Írta: Doug Parr, a Greenpeace UK tudományos főmunkatársa.
Az energia világa változik. A világ egyik legnagyobb vagyonkezelője, az UBS nemrégiben azt tanácsolta ügyfeleinek, hogy nem a Hinkley-hez hasonló nagy, centralizált erőművek jelentik a jövőt, hanem a napenergia, az elektromos autók és az olcsóbb akkumulátorok. Eközben a technológiai éllovas Google 3,2 milliárd dollárt fektetett be a Nest okosotthon-vállalatba.
Az új hinkley-i atomerőműről szóló megállapodás biztosítékot tartalmaz arra az esetre, ha az erőművet bezárnák „az energiarendszerek forradalma miatt”.
A Hinkley Point B atomerőmű, Somerset, Egyesült Királyság. Fotó: Robin Somes
Ennek ellenére a brit energiapolitika mintha a múltban ragadt volna: úgy tűnik, a kormány villamosenergia-piaci reformja leginkább atomerőművek építésére alapoz. És igen nagyvonalú átvételi árat garantál az EDF számára a Hinkley-be tervezett új, 3,2 GW teljesítményű reaktorok 35 éves üzemelése során, amelyek építése 24,5 milliárd fontba (mintegy 9 500 milliárd forintba) kerül, és legkorábban 2023-ban kezdheti meg a termelést.
Az Európai Bizottság október 8-án úgy határozott, hogy jóváhagyja az állami támogatást a két reaktorra a somerseti Hinkley Pointban – annak ellenére, hogy a Bizottság becslése szerint az Egyesült Királyság kormánya és az NNB GenCo (az EDF leányvállalata) közötti tranzakció akár 17,6 milliárd fontjába is kerülhet a brit energiaszámla-fizetőknek, támogatások formájában.
Hinkley összes (diszkontálatlan) támogatása azonban ennél sokkal magasabb is lehet, teljes élettartama során a végösszeg elérheti a 37 milliárd fontot is. (Lásd a szerző saját számítását – a szerk.)
Ez részben a 35 évre szóló, indexált árgarancia („kötési ár”) miatt van, amely 92,50 font/MWh, majdnem a duplája a brit villamos energia 50 font/MWh körüli nagykereskedelmi piaci árának. Ez azt jelenti, hogy a brit lakosság fedezi az EDF-nek fizetendő díj és a piaci ár közötti különbséget – utóbbi ár jelenleg nem tűnik úgy, hogy nőne majd.
Az atomtermelés reálköltsége már több mint 50 éve változatlan, és óriási optimizmusra vallana azt gondolni ilyen kevés bizonyíték alapján, hogy ez a stagnálás változni fog.
Az Európa-szerte épülő néhány EPR reaktor (a hinkley-i reaktorok is ilyenek lennének) alapján megállapítható, hogy az építkezésben szerzett tapasztalatok egyáltalán nem csökkentik a költségeket, mivel Hinkley ára várhatóan ugyanolyan magas, vagy magasabb lesz, mint az első finn vagy francia atomerőműveké.
Ezzel szemben a megújuló energiák ára egyre csökken, a napenergia esetében különösen: és ezek támogatása indokolható is lenne azzal, hogy az a technológiák műszaki potenciáljának elérését segíti.
Mennyi, mennyi támogatás
A megállapodás részét képezi egy sor „biztosíték” – amelyeket amúgy közvetett támogatásnak is nevezhetnénk –, külön Hinkley-re alkotva. Ezek a következők:
-
Hitelgaranciák – amennyiben túllépik a költségeket, vagy a terv meghiúsul, a kormány (értsd: a számlafizetők) fedezik az első 10 milliárd font visszafizetését a befektetőknek.
-
A kötési árat kétszer tárgyalják újra: 15, illetve 25 évvel a termelés kezdete után. A tárgyalások során a működési költségek, például az üzemanyagköltség és a karbantartási költség emelkedése miatt az áram ára emelhető.
-
Szintén érdekes részlet, hogy a megállapodás biztosítékot tartalmaz arra az esetre, ha az erőművet bezárnák „az energiarendszerek forradalma miatt”, ahogyan az EDF Energy vezérigazgatója fogalmazott. Ez azt jelenti, hogy ha a jövőben az energiamix több megújulót, több tárolt energiát tartalmazna, vagy akár a keresletoldali szabályozás fejlődne, az erőműnek elsőbbsége lesz a hálózatra termelésben, esetleg megkapja azt az árat (feltehetően a kötési árat), amelyet egyébként a termelésért kapna. A bezárási kockázati fedezet arra is vonatkozik, ha változna a politikai döntéshozatal, vagy környezetvédelmi, esetleg biztonsági okokból törvénymódosításra kerülne sor.
-
Az új erőmű – nagy energiatermelő egység lévén, amely ha kiesne, 3,2 GW villamosenergia-kapacitás elvesztését jelentené nagyon rövid idő alatt – megköveteli, hogy a hálózat többi eleme alkalmazkodjon hozzá. Ennek költségei (évi 160 millió font) mindenkit terhelnek, beleértve a megújulóenergia-termelőket is, és ezt a költséget a hinkley-i projekt nem állja.
Mindezeken felül a Bizottság becslésén és az állami támogatáson túl Hinkley további olyan hosszú távú biztosítékokat is élvez, amelyeket minden atomerőmű megkap. Először is: baleset esetén a felelősség felső határa 1,06 milliárd fontban maximalizált, efelett a fogyasztók állják a számlát. (A fukusimai atombaleset költségei most 100 milliárd dollár körül járnak, és az összeg csak tovább emelkedik.) Másrészt: akár 15,72 milliárd font tervezett támogatás is jár az új reaktorokból származó radioaktív hulladék kezelésére.
Ez mind azt támasztja alá, hogy Hinkley nem költséghatékony megoldás az Egyesült Királyság energiával való ellátására. Ahogy az Exeteri Egyetem professzora, Catherine Mitchell mondja a hálózattal kapcsolatban:
„Semmi nem indokolja azt, hogy az atomiparnak nem kell kifizetnie a rendszer extra költségeit; hacsak az nem, hogy az atomenergia olcsóbbnak látszódhasson a többi villamos energiaforráshoz képest.”
Hátrányban a megújulók
A Siemens Wind Power technológiai igazgatója szerint a megújulók fejlesztői „legalább a fél karjukat odaadnák”, ha olyan feltételeket kaphatnának, mint az atomenergia-ipar az Egyesült Királyságban – és néhány megújuló fajlagos ára még így is olcsóbbá válik a nukleáris energiánál, mire Hinkley beindul, legkorábban 2023-ban.
Azonban a Hinkley számára nyújtott támogatások többsége elérhetetlen az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatermelők, például a megújuló energiát termelők számára; vagy ha igen, nem ilyen mértékben.
Például a szárazföldi szélerőművek által termelt áram „kötési ára” 2017-től kezdve alacsonyabb lesz, mint a Hinkley-é, és az árak mostantól mindenképpen versenytárgyalások során alakulnak majd, ami tovább csökkenti majd az árakat, szemben Hinkley esetével.
Emellett Hinkley 35 éves kötési árra vonatkozó szerződése példa nélküli – azt jelenti, hogy akik most fejezik be az iskolát, még nyugdíjasan is ezt a szerződést fogják nyögni.
Pálfordulások az Egyesült Királyságban és Európában Hinkley ügyében
Hinkley nemcsak hatalmas lyuk lesz a társadalom zsebén, nemcsak hatalmas kockázatot hárít át a teljes lakosságra, de eredetileg egyik brit koalíciós párt sem akarta ezt az agyonfinanszírozott erőművet – ahogy az a kormányalakításkor a koalíciós megállapodásban olvasható (17. oldal). A Liberális Demokraták ellenezték az atomenergiát, a Konzervatívok pedig szabad piacot akartak, torzító szubvenciók nélkül.
Most pedig úgy tűnik, hogy a Bizottság hasonló hátraarcot vett. Az eredeti bizottsági elemzés élesen kritizálta a megállapodást – főképp a versenyszerű tender hiányát, amely túlkompenzálhatja az EDF-et. Günther Oettinger energiabiztos pedig „szovjetnek” találta a koncepciót.
Az állami támogatást jóváhagyó pecsét kérdése azért merült fel, mert az EU tagjaiként az egységes energiapiac felé kellene haladnunk, amely alacsonyabb villamosáram-árakat eredményezne.
A Hinkley-üzlet problémás amiatt a precedens miatt, amelyet megteremt; hogy az EDF-et megvédi a kockázatoktól, amelyeknek más piaci szereplők ki vannak téve, és hogy ezek szerint egy EU-tagállam önkényesen vehet bármilyen energiát, amely megakadályozza bárminemű érdemi egységes piac létrejöttét.
Azonban ezzel a Hinkley állami támogatásáról szóló történetnek még nincs vége. Ausztria jelezte, hogy fellebbez a Hinkley számára nyújtott bőkezű támogatást engedélyező európai bizottsági döntés ellen.
