Két dolog világos mindebből: az egyik, hogy igenis, Pakson is vannak emberi hibák az atomerőműben, továbbra is. 2003-ban zárultak le a legnagyobb biztonsági fejlesztések – közvetlenül utánuk jött az eddigi legnagyobb, INES skála szerinti hármas, súlyos üzemzavar. Úgy látszik, a hibák továbbra is jönnek. Ahogy azt a Greenpeace a „Fukusima tanulságai” jelentésében is kimutatta: emberi hibák sorozata vezetett a fukusimai atomkatasztrófához is – ezt azóta minden helyi, független és függő szakértői  vizsgálat is igazolta, hiába tiltakozik ellene kitartóan a magyar nukleáris szakma lelketlenebb része. Ne felejtsük: az eddigi összes nagyobb nukleáris katasztrófához, balesethez és üzemzavarhoz emberi hibák is jelentősen hozzájárultak!

Továbbra sem (vagy csak minimális mértékben) változtak az atomenergiával kapcsolatos hírközlési szokások: kicsit titkoljuk, aztán meg úgy csinálunk, mint ha kisebb lett volna a gond, mint amekkora. Ez a hozzáállás ebben az esetben különösen érthetetlen, hiszen INES 1-es eseménynél, ami ugye a skála első száma, miért kell megpróbálni kisebbíteni a dolgot, hova kisebbítenék, csókolom? Persze, amivel már elkéstek, a skála ‘alá’, a listázásra sem érdemes események tömegei közé – amiből valószínű úgy is annyi van már, hogy nem is nagyon számolják.

Mert viszont ha INES, akkor számon van tartva, publikusan is, a közvéleménynek is. Hát ezért kell feltétlen odaírni a paksi sajtóközleménybe, hogy “Az esemény a blokk biztonságos üzemelését nem befolyásolta.”.

A gond az, hogy éppen akkor kapnak INES minősítést egyes események, ha befolyásolják a biztonságot. Maszatolni persze lehet. Elképzelhető, hogy maga a konkrét eset nem volt túl veszélyes – de maga az eset fajtája, illetve maga az a tény, hogy az előírt írásos forma nélkül, annak hiányában csináltak valamit: hmm...; s mi van, ha legközelebb ezt másfajta melónál is megteszik? S mi van, vajon ki fizeti meg az okozott akár bődületesen óriási károkat, akár emberek tömegeinek, ha akkor abból az esetleges újabb emberi hibából INES 3, INES 4, ne adj isten akár annál nagyob baj lesz? Japánban a károsultak túlnyomó többsége még mind a mai napig nem kapott kártérítést, perek indulnak ’nap, mint nap az elszállt’ fukusimai atomerőmű üzemeltetője ellen. (Ugye, mennyire szeretné Ön is perelni egy atomkatasztrófa után itthon az MVM-et?).

Kiben bízhat az állampolgár? A tavalyi radioaktív jódos mizériahullámok, illetve több, mint hullámok, mondjuk ki, európai botrány után, amikor az OAH csak a külföldről jövő harmadik! szólásra, teljesen konkrét rákérdezésre “vette észre”, hogy Budapest belterületéről, Csillebércről jön a rendkívüli jódkibocsátás, valamint az évek óta tapasztalt, az EU előírásokkal szembe menő rendületlen OAH-s atomenergia népszerűsítési törekvések, a komolyabb gondok terén sem megvalósuló felelősségvállalás miatt  a nemzeti nukleáris hatóságunknak sajnos nem nagyon lehet hinni.

Node akkor higgyünk a paksiaknak? Akiknek meg elemi, egzisztenciális érdekük elkomolytalanítani az ilyen, s akár a sokkal-sokkal durvább eseményeket is?

Egyik eset sem jó, viszont ne felejtsük, hogy a jövőben lehetne mindettől eltávolodva, nyugodtan aludni, hiszen Magyarországon is ki lehet szép fokozatosan váltani az atomenergiát, ahogy erre rámutatott már sok szakértő, az ELTE és a Közép-Európai Egyetem tanulmányai, illetve a Greenpeace Energia[Forradalom] című, részletekbe menően kidolgozott energiapolitikai koncepciója is. Ahogy a veszettül egye tovább dráguló atom-áramról is szóltak már vezető közgazdászok is, a kormányhoz közelről is. A zöldek után ők is elmondták, hogy egy új atomerőmű cseppet sem reális, mi több, gazdaságilag kvázi lehetetlen, illetve tán a legrosszabb opció Magyarország számára.[1]

Teljesen független, rendes, mindenképpen megbízható atomenergiás hatóságot pedig még sehol nem látott a világ – se nemzeti, se nemzetközi szinten. Japán mostanában próbálkozik azzal, hogy teljesen megújítsa felügyeleti rendszerét: de sikerre még ők sem mentek, Fukusima óta sem, pedig az azért igen komoly motiváció. Addig is, a mai napig Japán nagy része atomenergia-mentes. Lehet, hogy ott is, mondhatni a biztonság kedvéért, azért inkább a nulla, vagy közel nulla atomenergia-opciót választják az ország új energiapolitikájának véglegesítésekor.

Itthon vajon mire számíthatunk, amikor ami hazai és nemzetközi  baj eddig volt, azt is letagadták, amennyire csak lehetett?

A legatomosabb ország, a franciák egyik legatomosabb óriáscége, az EDF saját számításai szerint reaktorainak élettartam-hosszabbítására reaktoronként 680-860 millió eurót, azaz (290 Ft/EUR-val számolva) kb 197 - 250 milliárd forintot kéne költeni[2]. Nem a zöldek, hanem a nukleáris szakma szerint. Ha ezt Paksra „átszámoljuk”: az ottani négy blokkra így ezer milliárdos nagyságrendben kellene költeni. A franciáknál is öreg, a paksi reaktorokkal megegyezően az eredetileg tervezett üzemidejük végét elérő reaktorokról van szó. Ők már tudják, hogy ahhoz, hogy a mostani rálátásuk szerinti lehető legbiztonságosabban, az EU által kinyilvánítottaknak megfelelően üzemeljenek tovább, hogy az elérhető legmagasabb biztonsági fokra jussanak, bizony, mindez a tömérdek pénz rámenne, rá kell, hogy menjen.

Ez annyi pénz, amennyiből, ha a négy öreg paksi blokkra számoljuk, itthon minimum minden tizedik (teljes térítéssel), de jó pályázati kiírással akár minden ötödik  magyar háztartás havi 10-12 ezres áramszámláját szinte nullázni lehetne, 1-2 ezer forintra le lehetne vinni. Egy-két éven belül. Mindezt úgy, hogy a ma a megújulók közt legdrágábbnak számító napelemes megoldásokat kapna minden érintett[3]. Ha jobb konstrukcióban adnák a napelem támogatást, vagy ha ez a program pár évig kitartana (ami nem lehetetlen, mert megújulós beruházásokra van EU-s támogatás), akkor a megoszló költségek és az egyre csökkenő napelem-árak miatt akár minden harmadik, vagy minden második háztartás áramszámláit csökkenthetnénk drasztikusan ugyan annyi pénzből. Persze nem így kéne csinálni, nem csak egy féle, s nem (csak) a legdrágább megújulót kéne felfuttatni. Hanem az energiatakarékosság és energiahatékonyság felpörgetésével és a helyben megfelelő megújulók mixével  költséghatékonyabban, még több munkahelyet teremtve.

Pár politikai döntéstől függ; igazából éveken belül nem lesz szükség arra az egyre veszélyesebb öreg paksi atomerőműre.