Greenpeace Magyarország

A Greenpeace Magyarország politikailag és anyagilag független környezetvédő szervezet, része a több mint 55 országban jelen lévő Greenpeace-irodák hálózatának.

Látványos, bátor és békés eszközökkel hívjuk fel a figyelmet a környezeti problémákra, és azok megoldásaira. Egy élhető és békés jövő érdekében dolgozunk itthon és a nagyvilágban.

Függetlenségünket és szabadságunkat az biztosítja, hogy nem fogadunk el támogatást államoktól, politikai pártoktól és cégektől. Működésünk kizárólag olyan magánszemélyek adományainak köszönhető, mint te!

Munkánkat a http://greenpeace.hu/tamogass oldalon keresztül támogathatod. Adószámunk: 18178883-1-42. Köszönjük!

Friss topikok

Segít-e megmenteni a bolygót, ha vegetáriánusok leszünk?

2012.02.01. 21:33 Toma001

Az utóbbi évtizedben világszerte 20 százalékkal nőtt a húsfogyasztás, annak ellenére, hogy a környezetre gyakorolt hatásait aggodalmak övezik. Laurie Tuffrey annak jár utána, tényleg segíthet-e a bolygón, ha nem eszünk húst.

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy gyors pillantás a húsipar környezeti statisztikáira, és láthatjuk, hogy van min gondolkodnunk. A Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet (FAO) jó néhány nyugtalanító adattal szolgál. Például a bolygón majdnem 1,4 milliárd marha és 1,1 milliárd juh van, amelyek az emberi tevékenység következtében keletkező metán 37 százalékát termelik. A metán gáz a széndioxidnál hússzor hatékonyabban ejti foglyul az üvegházhatású gázokat. A mezőgazdasági földterületek 70 százalékát, amely csak kicsivel kevesebb, mint a Föld teljes szárazföldi területeinek egyharmada, állattartásra használjuk. Az egy kilogramm marhahús előállításához szükséges vízmennyiség változó, attól függően, hogy milyen adatokat nézünk, de 13.000 liter és 100.000 liter közötti értéket becsülhetünk. Ezt végiggondolva, mennyire fenntartható a húsfogyasztás? És ha a dolgok valóban annyira ijesztőek, mint amilyennek tűnnek, miért nem fordul több ember a vegetáriánus vagy akár a vegán táplálkozás felé?

A vegetáriánus étrend választásában az első számú indok még mindig az állatok jóléte, és ha azt nézzük, hogy az Egyesült Királyságban több mint kétmillió állatot ölnek meg naponta élelmezési céllal (a Vegetarian Society, a Vegetáriánus Szövetség adatai szerint), nem nehéz belátni, miért. A Food Standards Agency, az angol élelmiszeripari szabványügyi hivatal 2009-es felmérése szerint az Egyesült Királyságban a népesség körülbelül 3 százaléka vegetáriánus, és további öt százalék fogyaszt rendszeresen húsmentes ételeket. Sok vegetáriánus számára azonban a környezet iránti aggodalom is a mozgatórugók között van. „Az, hogy mit eszünk - mondja Su Taylor, a szövetség szóvivője - az egyik legjelentősebb tényezője annak, hogyan hatunk a környezetünkre”. A Vegetáriánus Szövetség honlapja hivatkozik az RK Pachuari, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) elnöke által vezetett felmérésre, amely szerint egy hektár termőföld, amelyen zöldséget, gyümölcsöt és gabonát termesztenek, 30 embert tud ellátni élelemmel. Ugyanekkora terület, ha hústermelésre használják, csak 5-10 közötti számú ember számára biztosítja az élelmet.

Az Ecologistnak adott tavalyi interjújában a vegetáriánus amerikai szerző, Jonathan Safran Foer említett egy lehetséges okot arra, miért nem terjed el szélesebb körben a vegetarianizmus: „Az emberek a képmutatástól való félelmet használják a tétlenség igazolására.” A gondolat, mely szerint a vegetárianizmus melletti érvelés a veganizmushoz vezet, amely már túl radikális változást jelent, és ezért az emberek inkább nem változtatnak egyáltalán semmit az étrendjükön, nem ismeretlen a Vegetáriánus Szövetség kommunikációs vezetője, Liz O’Neill számára. „Az amerikai szerző nagyon szépen fogalmazza meg”, mondja. „Azért, hogy elköteleződjünk valami mellett – még akkor is, ha az nem a legtökéletesebb megoldás – el kell távolodnunk a kártékony viselkedéstől, a kártékony ipartól, olyan mértékben, ahogy azt az elkötelezettségünk diktálja. Csak azzal tudjuk elkerülni, hogy iparszerűen előállított húst együnk, hogy húzunk egy vonalat, és azt mondjuk: „én nem eszem húst”.

A fentiek fényében környezetvédelmi szempontból nehéz a húsevés mellett érveket felhozni. Az, hogy a húst túlnyomórészt iparszerű gazdálkodás keretei között állítják elő – a Compassion in World Farming vezető nemzetközi gazdasági állatvédő szervezet becsült adatai szerint az EU-ban zajló állattenyésztés 80 százaléka iparszerű keretek között folyik – és sok más tényező, mint például az antibiotikumok túlzott használata erős ellenérvet jelent azzal szemben, lehetünk-e etikusan húsfogyasztók. Guy Watson, a bioételek kiszállításával foglalkozó Riverford Organics cég (mely 40.000 doboz zöldséget, tejterméket és hústerméket szállít ki hetente) alapítója tisztán látja a nehézségeket. „Kétségtelen, hogy a világ jobb hely lenne, ha kevesebb húst ennénk, és hogy a legtöbb ember többet eszik, mint amit a saját egészsége és a bolygó védelme megkívánna”.

Az állattenyésztéssel kapcsolatos egyik fő probléma a takarmány előállítása. Ezt óriási mennyiségekben termeljük, és az állatok legeltetéséhez szükséges hatalmas területet is hozzászámítva, a Friends of the Earth szerint ez a felelős az évente kiirtott hatmillió hektár erdő nagy részéért. A hatékonyság csökkenését jelenti, amikor a szóját, amelyet emberi táplálékként is lehetne használni, helyette állati takarmányként termesztik. Ez az eljárás, Watson elmondása szerint, jelentős környezeti költséggel jár: „Ha gabonát kell termesztenünk az állatok etetéséhez, az nagymértékű széndioxid kibocsátással jár, míg ha állandó legelőn tartjuk őket, ez halmozódik, és hatékonyan bontja le a széndioxidot.”

A kisebb adagok fogyasztása mellett, az állat nagyobb (hacsak nem minden) részének a felhasználása a húsfogyasztás sokkal hatékonyabb, és egyesek szerint tiszteletre méltó módja. Miután felnevelt és levágott két disznót, az íróként és az Ecologist kommentátoraként dolgozó Tom Hodgkinson úgy becsüli, hogy az állatok alapos feldolgozása révén, melyek darabját 30£-ért vásárolta, több mint 1000 £ értékű húshoz jutott. Hodgkinson számára a folyamat irányítása, és az, hogy a húsgyárak helyett saját maga végezte el az előállítást, a húsevés sokkal felelősségteljesebb módja. „Amikor disznóink voltak, a barátaink azt mondták, ’ó, én ezt nem tudnám csinálni’, de elmehetsz a Tescóba, és megveheted a szörnyű dán szalonnát, mert téged eltávolítottak a folyamatból. Valóban szörnyű végignézni, ahogy a disznó meghal, de szembenéztünk a felelősségünkkel.”

És mi a helyzet a hallal – a proteinban gazdag táplálékkal, amelyet sok fél-vegetáriánus csempész vissza az étrendjébe? A FAO adatai szerint 2006-ban 92 millió tonna vadon élő hal került a piacokra a világon, és további 51,6 millió tonna származott halgazdaságokból. Taylor szerint az utóbbi hatékonysága fenntarthatatlanul alacsony. „A halgazdaságokban nevelt halak táplálékát a szabadon halászott halakból készítik, és minden 5 font vadvízi halhúsból így végül csak egy fontnyi halgazdasági halhúst nyerünk ki”, mondja. Az iparág felügyelő szerve, az Aquaculture Stewardship Council csak valamikor ebben az évben kezdi meg a működését, a Marine Stewardship Council (MSC, Tengergazdálkodási Tanács) programjában pedig jelenleg 134 halászat szerepel, melyek mindegyike fenntartható módon végzi a tevékenységét a tanúsítványuk szerint. Az MSC szóvivője, James Simpson szerint, ha gondosan megválogatjuk, milyen fajta halakat eszünk, lehetséges a fenntartható halfogyasztás: „Nemrég tettünk közzé néhány független felmérést az MSC program tanúsítványával rendelkező halászatokról, amely a halállomány növekedését mutatta ki. Tehát ha bizonyos forrásokat, pl. az MSC tanúsítvánnyal rendelkezőket előnyben részesítjük, ténylegesen hozzájárulhatunk az óceánok állapotának megóvásához, a halállomány növeléséhez.”

Annak eldöntése, hogy eszünk-e húst vagy halat vagy sem, végeredményben teljesen személyes választás kérdése, azonban annak tisztázása, honnan érkezik az étel az asztalunkra, alapvető feltétele annak, hogy megértsük a környezetre gyakorolt személyes hatásunkat. Ami tény, hogy a túlzott húsfogyasztásnak szerteágazó következményei vannak, nemcsak a környezetre, hanem saját egészségünkre nézve is. A Worldwatch Institute (Világfigyelő Intézet) 2011-es jelentése szerint a vörös hús fogyasztás jelentős csökkentésével a halálozási ráta a férfiaknál 11, a nőknél pedig 16 százalékkal csökkenne. A húsfogyasztás talán leginkább fenntartható módja az, ha kisebb adagokat fogyasztunk, és azt is etikusan tenyésztett húsból tesszük, még akkor is, ha ez drágább. Akárhogy is, a felelősségteljes hús- és halfogyasztás területén nehéz eligazodni.

Öt mód arra, hogy megmentsük a bolygót a tányérunkon át

Együnk több hüvelyes zöldséget
Fogyasszunk olyan fehérjét, amely a tápláléklánc alsóbb rétegeiben helyezkedik el, mint például a hüvelyesek és a diófélék. Su Taylor magyarázata szerint: „A gabonafélék, hüvelyesek és diófélék szénlábnyoma csak körülbelül egyharmada a hústermékekének, és ideális táplálékot jelentenek az emberi szervezet számára.”

Válasszunk szezonális termékeket
Vásároljunk szezonális gyümölcsöt és zöldséget. A helyileg termesztett áru vásárlásával nemcsak a hazai élelmiszeripart támogatjuk, de élelmiszer lábnyomunkat is csökkentjük (a Vegetarian Society számadatai szerint a britek esetében ez a csökkenés 57 százalék).

Próbáljuk ki a húsmentes hétfőt
Húsfogyasztásunkat akár úgy is csökkenthetjük, ha Paul McCartney Húsmentes hétfő kampányát követve kinevezünk a héten egy napot, amikor nem eszünk húst. Vagy választhatjuk Riverford „hús és 10 zöldség” filozófiáját is, amely a húsadagot zöldségek bőséges választékával kombinálja. „Úgy is ehetünk különleges ételeket, ha a jelenlegi húsadagunknak csak a felét vagy negyedét fogyasztjuk el”, mondja Guy Watson.

Kerüljük el a szupermarketeket
Vásároljunk kiszállítóktól vagy helyi gazdálkodóktól. Az Egyesült Királyságban a Riverford mellett ilyen az Abel & Cole, ill. Londonban a Farmaround. A Veg Box Recipes oldalon van egy hasznos online kiszállító kereső. Mind bio termékek szállításával foglalkoznak, és ez különösen hasznos lehet, ha olyan környéken lakunk, ahol nehéz ezekhez hozzájutni, és sokan recepteket vagy heti menüterveket is adnak, hogy a legtöbbet tudjuk kihozni az általunk vásárolt áruból.

Váltsunk fenntartható forrásból származó halra
Együnk MSC tanúsítvánnyal ellátott halat. „Kérdezzünk rá az általunk vásárolt hal származására, hogy ez mennyire visszakövethető”, mondja James Simpson. „Azzal, hogy a boltban vagy az étteremben MSC halat választunk, vagy akár azzal, hogy ahol nem találunk ilyet, rákérdezünk, üzenetet küldünk visszafelé a beszállítói rendszeren keresztül, és az eladáson keresztül változtatunk az óceánok helyzetén.” Ezen kívül a tőkehal fogyasztásával kapcsolatos félelmek is félreértésen alapulnak; bizonyos halászatok, mint a Pacific, Norwegian North East Arctic és Baltic, mind rendelkeznek MSC tanúsítvánnyal, és állományuk egészséges.

http://www.theecologist.org/green_green_living/food_and_drink/1190709/can_becoming_a_vegetarian_help_save_the_planet.html

fordította: Evelin
 


2 komment

Címkék: életmód vegetarianizmus húsfogyasztás

A bejegyzés trackback címe:

https://greenpeace.blog.hu/api/trackback/id/tr253591534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Paulo Gergő 2012.02.08. 10:17:10

Sziasztok!

Elnézést, nem kötözködni akarok. A cikk mondanivalója rendben van. Viszont van néhány zavaros, bosszantó félrefordítás, amely elveheti a kedvét a kevésbé jóhiszemű olvasónak.

Amiket találtam:
"A metán gáz a széndioxidnál hússzor hatékonyabban ejti foglyul az üvegházhatású gázokat."
„Az emberek a képmutatástól való félelmet használják a tétlenség igazolására.”
„Ha gabonát kell termesztenünk az állatok etetéséhez, az nagymértékű széndioxid kibocsátással jár, míg ha állandó legelőn tartjuk őket, ez halmozódik, és hatékonyan bontja le a széndioxidot.”

Hasznos lenne ezeket gyorsan kijavítani.

Egyébként jó a cikk, köszönjük! :-)

Üdv,
P.Gergő

kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2012.02.11. 07:27:40

Bizony itt azonnal lehetne változtatni, nem a másikra várni, hogy pl. az amerikaiak miért váltanak kisebb kocsira meg hasonló lózungok.
Mindenki meg tudná csinálni már a következő bevásárlásnál, hogy kevesebb (!) húst vesz. (Ha egy kicsit is akarná.)

Arról nem is beszélve, hogy nézzetek szét a boltok polcain, hogy van az hogy pulyka mell vagy csirke mell alig lehet más részt kapni. Aki már látott élőben ilyen jószágokat, tudja, hogy nem pulykamellek sétálnak a farmon. Hová lesz a nagy ráfodításokkal előállított többi hús? Egy nem jelentéktelen részét macska és kutyaeledel formájában látjuk.