Greenpeace Magyarország

A Greenpeace Magyarország politikailag és anyagilag független környezetvédő szervezet, része a több mint 55 országban jelen lévő Greenpeace-irodák hálózatának.

Látványos, bátor és békés eszközökkel hívjuk fel a figyelmet a környezeti problémákra, és azok megoldásaira. Egy élhető és békés jövő érdekében dolgozunk itthon és a nagyvilágban.

Függetlenségünket és szabadságunkat az biztosítja, hogy nem fogadunk el támogatást államoktól, politikai pártoktól és cégektől. Működésünk kizárólag olyan magánszemélyek adományainak köszönhető, mint te!

Munkánkat a http://greenpeace.hu/tamogass oldalon keresztül támogathatod. Adószámunk: 18178883-1-42. Köszönjük!

Friss topikok

Az emberiség jóllétének legfinomabb mutatója

2011.11.10. 08:10 pappdori.bp

 A fosszilis energiahordozó kitermelés melléktermékeként keletkező szén-dioxid kibocsájás eredménye, hogy az Északi-sarkkörön az egyik leggyorsabb a hőmérséklet emelkedés, ennek köszönhetően a sarki jég kiterjedése is csökken.  A Cambridge-i Egyetem néhány szakértője  csatlakozott a Greenpeace jégtörő, az Arctic Sunrise kutatócsoportjához.

A világ leghatalmasabbjai reggeli kávéjukat szürcsölgetve nap mint nap az újságok gazdasági oldalaihoz lapoznak, hogy a Dow Jones és az FTSE-100 árfolyamából megtudják, hogyan állnak befektetéseik. Ám van egy másik, sokkal fontosabb és naponta frissülő mutató is, amely az emberiség hosszú távú jóllétének alakulásáról ad hírt. Az egyesült államokbeli Nemzeti Hó és Jég Adatközpont (NSIDC) weboldalán megtekinthető egy grafikon, amely műholdas és komputeres modellek segítségével követi az Északi-sarkvidék úszó jégtáblájának zsugorodását.

Nincs még egy hely a Földön, amely ennyire érzékeny volna a globális felmelegedésre, mint a sarkvidékek. Ez az egyszerű grafikon pedig azt mutatja, hogy az Északi-sarkon hatalmas sebességgel csökken a nyári jégtakaró nagysága. 2006 és 2007 szeptembere között például megdöbbentő mennyiségű - 1.5 millió négyzetkilométer, vagyis 16 Magyarországnyi - jég tűnt el.

A priccsemen fekve írok a Greenpeace jégtörő hajója, az Arctic Sunrise fedélzetén az északi-szélesség 81. fokán, csupán pár száz kilométerre az Északi-sarktól. Itt saját szememmel láthatom a legnyilvánvalóbb jelét annak, milyen következményekkel jár a fosszilis üzemanyagok használata. Ahogy a fedélzeten állok jéggel és vízzel körbevéve ameddig csak a szem ellát, szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy mire a fiam leérettségizik, már egyáltalán nem lesz itt jég a nyári hónapokban. Ám ez sajnos nagyon is lehetséges. Ha akkor lefényképezik a Földet az űrből, kék színt fognak látni ott, ahol most fehér. Az összes jég helyét a nyílt víz foglalja majd el. Peter Wadhams, a Cambridge-i Egyetem professzora, és a sarki jég elsőszámú szakértője e-mailen elküldte legutóbbi eredményeit. „Ebben a hónapban az Északi-sark jégpáncéljának nagysága kisebb lesz, mint eddig bármikor. A sarki jég kiterjedése és vastagsága továbbra is egyértelműen lefelé menő trendeket mutat - a sarkvidék így reagál arra, hogy a légkörben található üvegházgázok mennyisége
folyamatosan gyarapszik.”
A Wadhams  vezette kutatócsoport két tagja egy hónapon át velünk tart, hogy tíz különböző helyen megvizsgálja a sarki jég vastagságát és méretét. Amikor épp nincsenek jegesmedvék a környéken, a tudósok magfúrásokat végeznek, megmérik a hó mélységét, nagyfelbontású légifelvételeket és GPS-es számításokat használnak fel, hogy a korábbi modelleket és műholdas adatokat validálják. A világon elsőként most 3D-s lézer szkennereket is bevetnek, hogy még pontosabb eredményeket kapjanak.

Kutatásuk segít megértetni, milyen mértékben hat erre a vidékre a felmelegedés. Ám a hajóablakból figyelt jégolvadás következményeit messze a sarkon túl is érezni fogják. A sarki jég nem csupán a jegesmedvék, hanem valamennyiünk számára létfontosságú. Szükségünk van rá, hiszen ez a világ légkondicionáló berendezése, ami hűvösebbé teszi a légkört, mint amilyen egyébként volna. Az itteni jégre érkező napfény nyolcvan százaléka azonnal visszaverődik a légkörön túlra, a jég eltűnésével egyre nő majd a globális hőmérséklet, mivel a napsugárzást elnyeli a Föld. A nagy sarkvidéki olvadásnak fel kellene ráznia bennünket, ám a sors iróniájaként az olaj-óriások épp ebben látják a lehetőséget, hogy az utolsó csepp üzemanyagot i megszerezzék – akkor is, ha elsősorban az olaj az oka a jégpáncél zsugorodásának.
Abból kiindulva, hogy egy hordó olaj a finomítást és elégetést követően 300 kg szén-dioxidot szabadít fel, kiszámolható, hogy az Északi-sark még feltáratlan tartalékai további 27 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátásához vezethetnének. Ez körülbelül a föld egy évi karbon-lábnyomának felel meg.



Az elindulásom előtti éjszakán az „Arctic Song” című könyvet lapozgattam. A Níluson közlekedő gőzhajók és az Amazonas-medence anakondáinak történetéhez hasonlóan ez a törékeny táj is különleges helyet foglalt el gyermekkori olvasmányaimban. Most, ahogy az úszó jégtáblák recsegve széthasadnak a hajótörzs közelében, valószínűleg északabbra vagyunk bármely más hajónál a világon, egyetlen társaságunkat a felettünk köröző hófehér sarkvidéki sirályok jelentik, és bátran kijelenthetem, hogy az Északi-sarkvidék - minden képzeletünket felülmúlóan - létezik. De hogy meddig, az egyelőre kérdéses.



Joss Garman, Greenpeace munkatárs, jelenleg is a Greenpeace jégtörő hajója, az Arctic Surise fedélzetén tartózkodik fent a sarkvidéken, az északi szélesség 80. fokán.


Szólj hozzá!

Címkék: kutatás olaj klíma co2 hajók ökológiai lábnyom sarkvidék piszkos energia arctic sunrise

A bejegyzés trackback címe:

https://greenpeace.blog.hu/api/trackback/id/tr273266447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása