Az ökológiai lábnyom az egyik legkifejezőbb és legpraktikusabb, életszerűbb mérőszáma annak, hogy életmódjával ki mennyire terheli meg a bolygót.

Az ökológiai lábnyom számításánál egy kérdéssorozattal mérik fel azt, hogy mennyi földterületet foglalsz el hétköznapi tevékenységeiddel (utazás, étkezés, energiaellátás). Ez tehát az a terület, ami meg tudja teremteni az aktuális életvitelünkhöz szükséges javakat. Ezt hektárban adják meg, és az átlagos érték 2,2 ha (ez 2,5X nagyobb mint 1965-ben). A probléma ott kezdődik, hogy a Földön 1,3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van, viszont 6,5 milliárd ember …

Ez alapján minden emberre csak 1,8 hektár jutna. És ez a helyzet most, és az emberiség lélekszáma csak emelkedni fog, fogyasztási szokásaink is csak egyre rosszabbak lesznek.

Az interneten bárki találhat ökológiai lábnyom kiszámításához szerkesztett programokat. Itt rákérdeznek utazási szokásokra, a lakáskörülményekre (hányan és hol laktok) a szemetelésre (átlagos mennyiség, szelektív-e) és a táplálkozásra, melynek különösen fontos része a húsfogyasztás. Ha van egy kis időnk, és játszunk a paraméterekkel, meg fogunk döbbenni milyen nagy változást okoz lábnyomunkban a húsfogyasztással kapcsolatos kérdésekre adott válaszaink. Mondhatni az egyik legjelentősebb kérdés, az eredményen annyit változtat, mintha például felhagynánk az autózással és mostantól mindenhova biciklivel vagy gyalog járnánk.

Kicsit utána néztem, hogy lehet ez. Kutatások eredményei igazolják, hogy másfél hektár szántóföld terményein csupán egyetlen húsfogyasztó tápanyagszükséglete termelhető meg, miközben az ugyanott termelt növényekből hat laktovegetáriánus élne meg (akik a növényi eredetű étrenden kívül tejet és tejterméket is fogyasztanak, de tojást már nem). Ennek oka, hogy az olyan állatok tartása, mint a tehén, a sertés vagy a csirke sokkal több vizet és energiát igényel, mint a gabona és a zöldségtermesztés.

Bátortalanabbak már azzal is javíthatnak ökológiai lábnyomukon, ha heti egy nap nem esznek húst, vagy ha a vöröshúsok fogyasztását veszik vissza: a kérdődzők emésztés közben metán fingdosnak ki, mely a CO2-nél jóval hatékonyabb éghajlatváltoztató gáz, és arányosan a táplálásuk is jóval több földterületet, kalóriát pazarol el, mint a szárnyasoké.