1996 előtt az Arctic Sunrise még „a másik csapatban játszott”. Fókavadászatra használták és a francia kormány tulajdonában volt, amely leszállópályát tervezett az Antarktiszre, pontosan a pingvinek fészkelő területére. Mostanra a leghíresebb Greenpeace-s hajók egyike, harcolt már bálnavadászok és kalózok ellen, szembe szállt már olajfúró tornyok építésével, vizsgált már sarkvidékeket, most pedig az olajkatasztrófa hatását vizsgálja.
A sötét múlt után a Greenpeace motoros jachttá alakította a vitorlást, így lekerekített orral és tőkesúly nélkül tokéletesen alkalmas volt az akkor tervezett célokra, az Antarktisz vidékének vizsgálatára.
Ezek után nem véletlen, hogy ez volt az első hajó, amely körbehajózta az antarktiszi James Ross-szigetet. Ezt a szigetet korábban több száz méter vastag jég kötötte össze az Antarktisszal, de az olvadás miatt a korábban elképzelhetetlen utazás valósággá vált. Az Arctic Sunrise elsőként dokumentálta a klímaváltozás e jeleit is. Azóta több alkalommal vizsgálták már fedélzetén a sarki jég olvadásának sebességét, melynek üteme úgy tűnik egyre inkább meghaladja a várakozásokat. Például 2005 júliusában, a hajón dolgozó kutatók felfedezték, hogy a grönlandi Kangerdlugssuaq-gleccser megháromszorozta a sebességét, és immár évente 14 kilométerrel halad a tenger felé.
Az első nevesebb kaland után a hajó újra „csatába indult” és megakadályozta a British Petroleum új projektjét, egy újabb tengeri olajkészlet feltárását, amely megint olajkatasztrófával fenyegetné a környéket, elősegítve ezzel a globális felmelegedést. Az Északi-sarki kaland után a Sarki Napfelkelte délebb vizekre evezett és több ízben küzdött meg a japánok „tudományos célú „ bálnavadászatával. Sőt egy alkalommal összeütközött egy halászhajóval, de szerencsére a baleset sem áldozatokkal, sem nagyobb károkkal nem járt.
A bálnavadászok mellett a halász-kalózokat is gyakran „lefüleljük” az Arctic Sunrise segítségével és eredményesen harcolunk is ellenük. 2008-ban illegális kerítőhálóval halászó kalózhajót vettünk észre nemzetközi vizeken. Ezek a hajók olyan halászati módszert alkalmaznak, amely során gyakran történnek melléfogások.
Rengeteg bálna, delfin és teknős esik „véletlenül” áldozatul. (Ezt a halászati módszert már az Európai Unió és az ENSZ is betiltotta.) Miután meglátták az Arctic Sunrise-t hajójukat hátrahagyva menekültek, bizonyítva ezzel, hogy teljesen tisztába voltak a módszer illegalitásával. Az eset után Karli Thomas a Greenpeace nemzetközi óceán kampányosa az Arctic Sunrise fedélzetén elmondta: „A kerítőhálók a biztos halált jelentik a halfajok számára és használatuk kalózkodásnak tekintendő”.
Legújabb értesülések szerint az Arctic Sunrise augusztusban indul útnak a floridai Tampából, hogy a BP által okozott olajszennyezés mértékét vizsgálja. A tervek szerint mindent alaposan feltérképeznek, megvizsgálnak: a vízfelszínen élő planktonoktól kezdve a mélytengeri áramlatokig.
Ha kíváncsiak vagytok hol jár most az Arctric Sunrise akkor megnézhetitek itt.
Információk az Arctic Sunrise-ről:
Magyarul: Sarki Napfelkelte
Kikötője: Amsterdam, Hollandia
Korábbi neve: Polarbjorn
Hajóengedély kiadásának időpontja: 1995
Hálóhelyek száma: 28
Gumicsónakok: 2 Rib and 2 gumicsónak
Helikopter-leszállásra alaklamas-e: igen
Hajó típusa: Tengerjáró motoros jacht
Hívójele: PCTK
Építés ideje: 1975, AS Vaagen Verft által
Össztömege: 949 tonna
Hossza: 49.62 m
Szélessége: 11.50 m
Maximum merülése: 5.30 m
Maximum sebessége: 13 csomó
Főmotorja: MAK 9M452AK 2495 IHP 1619kW
Segédmotorjai: 2 x Deutz BF6M716 208hp (175 kva)
Hajóorr & tat töltete: egyenként 400 hp
