Kazo, Japán – A föld megremegett a fukusimai Daiicsi atomerőműben, és Isizava Maszajuki alig tudott megállni a talpán. Sisakkal a kézben kirohant a munkások készenléti szobájából az erőmű 3-as reaktorában, ahol ő és egy csoport munkás javítási munkákat végzett. Látta, ahogy egy kémény és egy daru fűszálként lengedezett. „Mindenki rémülten kiabált” – emlékszik vissza.
Az 55 éves Isizava az erőmű főkapujához rohant, ám a biztonsági őr nem akarta kiengedni őt az épületegyüttesből. Hosszú kocsisor alakult ki a kapunál, néhány autós a dudára tenyerelt. „A személyi igazolványát kérem” – idézte fel Isizava a szabályos kiléptetési folyamathoz ragaszkodó őr mondatait.
„Miről beszél?” – kiáltott Isizava az őrre. A válla fölött hátranézve egy sötét árnyékot látott a horizonton a tengernél. Még mindig kiabálva folytatta: „Nem tudja, hogy szökőár közeleg?” Isizavát végül kiengedték. Ő nem nukleáris szakértő, még csak nem is a TEPCO, a tönkrement erőmű üzemeltetőjének alkalmazottja. Isizava egy azon képzetlen, ideiglenesen dolgozó segédmunkások ezrei közül, akik a sugárzással kapcsolatos munkáért felajánlott magasabb fizetés fejében Japán és a világ többi országának atomerőműveiben elvégzik a veszélyes feladatok nagy részét.
Ezek a munkások jól jelképezik Japán kétszintű munkaerejét, amely a legnagyobb cégek alkalmazottainak magasan fizetett elitosztályából és az alacsonyabb bérért, kevésbé stabil munkahelyen és kevesebb támogatást élvező munkások alárendelt csoportjából áll. A kritikusok szerint ez a gyakorlat veszélyezteti utóbbi munkások egészségét, illetve aláássa Japán 55 atomreaktorának biztonságát is.
"Ez az atomenergia rejtett világa – mondta Fudzsita Juko, a tokiói Keio Egyetem egykori fizikaprofesszora, aki régóta kampányol az atomipar munkakörülményeinek javításáért. – Ha valahol veszélyesek a körülmények, ezeket a munkásokat küldik oda. Ez veszélyes számukra, és veszélyes a nukleáris biztonság számára is.” Japán 18 kereskedelmi atomerőművének körülbelül 83 000 munkásának 88%-a megbízási szerződés alapján dolgozott a 2010 márciusával végződő évben, jelentette az atomenergia-ügynökség. A fukusimai Daiicsi erőműben 10 303 munkásának 89%-a dolgozott ilyen formában. A japán atomiparban az elitet a TEPCO-hoz hasonló üzemeltetők és erőműveket felépítő és azok üzemeltetésében segítő olyan gyártók alkotják, mint a Toshiba és a Hitachi. De ezen cégek alatt vállalkozók, alvállalkozók és al-alvállalkozók állnak – a fizetések, a támogatások és a sugárzástól való védettség pedig a létra minden egyes fokával csökken.
A fukusimai Daiicsi és egyéb atomerőművek féltucat egykori és jelenlegi munkásával készített interjúk sivár képet festenek a nukleáris körökben dolgozókról: ők azok, akik az óriási hőséggel dacolva felmosórongyokkal takarítják el a sugárszennyezést a reaktor szárazaknáiban és pihentetőmedencéiben, megtisztítva az utat az ellenőrök, technikusok és a TEPCO alkalmazottai előtt, és ők azok, akik a hidegben a tartályokba töltik a szennyezett hulladékot.
Néhány munkást építkezésekről csábítanak át, néhányan helyi földművesek, akik plusz bevételre szeretnének szert tenni. Számos, a nevük elhallgatását kérő munkás szerint vannak olyanok is, akiket helyi maffiózók fogadnak fel. A munkások arról számoltak be, hogy folyamatosan tartanak az elbocsátástól, megpróbálják elrejteni a sérüléseiket, hogy elkerüljék az összetűzéseket a munkáltatóikkal, és bőrszínű ragtapaszokkal fedik le a vágásokat és a horzsolásokat.
A legveszélyesebb helyeken, mesélik az egykori és jelenlegi munkások, a sugárzási szint annyira magas, hogy még egy kinyitandó szelepet is felváltva közelítenek meg, amíg néhány másodpercnyi forgatás után egy stopperes felügyelő el nem rendeli a feladat továbbadását a következő munkásnak. Hasonló munkára lenne szükség a fukusimai Daiicsi erőműben is most, ahol a földrengés ideje alatt üzemelő három reaktor automatikusan leállt, állítják a munkások.
„Az elsődleges cél a pan-ku elkerülése” – mondta a fukusimai Daini erőmű egy jelenlegi dolgozója, az angol puncture ('szúrás') szóból kialakult japán kifejezést használva. A munkások így nevezik azt, ha a dózismérő eléri a napi összdózis 50 millisievertes határértékét. „Ha egyszer eléred a határt, nincs több munka” – mondta egy munkás, aki a kirúgástól tartva nem kívánta elárulni a nevét.
(Az összeállítás japán cikkek alapján készült. )
