Mivel - a főleg EU-s, központilag támogatott - nagyipari halászhajók a szegény arikai országok körüli vizeket is túlhalászták, ezért a helyi, kis halászok dolga nagyon megnehezedett. Ezek apró bárkákon dolgoznak, több embernek jelentenek munkát, nem dobják vissza gyakran a fogás 80%-át döglötten mint a nagy hajók (nem kell minden, amit kifognak). Szóval teljes mértékben fenntartható módon halásznak, szeretjük őket, értük dolgozunk, fontos szövetségeseink a nagyipari halászat ellen.

Már amíg megvannak.

Mert mivel a part menti vizekben egyre kevesebb hal van, ezért mind gyakrabban kell a nem arra tervezett kis bárkákkal kimenni a mélytengerekre, gyakran ott is éjszakázni. És mivel ezek nagyon szegény emberek, rendes éjszakai világítás a legritkább esetben van a bárkájukon. Az óriás halászhajók viszont éjjel-nappal mennek, több száz méter hálót húzva maguk után, természetesen ugyanarra. Egy ilyen vonat ha észre is veszi a kis bárkát, sem tud megállni. A rádióbeszélgetésekből pedig pontosan tudni, hogy gyakran akkor sem próbálnak megállni, ha észrevették a bárkát, hiszen akkor a drága háló látná kárát.

Bizony, nem egy, nem kettő bárka legénysége lelte így halálát.