzleti vezetők találkoznak, a WBCSD tagjai, egy szervezet, amit vezérigazgatók irányítanak olyan vállalatotoktól, ahol – hitvallásuk szerint - a fenntartható környezeti és társadalmi jövőt tartják szem előtt. Eközben az utcán rendőrök gyűlnek össze és igyekeznek elkobozni a transzparenseket, körülöttük a tömeg skandálva szolidarit az aktivistákkal, miközben Kumi Naidoo kifakad a WBCSD ellen, amit a Greenpeace a „Piszkos tizenkettő” egyikének jelölt meg.
Naidoo-tól nem idegenek az utcai megmozdulások. Ő az igazgatója a Greenpeace-nek, az egyik legnagyobb és leglátványosabb globális környezetvédelmi szervezetnek. Ő 1980-ban 15 évesen egyike volt azoknak a millióknak, akik Dél-Afrika apartheid rendszere és a rasszizmus ellen harcoltak. Kirúgták a középiskolából, majd bujkálni kényszerült. Ezután Angliába került, ahol elnyerte a Rhodes ösztöndíjat, ami a világ egyik legrangosabb ösztöndíja. Régóta küzdött az emberi jogokért, a szegénység ellen pedig éppúgy fellépett, mint a klímaváltozás ügyében.
Egy kollégám és én felkapaszkodtunk a tetőre, ahol a rendőrség mind a hét mászó-aktivistát őrizetbe vette. Az egyik dél-afrikai önkéntes, Michael Baillie ezt mondta:
,,Az volt a célunk, hogy megmutassuk, a kormányokat maroknyi társaság befolyásolja, miattuk tartanak a tárgyalások katasztrófa felé. Ők azok, akik túszul ejtik a klímát.”
Később a klímakonferencia egyik tárgyalótermében Kumi Naidoo beszélt nekem a reggeli megmozdulásról:
Mi nem ellenezzük a párbeszédet a vállalatokkal, de egyértelmű, hogy a cégek nem cselekszenek elég gyorsan, ellenkezőleg, visszatartanak minket. Ezért gondoljuk, hogy szükséges néven nevezni és megszégyeníteni őket ahhoz, hogy az emberek lássák, hogy kik azok akik még mindig akadályozzák az előrelépést a klímatárgyalások során.”
A „Piszkos tizenkettőt” Durbanban képviseli a Shell, az ExxonMobil, a Koch Industries és a BASF, valamint az ipari és szakmai csoportok, mint az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarája, a WBCSD és az American Petroleum Institute. A Greenpeace kiemelte ezeknek a vállalatoknak és ernyőszervezeteknek a jelenlétét Durbanban, és felelősségüket az éghajlatváltozás megállítása érdekében tett erőfeszítések aláásásában. A teljes jelentés címe: ,,Kik tartanak vissza minket? Hogyan akadályozza meg a hatékony cselekvést a szén-dioxid-intenzív ipar.” A jelentés részletesen taglalja, hogyan siklatják ki az óriásvállalatok nem csak a nemzeti törvényhozásokat, de az olyan kulcsfontosságú globális tárgyalásokat is, mint a klímacsúcs.
A volt dél-afrikai érsek Desmond Tutu a tárgyalások megkezdése előtt a következőket mondta: ,,Azt üzenjük, hogy ez az utolsó esély. Kérem, az isten szerelmére, hozzanak helyes döntést, csak ez az egy világunk van, ez az egyetlen otthonunk, ha elpusztul mindannyiunknak vége.”
A korábbi ír elnök azt üzente: ,,Az emberek szenvednek a klímaváltozás hatásaitól, elsősorban azok, akik nem is felelősek érte, ezért a gazdag országoknak vállalniuk kell a felelősséget, folytatnunk kell Kyotot, tisztességes, ambiciózus és kötelező érvényű megállapodásokat kell hoznunk, mégpedig most, itt Durbanban.”
Egyre nagyobb az egyetértés Durbanban, hogy az Egyesült Államok a legfőbb akadálya az előrelépésnek a tárgyalásokon. 16 vezető környezetvédő szervezet írt levelet Hillary Clintonnak, aki közvetlenül felügyeli az USA éghajlat-változási tárgyalásait. Rámutattak, hogy Barack Obama ugyan ígéretet tett rá, hogy az USA vezető szerepet fog betölteni a globális éghajlat-változási tárgyalásokon, ennek ellenére ma, 3 évvel később Amerika a fő akadálya az előrelépésnek.
A fosszilis tüzelőanyagokat hasznosító ipar hatalmas befolyást gyakorol az Amerikai Egyesült Államok kormányára a lobbi tevékenységük révén, valamint PR gépezetükön keresztül amit az amerikai közvélemény formálására használnak fel, ezekre az eszközökre évről évre több tízmillió dollárt költenek.
Kumi Naidoo, aki aktivistaként többször került börtönbe mind az apartheid, mind pedig a klímaváltozás elleni küzdelem során, azt mondja:
,,Ha az emberek képesek világszerte összefogni - a szakszervezetek, társadalmi mozgalmak, vallási vezetők, környezetvédő csoportok és így tovább, ahogy a szombati felvonuláson is láthattuk – akkor hiszem, hogy van remény egy igazságos, ambiciózus és jogilag kötelező érvényű döntésre a tárgyalások végén.”
Írta Amy Goodman
