Greenpeace Magyarország

A Greenpeace Magyarország politikailag és anyagilag független környezetvédő szervezet, része a több mint 55 országban jelen lévő Greenpeace-irodák hálózatának.

Látványos, bátor és békés eszközökkel hívjuk fel a figyelmet a környezeti problémákra, és azok megoldásaira. Egy élhető és békés jövő érdekében dolgozunk itthon és a nagyvilágban.

Függetlenségünket és szabadságunkat az biztosítja, hogy nem fogadunk el támogatást államoktól, politikai pártoktól és cégektől. Működésünk kizárólag olyan magánszemélyek adományainak köszönhető, mint te!

Munkánkat a http://greenpeace.hu/tamogass oldalon keresztül támogathatod. Adószámunk: 18178883-1-42. Köszönjük!

Friss topikok

„Túl sok az eszkimó, kevés a fóka”

2012.03.12. 08:51 majcsi

Nem titok, hogy Európa tengereinek valaha élettől nyüzsgő vizei ma már nem képesek ellátni hallal a kontinens valamennyi lakosát. Az EU-s kormányok és a halászati ipar már évtizedek óta tisztában van azzal, hogy több halat fognak, mint amennyit a tenger biztosítani tud, olyannyira, hogy maga az Európai Bizottság is elismerte: az európai halállomány közel 90%-a a túlhalászat áldozatává vált. Az is ismert tény, hogy a halállomány csökkenésével a halászati flották egyre messzibb vizek felé kalandoztak, hogy Európa végtelennek tűnő haligényét kielégítsék. Ma ott tartunk, hogy az EU-ban árusított hal csaknem fele az EU-n kívüli vizekről származik.

 

Európa legnagyobb flottáinak egyik fő célállomása Nyugat-Afrika, illetve annak partközeli vizei. Az Európához való közelség, és a tengeri élővilág gazdagsága miatt a világnak ez a része mindig is ideális volt a halászok számára. Az EU már egy jó ideje különféle partneri szerződéseket köt afrikai államokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy hajóival a jövedelmező területeken halászhassanak. Ez első pillantásra méltányosnak tűnik: az EU fizet az afrikai országoknak az erőforráshasználatért. De közelebbről nézve sajnos egyoldalúan torzult, méltánytalan valóság tűnik elénk. Nyugat-Afrika vizei már nem olyan élőlényekben bővelkedő tengerek, mint valaha. Ez a terület is a több évtizede folyó túlhalászattól szenved, amelyért leginkább a külföldi flották okolhatók! Az utóbbi jó 20 évben Oroszországból, Ázsiából és Európából érkező ipari – néha egész gyárnyi – méretű hajók serege özönlötte el Nyugat-Afrikát.

Ugyanakkor a nyugat-afrikai tengerpartok helyi közösségei egyre jobban függnek a tengerektől, mely megélhetést, jövedelmet, és egész egyszerűen táplálékot biztosít számukra. A Greenpeace óceánokért folytatott kampányának tagjaként európai és afrikai munkám során alkalmam nyílt arra, hogy csatlakozzam szervezetünk dakari csapatához, akikkel több halászközösséget is meglátogattunk Szenegálban, Mauritániában és a Zöld-foki szigeteken. Ott első kézből hallhattuk, és láthattuk is, micsoda árat fizetnek a túlhalászatért a helyi közösségek és az óceán maga.

>> Képes beszámoló a Greenpeace „Az én hangom, az én jövőm” című szenegáli körútjáról. (Az eredeti cikkben)

Bárhová megyünk, a történet mindenhol ugyanaz: a helyi halászoknak végig kell néznie, ahogy az idegen vidékekről érkezett fenékhálós halászhajókkal fosztják ki a tengert. Emiatt nekik a partokról egyre távolabbi helyekre kell kihajózniuk, akár életük kockázatása árán is, hogy egyáltalán fogjanak valamit. Hálóikban pedig így is csak töredéke van annak, mint amit régebben fogtak. A külföldről jött fenékhálós óriáshajók feltúrják a tengerfeneket, egész élőhelyeket tesznek tönkre, és gyakorlatilag kiürítik a hasznosítható állományt.

Mivel jelenleg az EU Közös Halászati Politikájának gyökeres reformja van terítéken, melyre kb. évtizedenként egyszer kerül sor, ritka lehetőségünk nyílik arra, hogy ezt a reformot minél ütősebbé tegyük. E hatalmas átalakítás részeként fel kell hagyni a mértéktelen és pusztító halászati gyakorlattal – mind Európában, mind az Európán kívüli vizeken. Halhoz csak úgy szabad  jutnunk, hogy közben sem az óceáni ökoszisztémák épségét, sem a helyi közösségek megélhetését nem veszélyeztetjük. 2011 elején nyugat-afrikai halászokat hívtunk meg Európa kilenc országába, hogy elmondhassák történetüket a döntéshozóknak, köztük a legmagasabb pozícióban lévő brüsszeli döntéshozóknak is.

 

Habár Szenegál 2006-ban formálisan már felmondta az EU-val kötött szerződését, az ország még mindig az ipari méretű flották okozta – korábbian, és jelenleg is folyó - túlhalászattól szenved. Múlt hónapban több mint 6000 aláírást gyűjtöttek Szenegál halászközösségeiben, hogy egyértelműen jelezzék kormányuknak: itt az ideje, hogy a jövővel törődjön. Védje, meg az óceánokat, és ne tegye a hatalmas külföldi flották martalékává!

 

Mindenközben európai csapatunk kiderítette, hány millió eurót öltek abba, hogy szubvencionálják a világ legnagyobb és legmodernebb halászhajóit – azokat a hajókat, amelyek részt vettek és vesznek a nyugat-afrikai vizeken folyó fosztogatásban. És amelyek veszteségesek volnának, ha nem élveznék az EU adófizetőinek nagylelkűségét!

 

Sajnos, mint a világ egyéb tájain, Nyugat-Afrikában túl sok hajó pályázik túl kevés halra– és ismét azok járnak legrosszabbul, akiknek a megélhetése csaknem kizárólag a tengerek sértetlenségén múlik.

Mégis van remény: Európa most átalakíthatja halászati politikáját oly módon, hogy biztosítja a valóban fenntartható, és mindenki számára méltányos halászatot, és közben nyeresége is marad. A tudósok szerint 80%-kal több hal volna tengereinkben, ha megfelelő módon irányítanák a halászati tevékenyseget.

 

Az EU-nak el kellene indulnia mind a halak, mind a halászat szempontjából fenntartható jövő felé. Ez - a rendelkezésre álló halállománnyal összhangban - a halászati flotta méretének csökkentését jelenti, amely során először a legkártékonyabb hajókat kellene kivonni a vizekről. A döntéshozók hallgassanak a tudósokra, és ne halásszanak többet annál, mint amit a tengerek elbírnak. Az EU változtassa meg a tárgyalási kultúráját a külföldi vizeken való halászattal kapcsolatban. Ne küldjék a legnagyobb hajókat Afrikába, hanem a helyben fogott és feldolgozott halat támogassa.

 

Végül, részesítsék előnyben azokat a kevésbé környezet-átalakító, illetve fenntartható halászatot, amelyek a tengerparti helyi közösségek számára nyújtják a legtöbb hasznot mind Európában mind Afrikában.

 

Menj föl a Greenpeace hazai weboldalára, és megtudod, hogyan segítheted az óceánokat és tengereket.

(Az eredeti blogbejegyzést írta: Farah Obaidullah, a Greenpeace International óceánokért folytatott kampányának tagja)


Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: afrika európai unió tudatos vásárlás hajók élelmiszer halászat óceánok

A bejegyzés trackback címe:

https://greenpeace.blog.hu/api/trackback/id/tr504170032

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Sötétzöldek a Moszkva téren 2012.03.13. 09:15:16

Bocsássanak meg. Képtelen vagyok Széll Kálmánnak nevezni azt a teret.Szóval a minap leszállok az 59-es villamosról, és belevetem magam a jó öreg moszkva téri szubkultúrába, hogy átkeljek a Combinókhoz. Csakhogy ezúttal az utamba került egy Greenpeace k...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása