A Mélyzöld Rex Weyler havi rovata az aktivizmus és a környezetvédelem gyökereiről, illetve a Greenpeace múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az alábbi szöveg a szerző magánvéleményét tükrözi.

2011. január

„Az ökológia felforgató téma.”

Paul Sears, BioScience, 1964. július

Múlt novemberben a Channel 4 brit közszolgálati tévécsatornán az Amiben a zöld mozgalom téved című műsort sugározták, támadva a környezetvédelmet, és támogatva az atomenergiát, a DDT-t, a génmódosított növényeket és a geomérnökséget (a Föld rendszerébe való közvetlen, nagyfokú, mesterséges beavatkozást az éghajlatváltozás felszínes, tüneti kezeléséért – a szerk.). A becsmérlés részrehajlással, megtévesztésekkel és egyértelmű tévedésekkel volt átszőve. 

A műsor egyik munkatársa, Adam Werbach a Greenpeace International igazgatótanácsának volt tagja. Werbach azt nyilatkozta, a Channel 4 producerei félrevezették őt a dokumentumfilm tartalmáról, elferdítve jelenítették meg ötleteit, és megjegyzéseit azon nézőpontok támogatására használták, amelyeket ellenez.

A segítőkész közreműködők között feltűnt Florence Wambugu, a Monsanto és a DuPont biotechnológiai óriáscégek lobbistája, valamint Stewart Brand, az ExxonMobil, a Cargill, a Dow Chemical, a General Electric és a Bechtel tanácsadója – a társadalmat kizsákmányoló és környezetpusztító cégek valóságos Ki kicsodája.

Propaganda mint hír

„A »természet irányítása« kifejezést az arrogancia nemzette, és a biológia Neander-völgyi korszakában született meg.”

Rachel Carson, Csendes tavasz, 1962

A műsor hibáit és részrehajlásait George Monbiot a The Guardiantől, Tim Flannery, az Időjárás-csinálók szerzője, Dr. Doug Parr, a Greenpeace tudósa, illetve Kumi Naidoo, a Greenpeace International ügyvezető igazgatója tárta fel. Naidoo rámutatott arra, hogy például a génmódosított élelmiszerekre való koncentrálás az éhínségek megszüntetésére aláássa a valódi megoldásokat, mint a talaj termőképességének növelése, vagy a szegények földhöz, vízhez és mezőgazdasági támogatásokhoz jutásának biztosítása.

További nyilvánvaló tévedések:

Atomenergia: Mark Lynas klímablogíró és atompártfogó azt állította a műsorban, hogy „az atomenergia […] a nulla szén-dioxid-kibocsátású energia óriási lehetséges forrása.” 

Nulla szén-dioxid-kibocsátású? Teljesen hamis. Az atom az egyik leginkább szén-dioxid-igényes energiaforrás. Hogy miért? Kezdjük a betonnal, egy igencsak szénfogyasztó termékkel. Adjuk hozzá az urán bányászatát, feldolgozását, dúsítását és szállítását; a túlnyomásos tárolóedényekhez felhasznált magasan ötvözött acél kovácsolását; a bonyolult erőművek építését; végül pedig a radioaktív hulladék kezelését, szállítását, újrafeldolgozását és tárolását. Ezek mindegyike fosszilis üzemanyagokat igényel. Mark Jacobson a Stanfordi Egyetemről összehasonlította a különböző energiaforrások teljes életciklusának CO₂-kibocsátását A globális felmelegedés megoldásainak áttekintése című művében. Arra az eredményre jutott, hogy a szél és a koncentrált napenergia 3–11 gramm szén-dioxidot bocsát ki minden kilowattórányi áram termelésekor. Az atomenergia 68–180 grammot kilowattóránként. Lynas úr tévedett. Az atomenergia nem nulla, hanem óriási kibocsátású! Emellett máig megoldatlan problémát jelent a biztonság, a fegyverek elterjedése, a radioaktív kibocsátások, a leszerelés és a hulladéktárolás.

DDT: Stewart Brand azt állította, hogy a zöld mozgalom felelős a malária okozta halálesetek millióiért, mivel a környezetvédők – beleértve a Greenpeace-t is – sikerrel kampányoltak a DDT betiltásáért, ezzel maláriajárványokat eredményezve. Brand, a céges érdekeltségek által a környezetvédelem szabotálására kitalált mítoszt ismételve, minden szempontból tévedett.

Először is a Greenpeace sosem vezetett kampányt a DDT világszintű betiltásáért, és sosem ellenezte a DDT használatát a betegségek visszaszorítása érdekében. Soha. Másodszor nincs világszintű tilalom a DDT-n, és sosem volt. Az egyetlen nemzetközi okirat, amely a DDT-t szabályozza – a 2001-es stockholmi egyezmény – korlátozza a mezőgazdasági használatot, hogy ne szülessenek a DDT-nek ellenálló szúnyogok, de sehol sem említ járványvédelmi tiltást.

„Brand és Lynas eretnekként állítják be magukat – írta George Monbiot a The Guardianben – de kényelmes meséik összecsengenek az új vezetéssel: a cégek, az agytrösztök és a neoliberális politikusok üzeneteivel. Az igazi eretnekek azok, akik emlékeztetnek minket arra, hogy nem történhet sem társadalmi, sem környezeti előrelépés a [politikai] erők szembesítése nélkül.”

Amiben a környezetvédőknek igazuk van

„A vadon szeretete […] a hűség kifejezése a Földhöz, amely megszült és fenntart minket, amely az egyetlen otthonunk, amelyet valaha is ismerni fogunk, és amely az egyetlen paradicsom, amire valaha is szükségünk lesz.”

Edward Abbey, Magányos sivatag

Történelmileg az ökológusok és környezetvédők igazi megoldások és mélyreható ötletek ezreit osztották meg az emberiség segítéséért a béke és fenntarthatóság elérésében. A probléma nem az, hogy az ökológusok nem javasolnak megoldásokat. A probléma az, hogy ezek a megoldások nem kényelmesek azok számára, akik vagyont és politikai hatalmat akarnak gyűjteni.

A cégeket pártolók, mint Brand, Lynas és a Channel 4 csúcstechnológiára épülő, bonyolult megoldásokra támaszkodnak, atomenergiára, biotechnológiára és geomérnökségre, mert ezek a vállalkozások nagyobb gazdagságot és központosított hatalmat ígérnek a tehetőseknek. Megtámadják az ökológusok által felajánlott valódi megoldásokat, mivel azok kevesebb felelőtlen fogyasztást és több közösségi erőt igényelnek. Mindemellett az évtizedek során az ökológusok és környezetvédőknek rengeteg dologban igazuk volt.

[A cikk a következő részben folytatódik.]

Rex Weyler