Néhány hírt találtunk arról, hogy a "szakértők"- például Juhász Árpád geológus a klubrádión- szerint a Greenpeace alaptalanul riogat, hiszen nincs is radioaktív sugárzás az iszapkatasztrófa helyszínén.

Mivel egy büdös szót sem szóltunk rádioaktivitásról, ezért az ilyen reakciók elég bizarrok, de tovább is van.

Aztán különböző hivatalos szervek - pl itt a katasztrófavédelem - pedig méréseinket és következtetéseinket kritizálják, többnyire azzal, hogy hülyék vagyunk ilyen magas szintű szakmai kérdésekhez. Sőt felelőtlenek is, hiszen pánikot keltünk, pedig se az iszap nem különösebben káros, a nehézfémek -szerintük- határérték alatt vannak, se a por, hiszen annak aránya is határérték alatt van, lásd a fenti linket.

Tény, hogy mi nem tudtunk sok helyről mintát venni, (mint például az MTA múlt pénteken, nagyon helyes módon), és az is tény, hogy szabad országban élünk, bárkit lehet kritizálni.

De nem furcsa, hogy kilencedik nappal a katasztrófa után a pH értéken túl még mindig semmilyen hivatalos tájékoztatás nincs arról, hogy ott és a környéken mit lélegeznek be az emberek, mi szárad a bőrükre, mitől van fémes íz a szájukban? Hát hogy lehetséges ez? Vannak a Greenpeace mérései és  Pannon Egyetemé, és slussz. A katasztrófavédelem most megmondta, hogy mi autodidakta módon mértünk, ezért azokat leszarják. Hogy miként mértünk? Azt persze nem tudják, pedig a Greenpeace negyven éve foglalkozik veszélyes anyagokkal, és gyanítom, a magyar hatóságok boldogan elcserélnék a kütyüiket a mieinkre.

A lényeg: szerintetek mennyire okés pánikkeltéssel vádolni azt, aki megnézi és nyilvánosságra hozza, hogy mi van ott a földeken, mit lélegeznek be az emberek, miközben ők meg semmit nem hoznak nyilvánosságra?

Mikor vedlik le az állami hivatalok a például Csernobil után ismert attitűdöt, hogy eltitkolják a bajt, "nehogy baj legyen"? Ehhez ki kell halni egy nemzedéknek? 

Miért a Greenpeacere van szükség ahhoz, hogy tudjuk, mit lélegzünk ott be, mi szivárog le a talajba?