Greenpeace Magyarország

A Greenpeace Magyarország politikailag és anyagilag független környezetvédő szervezet, része a több mint 55 országban jelen lévő Greenpeace-irodák hálózatának.

Látványos, bátor és békés eszközökkel hívjuk fel a figyelmet a környezeti problémákra, és azok megoldásaira. Egy élhető és békés jövő érdekében dolgozunk itthon és a nagyvilágban.

Függetlenségünket és szabadságunkat az biztosítja, hogy nem fogadunk el támogatást államoktól, politikai pártoktól és cégektől. Működésünk kizárólag olyan magánszemélyek adományainak köszönhető, mint te!

Munkánkat a http://greenpeace.hu/tamogass oldalon keresztül támogathatod. Adószámunk: 18178883-1-42. Köszönjük!

Friss topikok

Zöld erdőben jártam, zöld onnan az áram? – Élménybeszámoló, 2. rész

2012.03.29. 08:55 tmarton

Az előző rész itt olvasható. Ott tartottunk, hogy csak a szél csillapodását várjuk, hogy kihelyezhessünk egy 400 négyzetméteres transzparenst.


Belül mélység, kívül mélység. A lábunk alatt méternyi széles, vizes beton. Egyetlen pillanatra sem oldottuk le magunkat a kötélről. Fotó: © Greenpeace


És várunk. Már dél is elmúlt, a nap átdereng a langyos vízgőzön, amelyet a szél a hideggel váltogatva legyezget az arcunkba. Közben interjúkat adunk telefonon, és élőképeket is közvetítünk egy jeladóval. Felvágásnak tűnhet, de nem a Greenpeace-re akarjuk felhívni a figyelmet, hanem létező, komoly problémákra. „Van bármi értelme elmenni bárhová, ha senki nem tud róla?” – tették fel a kérdést már a szervezet alapítói is.

Az erőmű egyébként nemcsak miattunk sütkérezik a rivaldafényben – két nappal megjelenésünk előtt robbantották fel az egyik, feleslegessé vált tornyot, ami, lévén nem mindennapi látvány, szintén bekerült az országos híradókba is.


Si fractus illabatur orbis… Videó: © Bogatynia TV


Két napra rá megjöttünk mi is. Várakozás közben legalább egy kicsi feliratot kirakunk.  Videó: © e-Bogatynia.pl

Közeleg az este, de nem történik semmi. Lentről nem jönnek fel, mi meg nem megyünk le. A szél is marad, úgyhogy csak egy pici feliratot tudunk kitenni mutatóba. Születik egy terv arról, hogy a nagy transzparenst kicsit arrébb rakjuk ki, mint ahova eredetileg szerettük volna, hogy a légáramlatok szépen ráfújják azt a toronyra, de végül erre már nincs szükség – így is elértük, hogy a miniszter felajánljon egy találkozót a Greenpeace képviselőivel, és az akció híre is messzire eljutott. (A rövid reakcióidejű online média mellett később több újság is címlapra tűzi az ügyet.) A csapat fele az éjszakát is fenn tudta volna tölteni, de sötétedés után, tizenöt óra elteltével mindannyian lemászunk. A rendőrök sietve kocsikba is ültetnek minket, hogy a legközelebbi rendőrőrsre szállítsanak.

Magyar tolmácsot nem lenne egyszerű keríteni, így a gyorsabb ügyintézés érdekében Antonovits Bencével, a másik magyar aktivistával elfogadjuk az angolt is, egy barátságos – és még a rendőröknél is kíváncsiskodóbb – középiskolai angoltanárnő személyében. Csak menet közben tudja meg, hogy azoknak az eseményeknek lett része, amelyeket aznap a tévében látott, de ezt lelkesen veszi tudomásul. Mint kiderül, a férje épp abban az erőműben dolgozik, így amikor elmesélem neki, miért másztunk fel a hűtőtoronyra, azt állítja, kifogtuk azt az egyetlen erőművet, amelyikben pont nem ez a fajta égetés zajlik. (Ezzel a véleményével mindenesetre egyedül maradt.)

A lengyel zárkában másfél napig tartanak benn minket. A második napon öt percre kimehetünk levegőzni. A rendőrök és fegyőrök, amennyire a szituáció engedi, mindannyiunkkal kedvesen bánnak, nyilván nem mi vagyunk a legnagyobb és legveszélyesebb bajkeverők, akiket valaha láttak. Este már fogkefét és fogkrémet is kapunk. A cella, és egyáltalán az itt-tartózkodás a legkisebb sallangoktól is mentes, a tejüveg ablak a homályos fényen kívül nem enged át semmiféle vizuális ingert. Az idő érzékelhetetlen sebességgel halad, de az biztos, hogy lassan.

Végül eljön a tárgyalás is, ahol már mindenki kap az anyanyelvének megfelelő tolmácsot – mi például egy idősödő úriembert, aki az 1980-as évek közepén került Lengyelországba munkája kapcsán, aztán végül itt is házasodott meg. A teremben elhangzottak folyamatos, pontos fordítását nem képes biztosítani, de feladatát így is teljesen megfelelően ellátja.

Tolmácsunk - sajnos nem emlékszem a nevére - egyébként kazánok szerelésével foglalkozik. A Turów erőműben is dolgozott. Még ő is azt mondja, a szén és a biomassza együttes égetése csak egy nagy átverés.


Szólj hozzá!

Címkék: akció erdő atomenergia aktivizmus szén biomassza piszkos energia

A bejegyzés trackback címe:

https://greenpeace.blog.hu/api/trackback/id/tr114342343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása