Greenpeace Magyarország

A Greenpeace Magyarország politikailag és anyagilag független környezetvédő szervezet, része a több mint 55 országban jelen lévő Greenpeace-irodák hálózatának.

Látványos, bátor és békés eszközökkel hívjuk fel a figyelmet a környezeti problémákra, és azok megoldásaira. Egy élhető és békés jövő érdekében dolgozunk itthon és a nagyvilágban.

Függetlenségünket és szabadságunkat az biztosítja, hogy nem fogadunk el támogatást államoktól, politikai pártoktól és cégektől. Működésünk kizárólag olyan magánszemélyek adományainak köszönhető, mint te!

Munkánkat a http://greenpeace.hu/tamogass oldalon keresztül támogathatod. Adószámunk: 18178883-1-42. Köszönjük!

Friss topikok

A vonal másik végén...

2010.07.23. 00:24 Schmidt Gergő

 Sokan emlékezhetnek még, hogy néhány éve hogyan jelentek meg hírtelen az afrikai gyémántok bányászatáról, kereskedelméről szóló megrendítő hírek a médiában, amit később az általuk ihletett Véres gyémánt című film is követett. A fejlett világ vásárlói hírtelen szembesültek egy már régóta létező problémával, aminek hatására sokuk csatlakozott ahhoz a kibontakozó mozgalomhoz, amely - bojkottal, levelekkel stb. - nyomás alatt tartotta a kereskedőket annak érdekében, hogy azok csak ellenőrzött forrásokból szerezzék be a nyers gyémántot. 

Csak remélhetjük, hogy javult a helyzet. Afrika azonban nem csak gyémántban gazdag, a bányák  ma is szenvedést termelnek. A koltán kitermelés ma is növekvő ütemben és kegyetlenséggel folyik. Ezt a szürkés fémet Ausztráliából és Afrikából vásárolják a világ vezető vállalatai, és túlzás nélkül állítható, hogy az ebből előállított tantál nevű fémes elem   mindannyiunk életének nélkülözhetetlen része. Alapvető fontosságú mobiltelefonokban,de megtalálható a notebookok, LCD kijelzők, MP3 lejátszókban is.

 

A fő exportáló ország a Kongói Demokratikus Köztársaság, ahol egy átlagos napon 1300 ember veszíti életét a tantál – és más, hasonlóan értékes ásványok – kitermeléséért folytatott kegyetlen harcokban.

Az olyan tőkeerős cégek mint a Bayer jelentős készleteket vásároltak ebből az értékes fémből, és joggal számíthattak arra, hogy befektetésük – a fejlett világ folyamatos mobiltelefonvásárlási lázának következtében – busásan megtérül. Azért, hogy a nyugat olcsón jusson hozzá az áhított tantálhoz a vállalatok könnyedén szemet hunynak afelett, hogy a kitermelést kegyetlen zsoldoscsapatok tartják kezükben, ezreket dolgoztatva rabszolgaként, akiknek esélyük sincs, hogy kitörjenek az embertelen nyomorból, amiben élniük kell. 

 Azt mondom szemet hunynak, pedig ez nem minden, a tantállal megrakott repülők fegyverekkel térnek vissza Afrikába, így finanszírozzák - rajtunk keresztül -, hogy az ”üzleti partner” biztosan megszerezze a következő szállítmányra való ércet is. Nem véletlen, hogy a belga Sabena és a Swiss Air légitársaság már 2001-ben embargót hirdetett a koltán szállítására. ,,Az európaiak és az amerikaiak vásárolják a koltánt, és ők hozzák a fegyvereket is. Kizsákmányolják országunk kincseit, és a profitjuk érdekében hagyják a gyermekeinket a bányákban meghalni.”[1] - egy munkanélküli kongói tanár szavai.

 

 ,,Sohasem tudósítottam a kongóinál durvább háborúról. Láttam megcsonkított nőket, és szüleik húsának megevésére kényszerített gyermekeket is." - írja Nicholas D. Krisztof is, a New York Times munkatársa.

 

De a nyereség utáni hajsza az állatvilágot sem kíméli, ahogy a Jane Goodall alapítvány beszámol róla, 2001-ben, amikor a tantál ára a csillagos égbe szökött, a kongói Kahuzi-Biega Nemzeti tízezer bányász irtotta az erdőt és kutatott a lelőhelyek után. Azt, hogy mennyi maradhatott az itt élő keleti síkvidéki gorillákból, senki nem tudja, de a becslések szerint tizenöt év alatt az állomány kétharmada odaveszett. Az emberek elpusztítják az erdőket, ami kevés megmarad belőlük, azokat a bányákba vezető utak szabdalják fel, ezek segítségével pedig az orvvadászok elérik az utolsó megmaradt főemlősöket is. A komor kilátások ellenére akad egy kevés remény.

Ha már a véres gyémánt példájával kezdtem, ezzel is zárom le a történetet. Hiszen azokhoz hasonlóan egy új mozgalom van kibontakozóban, amely igyekszik rávenni az elektronikai konszerneket, hogy tiszta forrásból szerezzék be az alapanyagokat. Amíg a kongói helyzet nem normalizálódik, vagy a forrásokat nem lehet minden kétséget kizáróan ellenőrizni, addig az egyetlen megoldásnak az látszik, hogy Ausztráliából szerezzék be a tantált. 

A véres gyakorlat ellen küzdő Enough Project szerint a telefonok árát csak fillérekkel növelné, ha ellenőriznék a beszállítói hálózatot. A civil szervezetek a fogyasztók segítségével igyekeznek hatni a gyártókra, a raisehopeforCongo.org honlapon te is tájékozódhatsz arról, hogy mit tehetsz az ügy érdekében. 

 

 


[1]    Klaus Werner, Hans Weiss: Márkacégek feketekönyve, Art Nouveau Kiadó 

 

 


Szólj hozzá!

Címkék: afrika technológia erdő támogatás állatok

A bejegyzés trackback címe:

https://greenpeace.blog.hu/api/trackback/id/tr122146293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása