Reakció a 444.hu „Az utolsó pillanatban győzte le Brüsszelben a tudomány a hisztériát” című cikkére
A napokban jelent meg a 444.hu-n „Az utolsó pillanatban győzte le Brüsszelben a tudomány a hisztériát” című cikk. Az írás aránytalanul nagymértékben támaszkodik egy magát “zöldnek” nevező, de alapvetően a környezetvédő szervezeteket, különösen a Greenpeace-t támadó, atomenergia- és GMO-párti szerzőre. A cikk apropójául a világ legelterjedtebb gyomírtójának, a glifozátnak az újraengedélyezése szolgált. A vegyszerről 2015 óta hangosodtak fel a viták. Az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége (IARC) ekkor tette 2A rákkeltő besorolásba az eredetileg a Monsanto által kifejlesztett glifozátot. Ha az EU átvette volna ezt a besorolást akkor automatikusan tiltani kellene az Unióban ezt a gyomirtót. A glifozát kockázataival kapcsolatos tudományos eredmények azonban ennek ellenére sok európaihoz el tudtak jutni, elsősorban a zöld és egészségügyi civil szervezetek munkájának köszönhetően. Így nem véletlen, hogy több mint 1,3 millió uniós lakos írta alá a glifozát betiltását követelő Európai Polgári Kezdeményezést. Az ő szavukat meghallva, és a tudományos bizonyítékokat elfogadva mára már több uniós tagállam kiállt a szer tilalmáért. Az Unió egésze azonban – kis többséggel bár, de – november végén öt évre újraengedélyezte a problémás gyomirtót. Pillanatnyilag tehát felülkerekedett a vegyipari lobbi, de mindannyiunk érdeke, hogy a nyertes oldalra végül a tudomány és az emberek egészsége kerüljön.
Bede Márton 444.hu-s cikke a glifozátot gyakorlatilag ártalmatlan vegyszerként mutatja be és hisztériakeltésnek állítja be a gyomirtó egészségügyi kockázataira vonatkozó kijelentéseket - érkezzenek azok az Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Rákkutató Ügynökségétől vagy a környezetvédőktől. Miközben valójában „nem civilszervezetek keltik a dicső glyphosate rossz hírét, [ők] csak felerősítik a tudomány ebbéli állításait” – ahogy Darvas Béla, számos glifozáttal foglalkozó nemzetközi tanulmányt jegyző professzor írja az idézett cikkre reagáló Facebook posztjában. A glifozát kockázatait kimutató tudományos eredményeket azonban sajnos már elmulasztja bemutatni a 444.hu írása.
A világ legelterjedtebb gyomírtója, a glifozát az IARC 2A jelű listáján szerepel, a „valószínűleg rákkeltő az emberek esetében” kategóriában
Bede Márton cikkében erősen relativizálja az IARC-besorolásokat. A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség erősebb, 1-es listájába sorolt napfényről és dohányzásról kifejti, hogy ezek kismértékben a besorolás ellenére sem okoznak halált – holott pár hónapja még ő maga is fel volt háborodva, amikor a napfény rákkeltő hatását bagatellizálta a kormánypárti sajtó. Az IARC „valószínűleg rákkeltő az emberek esetében” besorolást kapott 2A jelölését is igyekszik a cikk viszonylagossá tenni, például a listán szereplő fodrászszakma említésével. Pedig a fodrászszakma 2A-besorolásának igenis van létjogosultsága: „a háztartásunkban gyakori mutagén anyagok felfedézésében a hajfestékek is szerepet játszottak, (...) az ismert genetikus a felesége vizeletéről igazolta, hogy mutagén hatású (...), ugyanis a nevezett hajfesték bomlástermékei ezen az úton távoztak” – írja Darvas Béla ökotoxikológus már említett bejegyzésében.
Európában alapvetően tiltjuk a 2-es kategóriájú rákkeltő anyagokat, különösen a növényvédő szerek esetében, hisz ilyen anyagokkal folyamatosan találkozhatunk – a földeken dolgozó gazdák, a permetezett területek környékén lakók, és nem utolsósorban a gyomirtóval kezelt élelmiszerek fogyasztói. Bár az EU és az IARC rákkeltő besorolásai nem teljesen fednek át (az IARC 2A nagyjából az EU-s 1B-nek felel meg), ha az EU átvette volna az IARC besorolását, akkor automatikusan be kellett volna tiltani az unióban is a glifozátot.
Az IARC 2A besorolását állatkísérletek támasztották alá, és kimutatták a glifozát emberi DNS-t károsító hatását is. Ennek ellenére az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) nem vette át a rákkeltő besorolást, amit zöld szervezetek szakmailag kritizáltak, mivel az EU-s döntés alapját döntően a glifozátgyártó cégek vizsgálatai adták.
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság a glifozátot forgalmazó cégek dokumentumai alapján ajánlotta a vegyszer újraengedélyezését
A 444.hu cikke szerint a glifozáttal kapcsolatos kritikák tankönyvi példái annak, amikor „a tudományt és az értelmet legyőzi a hisztéria és az érzelem, különösen amikor egy ilyen karikatúraszerű gonoszt [szerk.: mint a Monsanto] sikerül találni.” Számos vezető kutató azonban erről egészen másképp vélekedik. A glifozátgyártó cégek vizsgálatain alapuló EFSA-értékelés például annyira felháborított 96 tudóst, hogy közös nyilatkozatban jelentették ki: az EFSA besorolása nem hiteles, és „nem támasztják alá bizonyítékok.” 2017 nyarán aztán kiderült, hogy az EFSA álláspontját megalapozó tanulmányok nagy része szó szerint a Monsanto óriásvállalat dokumentumaiból származik. Ez nem mást mutat, minthogy a vegyszert gyártó cég saját anyagai alapján dőlt el, hogy az újraengedélyezés során az uniós hatóság mely tanulmányokat vesz figyelembe és melyeket nem.
2017 első felében egy másik uniós hatóság, az ECHA (Európai Vegyianyag Ügynökség) sem minősítette rákkeltőnek a glifozátot. Egy vezető német toxikológus szerint azonban az ECHA megsértette a tudományosság alapelveit, mert nem vette figyelembe a rákkeltő hatásra vonatkozó egyértelmű bizonyítékokat. Az IARC tanácsadója, Chris Portier pedig a Guardian brit lapban jelentette ki, hogy a glifozát az ECHA saját előírásai alapján is az 1B rákkeltő kategóriába kéne, hogy tartozzon.
Célkeresztben a WHO Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége (IARC)
A 444.hu-n megjelent írás az IARC szakmai munkáját is próbálja némiképp relativizálni: „az IARC leginkább arról ismert, hogy listákat tesz közzé azokról az ágensekről (anyagokról, környezeti tényezőkről, minden egyébről), amiket karcinogénnek, azaz rákos daganatok lehetséges kiváltójának, magyarul rákkeltőnek tart.” Dehát „Mi mást [is] tehetne a világ egészségügyi szervezete, ahol speciális területen dolgozó onkológusokat hívnak meg a szakbizottságokba, akik veszély-alapú azonosítást végeznek? Jobban hihetünk a kereskedelmi alapú feltárásban?” – teszi fel a jogos kérdést Darvas Béla posztjában.
A cikk idézi, amikor a Reuters számonkérte az IARC-on, hogy „nem vették figyelembe azokat az adatokat, amelyek egyáltalán nem a karcinogén jelleg felé mutatnak”. Az IARC erre adott hivatalos reakcióját azonban már nem közli Bede az írásában. Pedig ebből kiderül, hogy a Reuters által hiányolt – nem mellesleg a Monsanto által finanszírozott – vizsgálati adatok nem feleltek meg az IARC szakmai elvárásainak, így azokat az IARC nem tudta figyelembe venni.
Bede egyik legfontosabb érve a glifozát veszélytelensége mellett, hogy a szert „az IARC-n kívül az elmúlt 40 évben minden szakértő szervezet [biztonságosnak minősítette].” Ezt a kijelentést azonban érdemes némi fenntartással kezelni. Ahogy az írásra reagáló Darvas professzor megjegyzéséből is kiderül: „Az US EPA, EFSA, ECHA kockázat-alapú megítélést végzett [szerk.: nem veszély alapút, mint az IARC]. Nem azt állítja, hogy a glyphosate nem okozhat rosszindulatú betegségeket, hanem hogy a jelenlegi kitettségi szinten ennek megvalósulása nem valószínű.”
Kutatások bizonyítják: a szervezetünk folyamatosan ki van téve a kockázatos vegyszernek
Bede szerint „ez a harc a Monsantóról szól, nem a karcinogénekről és az európai emberek egészségéről.” De vajon ugyanezt állítaná-e a 444.hu szerzője, ha ismerné mindazokat a tudományos vizsgálati eredményeket, amelyekre a cikkében nem tér ki? Ezek mind azt mutatják: a vegyszert állandóan ki lehet mutatni az emberi szervezetből. Korlátozása épp ezért is lenne fontos, hiszen a szervezünk folyamatosan ki van téve a kockázatos vegyszernek – éppúgy találkozunk vele az élelmiszereinkben, mint a közparkokban és a játszótereken, ahol ráadásul a gyerekek is közvetlen kapcsolatba kerülnek a rákkeltő kockázatú gyomirtóval.
Egy közelmúltbeli német vizsgálat szerint a teljes német lakosság szennyeződött glifozáttal: a vizsgált 2009 ember 99,6 százalékának vizeletéből kimutatható volt a vegyszer. A minták 75 százalékában a glifozát szintje ötszöröse volt az ivóvízben megengedett határértéknek. A legmagasabb értékeket a 0 és 9 év közötti gyermekek esetében mérték.
A méhlepény- és embrionális sejteken végzett olaszországi vizsgálat szerint a glifozát a kismamák szervezetében is kimutatható: a vegyszer apoptózist és nekrózist, azaz programozott és nem programozott sejthalált válthat ki.
Egy másik, hazánkat is érintő átfogó tanulmány szerint az európai talajok 45 százaléka, a vidéki levegő pora és a vízfolyások is szennyezettek glifozáttal vagy a bomlástermékeivel. A kutatók szerint ez egyaránt kockázatot jelenthet az emberi egészségre és a környezetre is. A Wageningeni Egyetem munkatársai kimutatták a magyar talajok szennyezettségét is. A kutatók arra jutottak, hogy nem észszerű a glifozát újraengedélyezése, a szer jelentette károk sokkal jelentősebbek lehetnek, mint azt korábban becsülték.
Egyre több tagállam tiltja be a glifozátot az állampolgáraik egészségének védelmében
Bár mindezen kutatások dacára az Európai Unióban most öt évre újraengedélyezték a glifozátot, tagállami szinten korlátozni lehet a vegyszer használatát. Franciaország ezt már meg is tette, bejelentette, hogy nemzeti szinten kivonják a veszélyes gyomirtót. Ausztria kilenc tartományából négy már ugyancsak hasonló bejelentést tett, és az újonnan megválasztott osztrák kancellár is kijelentte: célja a glifozát mielőbbi kivonása.
Ideje lenne, hogy Magyarország is hasonló elhatározásra jusson, ha másért nem, hát a döbbenetesen romló magyar rákstatisztikák miatt. Hazánk ugyanis az egyik világelső a lakosságszámhoz viszonyított daganatos betegségek miatti elhalálozásban.
A glifozát tudományos vizsgálatokkal kimutatott egészségügyi kockázatainak ismeretében – az elővigyázatosság elvét szem előtt tartva – mihamarabb mindenütt be kéne tiltani a veszélyes vegyszer használatát. Ráadásul egyre több kutatás támasztja alá, hogy a gyomirtó kiváltható lenne az önkormányzatokban, kertészetekben és a gazdálkodásokban is, és a vegyszer elhagyása nem okozna komoly károkat a mezőgazdaságban.
A cikkhez felhasználtuk Darvas Béla professzor, a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnökének bejegyzését
Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője
