Greenpeace Magyarország

A Greenpeace Magyarország politikailag és anyagilag független környezetvédő szervezet, része a több mint 55 országban jelen lévő Greenpeace-irodák hálózatának.

Látványos, bátor és békés eszközökkel hívjuk fel a figyelmet a környezeti problémákra, és azok megoldásaira. Egy élhető és békés jövő érdekében dolgozunk itthon és a nagyvilágban.

Függetlenségünket és szabadságunkat az biztosítja, hogy nem fogadunk el támogatást államoktól, politikai pártoktól és cégektől. Működésünk kizárólag olyan magánszemélyek adományainak köszönhető, mint te!

Munkánkat a http://greenpeace.hu/tamogass oldalon keresztül támogathatod. Adószámunk: 18178883-1-42. Köszönjük!

Friss topikok

Egy tudós a sarkvidékről

2012.09.21. 12:11 Greenpeace

Professor Peter Wadhams írása

Az Északi-sarkvidéken 1970 nyarán jártam először, egy kanadai oceanográfiai kutatóhajó, a Hudson fedélzetén utazó kutatócsoport tagjaként. A Hudson történelmi expedíciót teljesített: a cél Dél- és Észak-Amerika körülhajózása volt. Már megjártuk az Antarktiszt, ahol heves érdeklődés alakult ki bennem a jéggel borított tengerek iránt. A  Bering-szoroson keresztül végül behajóztunk a Beaufort-tengerre, hogy a térségben első ízben hajthassunk végre modern oceanográfiai kutatásokat, mielőtt áthajózunk az Észak-Nyugati átjárón.

A hajót a jég pusztító erejével szemben ellenállóvá tették, és okkal. Alaszka és az ún. Északnyugati területek partvidékén az Északi-sarki Óceán (azaz a Jeges-tenger) jege a partvonal közelében húzódott, s alig pár mérföld széles sávot hagyott szabadon, hogy ott a kutatást elvégezhessük. (Csatornákat fedeztünk fel, amelyeket a szárazföldi keresztirányú hátak nyomására a jég vésett bele a tengerfenékbe). Előfordult az is, hogy nem volt semmilyen rés, semmilyen csatorna, csak a jég. Rendben is volt így; nem számítottunk másra. Az Északi-Tenger jege nyáron és télen is elárasztotta a Jeges-tengert.

 GP11NQ_layout.jpg

Ma ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a nyári jégtakaró felülete töredékére csökkent. 2007-re összesen négymillió négyzetkilométernyire zsugorodott, s ez a folyamat idén tovább fokozódott: hamarosan 3 millió négyzetkilométer alá zuhanhat. Előrejelzéseim szerint ez a nyári jégtakaró 2015 vagy 2016 nyarára teljesen el fog tűnni. Ha napjainkban lép be egy hajó a Bering-szorosnál a sarkvidéki vizekre, nem ütközik alig pár tengeri mérföld megtétele után jégfalakba; ehelyett az óceán nyílt vízét látja maga előtt, amit egészen az Északi-sarkig alig szakít meg pár mérföldnyi jégtakaró. Az űrből szemlélve az Északi-sark ma már fehér helyett kék helyett sapkát visel. 

Hogy történhetett mindez, és mit jelent ez számunkra? Az ok: a globális felmelegedés. Az Északi-sarkvidék 3-4-szer gyorsabban melegszik a világ többi részénél. Minden télen vékonyabb tengeri jégréteg alakul ki, ami nyáron egyre erősebben olvad, s így évről évre fogyatkozik. Végül eljön az a pont, amikor a nyári olvadás üteme meghaladja a téli jégképződését, és az egész jégsapka összeesik. Most értük el ezt a pontot. Tengeralattjáró-szonár segítségével 35 éve mérem a jég elvékonyodását, és korábban is számos alkalommal felhívtam a figyelmet arra, hogy a nyári jég előbb-utóbb teljesen eltűnhet. A visszahúzódó jég által hátrahagyott nyílt vízen a viharok a korábbiaknál jóval nagyobb hullámokat keltenek, s e hullámok egyszerűen eltakarítják az útból a hátramaradt jeget.

 Mit jelent mindez bolygónk számára? Nos, mindaddig, amíg a tengerfelszínt nyáron jégtakaró borította, bármilyen vékony volt is, az alatta húzódó óceán hőmérséklete 0°C alatt maradt, mivel az elnyelt napsugárzás a jég alsó rétegeit olvasztotta meg ahelyett, hogy a vizet melegítette volna fel. A levegő hőmérséklete szintén közel 0°C-os maradt, mert a melegebb levegő a jég fölött található felszíni hóréteg megolvasztása közben lehűlt. A tengeri jég, ha vékony is, folyamatosan 100%-os hatásfokú légkondicionáló rendszerként működik az óceán és a légkör számára egyaránt. A tengeri jégréteg eltűnésével ez a folyamat megszűnik, és az óceán vize gyorsan fel tud melegedni (jellemzően 7°C-ot is elér a nyár végére, amint az tavaly is megfigyelhető volt – ez a hőmérséklet pedig már alig hidegebb az Északi-tenger vizénél). Hasonlóképp felmelegszik a légkör is (s így a Grönland felett áthaladó felmelegedett levegő felgyorsítja a grönlandi jégtakaró olvadását). Az olvadáshő igen erőteljes energiatároló puffer – ugyanaz a hőmennyiség, amelyet 1 kg jég megolvasztására fordítunk, 1 liter vizet 80°C-ra képes felfűteni. Ha tehát a jég egyszer teljesen eltűnik, az óceán felső rétegei és légkör hirtelen ugrásszerű melegedésnek indulnak, és szinte elképzelhetetlen, hogyan térhetnénk vissza valaha is a jég borította nyári óceánhoz, ha ez egyszer bekövetkezik.

Ha a felszíni jégtakaró helyét nyílt vízfelszín foglalja el, csökken a Föld albedója – a teljes fényvisszaverő képessége: számításaim szerint az utolsó négymillió km² jég eltűnése ugyanolyan mértékben járul hozzá bolygónk felmelegedéséhez, mint az elmúlt 25 évben kibocsátott CO2-mennyiség. A felmelegedett tengervizek miatt kiengedő permafrost (állandóan fagyott altalaj) ráadásul jelentős mennyiségű metánt bocsát a légkörbe, tovább fokozva ennek a rendkívül veszélyes üvegházhatású gáznak a koncentrációját. Mindkét jelenség tovább fokozza a globális felmelegedés ütemét, és egyre reálisabb annak a veszélye, hogy az megfékezhetetlenné válik.

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy tovább halogassuk a fellépést a klímaváltozással szemben. Most kell cselekednünk. Ellenkező esetben civilizációnk pusztulásának leszünk tanúi.

 

Peter Wadhams professzor

Peter Wadhams az Óceánok fizikájának professzora a Cambridge-i Egyetemen. Oceanográfusként és glaciológusként szakterülete a sarkköri  jégtakaró kutatása. Az irányítása alatt működő Polar Ocean Physics Group a globális felmelegedés tengeri jégre, jéghegyekre és a sarkvidéki óceánokra gyakorolt hatásait kutatja, többek között tengeralattjárók, víz alatti robotjárművek, jégtörő hajók, repülőgépek és sodródó jégtáblák felhasználásával. Több mint 45 sarki expedíciót vezetett, köztük több alkalommal a Greenpeace hajója, az Arctic Sunrise fedélzetén. 

 


2 komment

Címkék: tudomány klíma sarkvidék mérföldkövek a világvége előtt északi-sarkvidék

A bejegyzés trackback címe:

https://greenpeace.blog.hu/api/trackback/id/tr864792575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pandava 2012.09.21. 17:31:19

"A felmelegedett tengervizek alatt kiengedő permafrost (állandóan fagyott altalaj) ráadásul jelentős mennyiségű metánt bocsát a légkörbe, tovább fokozva ennek a rendkívül veszélyes üvegházhatású gáznak a koncentrációját."

Ez biztos nem így akartátok írni, mivel az óceáni aljzat mind melegebb 0 foknál, sosincs befagyva. Permafrost az állandóan fagyott szárazföldi területeket jelenti Szibériában meg Alaszkában, ha jól emlékszek még környezetismeretre.:)

GP-gépház 2012.09.24. 19:32:56

@pandava: Jogos, köszi, javítottuk.
süti beállítások módosítása