A Greenpeace „tengeralatti kutatógárdája” 2012 júliusában elsőként talált korallokat a Csukcs-tengernek azon a vidékén, ahol a Shell olajfúró-állomást kíván létesíteni. A Shell hajójának szomszédságában John Hocevar Greenpeace-es tengerbiológus, az expedícióban használt tengeralattjáró vezetője, sikeresen begyűjtött 2 példányt a tengeri málnaként is ismert Gersemia rubiformis nevű korallfajból, és az ökológusok által oly gyakran alkalmazott transzekt menti számlálást alkalmazva videofelvétellel is bizonyította, hogy a tengerfenéken rengeteg korall él.
A Shell épp a jogerős hatósági engedélyekre vár, hogy nekiláthasson a fúrásnak a Csukcs- és a Beaufort-tengeren, és úgy hírlik, ez már jövő hét elejére összejön. A vállalat ugyan készíttetett egy tudományos tanulmányt a Csukcs-tenger élővilágáról, amelyben említést tesznek a tengerfenéken taláható korallokról, ám ezen tanulmány szerint számuk nem jelentős.
Ezzel szemben a Greenpeace tudósai felfedezték, hogy az itteni korallok a tengerfenék szabad szemmel is látható élővilágának harmadik leggyakrabban előforduló fajtái a kígyókarú és az ágaskarú tengeri csillagok után. Bár a video-minták kvantitatív elemzése még nem fejeződött be, a korallok előfordulási gyakoriságát négyzetméterenként 0.5-re becsülik, ami jelentősen magasabb, mint amit a sarki tengerekben máig mértek (az eddigi kutatások szerint a Weddel-tengerben, illetve Kanada és Norvégia sarki vizeiben előfordulási gyakoriságuk nem haladja meg a négyzetméterenkénti 0.2-t).
„Hogy ilyen nagy bőségben találtak korallokat az északi-sarkvidék tengereiben – ahol nem mellesleg a Shell már idén nyáron fúrásokat akar kezdeni –, azt mutatja, milyen keveset is tudunk erről a törékeny és egyedülálló vidékről. Az olvadó tengeri jég nem arra szólít, hogy part menti fúrásokba kezdjünk a sarkvidéken; az olvadás inkább figyelmeztetés számunkra, hogy ezt az ősi környezetet meg kell védenünk a tudósok segítségével” – mondta John Hocevar, tengerbiológus, a Greenpeace USA óceán-kampányának vezetője.
Habár a Shell azt nyilatkozta a Washington Post-nak, hogy tudnak a Csukcs-tengeri korallokról, a fúrási-tervekhez beadott környezeti hatásvizsgálat nem tesz róluk említést. Pedig a mélytengeri korallok elengedhetetlenül fontos (ún. szükséges) élőhelyet jelentenek a halak és egyéb tengeri élőlények számára, és az ENSZ, valamint az Egyesült Államok kormánya kiemelten fontosnak tartja védelmüket. A korallok nagyon hosszú életűek, ugyanakkor igen lassan fejlődnek ki, és rendíkívül érzékenyek minden változásra és bolygatásra.
„Miért nem foglalkoznak megfelelőképpen a sarki korallokkal a Shell csukcs-tengeri olajfúró programjának környezeti hatástanulmányában? Mi más van még, amit a tervezett fúrások környezeti hatásaival kapcsolatban nem tártak nyilvánosság elé? – tette fel a kérdést Rick Steiner, az Alaszkai Egyetem nyugalmazott óceánbiológus-professzora.
A Greenpeace Esperanza nevű hajója az Északi-sarkon állomásozik, hogy a Waitt Institute tengeralattjárójával összefogásban segítse a Shell olajfúrások által veszélyeztetett tengeri élővilág tanulmányozását. Az expedíció a Greenpeace „Mentsük meg az Északi-sarkot” (Save the Arctic) nevű kampányának része, amelyhez eddig már 1 millióan csatlakoztak, hogy együtt szálljanak síkra az északi-sarkvidéki területek védetté nyilvánításáért, és követeljék a part menti fúrások és a fenntarthatatlan halászati módszerek betiltását a sarkvidék vizein.
Kapcsolat: Joe Smyth (az Esperanza fedélzetén), joe.smyth@ greenpeace.org, és Travis Nichols, Washington DC, 206-802-8498
A „Save the Arctic” (Mentsük meg az Északi-sarkot) nevű kampányról további információkat a http://savethearctic.org/ címen, fényképeket pedig itt találhatsz.
Forrás: greenpeace.org
Fordította: majcsi