- Az renndben van, hogy birkának születtem. Végtére nem lehet mindenki farkas, oroszlán, vagy vizipók.  Még az is rendben van, hogy nyírják a bundánkat, megdobban a szívem, amikor a szép juhásznén látom a gyapjubugyit. Pörkölt dolgában már megoszlanak a vélemények, a magam részéről inkább választanék más befejezést, de most más dologban szólnék Hozzád.

Gusztáv, a birka kivált a nyájból, hogy jobban hallja, ha válasz érkezik, s így folytatta.

-         Egy ideje rosszul mennek itt a dolgok. Kiszáradt a fű, büdös a víz, a Nap hétágra süt, a juhász is ingerült, üti-vágja a többieket, állítólag hónapok óta nem kap fizetést. Romlásnak indultak a dolgok..

Gusztáv felsandított az égre, de az csak kéklett némán, se szó, se beszéd.

-         Mert az mégsem járja, hogy amíg csak a szem ellát, porzó pusztaság van, töredezett föld, és csak ez az egyetlen fa ad némi árnyékot, azt sem mindenkinek, mert a birkánál is van birkább..Valahol valakik nem jól teszik a dolgukat és sokáig már mi sem bírjuk így…

Gusztáv sóhajtott egyet, és lefeküdt a földre. Szeme előtt tikkadt szöcskenyájak vonszolták magukat. – Na ti szegények – gondolta, s elaludt bánatában, éhségében, meg az állati melegtől.

És álmott látott. Álmában bárányfelhő volt és boldogan úszott a széllel, egyenest Isten elé. Amikor már egészen előtte volt, Isten megpödörte a bajuszát (Ő volt a magyarok Istene) és imígyen szólt hozzá: - rabok tovább nem leszünk!

-         No de …- kezdte volna Gusztáv – a megvalósítás mikéntjére vonatkozó kérdését -, de a szél (is) feltámadt, meg Istennek is kevés az ideje (sok a magyar világszerte, és egymást abajgatják), úgyhogy, mit volt mit tenni, felébredt álmából.

-         Ezt a (történelmi) pillanatot láthatjuk a képen (egy fotós épp arra járt, - mindig arra jár, ahol történnek a dolgok) :                 Gusztáv már felébredt, de még nem tért magához. Mert akkor most mit mondjon a többieknek. Hogy van egy álmom? Kiröhögik. Vagy, hogy rabok tovább nem leszünk? Kóstolgatta, ízlelgette, hümmögött kicsit, aztán azt mondta, hadd szóljon. De most még erőt gyűjt, még fohászkodik, húzza-tolja az időt. S közben kedvenc dalát dúdolgatja, hátha így könnyebb lesz: Let it beeeeee...

Tetszett? Szeretnéd, ha többen olvasnák? Akkor szavazz most a Greenpeace blogjára a Goldenblog szavazásán, Szakértői blog kategóriában!