A legutóbbi Greenpeace-tüntetések egy stratégiai változás jeleit tükrözik.
Közel harminc Greenpeace-aktivista nézett szembe 15 év börtönbüntetéssel Oroszországban, miután egy sarkvidéki olajfúrótoronynál tüntettek. Társaik Svájcban egy Bajnokok Ligája-mérkőzésen okoztak kisebb késedelmet azzal, hogy a stadion tetejéről az orosz Gazprom olajtársaság ellen tiltakozó transzparenst engedtek le. Mások London központjában megmászták a Shard felhőkarcolót, Nyugat-Európa legmagasabb épületét, hogy a Shellnek az Északi-sarkvidéken, „a világ tetején” tervezett olajfúrásai ellen tiltakozzanak.
A vakmerő tüntetések sorozata révén a Greenpeace gyakran kerül az újságok címlapjára és a tévék hírműsoraiba, ami jelzi a világ legnagyobb, független környezetvédelmi szervezetének megújult erejét.
„Nem kérdés, mi is változunk – mondta a Greenpeace nemzetközi igazgatója, Kumi Naidoo. – Ha megnézzük, hogy miért is harcolunk – annak fényében, hogy a vezetőink tagadják a helyzet súlyosságát –, úgy gondoljuk, hogy a békés polgári engedetlenség felerősítése nem csak indokolt erkölcsileg, de szükséges is.”
A következő változásokra lehet számítani a szervezetben: a források átirányítása Európából az olyan fejlődő gazdaságokba, mint Kína, India és Brazília. Előreláthatóan kevesebb lobbitevékenység lesz, kevesebb párbeszéd a vállalatokkal, a hangsúly inkább a tömegek mozgósítására, az oktatásra és a közvetlen akciókra kerül át – a szervezet 2,8 millió tagjának segítségével.
A környezetvédelmi szervezet 1971-ben alakult, amikor önkéntesek és újságírók kis csapata csónakba szállt, és elindult a Csendes-óceánon, hogy az Egyesült Államok atomrobbantási kísérletei ellen tiltakozzon. A Greenpeace mindig is többféle munkamódszerrel dolgozott azért, hogy elérje céljait. A közvetlen akciók a kezdektől fogva központi szerepet játszottak, de ugyanúgy a kormányokkal, vállalatokkal (Coca-Cola, McDonald's stb.) való párbeszéd is.
A jövőben „nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni az emberek mozgósítására, és képzésükre a világban zajló dolgokról – mondta Naidoo. – Az energiáinkat inkább ezekre fogjuk összpontosítani az aktuális lobbitevékenységek és a klímatárgyalások helyett.”
Miért? Mert a válság nagysága már jól ismert, magyarázza Naidoo. „Itt az idő, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét. A politikai vezetők és vállalatok jól tudják, hogy mi a helyes, hogy mit kellene tenniük, min kellene változtatniuk, a tárgyalásokon egyetértenek velünk, de aztán ugyanúgy folytatják a környezetromboló tevékenységüket, ahogy addig tették. Mikor értik meg végre? Mi késztetné őket változtatásra? Beszéljünk velük a végtelenségig, mondjuk el újra és újra, amit már ezerszer elmondtunk? Vagy inkább mozgósítsuk a társadalmat és így gyakoroljunk nyomást rájuk, hogy sürgősen cselekedjenek?” – kérdezi.
Az már világos, hogy ő melyik utat részesítené előnyben. De mi lesz az aktivistákkal a kockázatos akciók során? Az Arctic Sunrise legénysége, 28 Greenpeace-aktivista és két szabadúszó újságíró került előzetes letartóztatásba kalózkodás és garázdaság vádjával, a Gazprom egyik olajfúrótoronynál tartott békés demonstráció miatt. Két hónapig tartották őket fogva, végül elnöki amnesztiával szabadultak.
Naidoo beismerte, hogy a szervezetet is meglepetésként érte a vádemelés, amelyet teljesen aránytalannak tartottak. A világnak szüksége van olyan emberekre, akik készek arra, hogy börtönbe menjenek, vagy akár az életüket is kockáztassák a klímaváltozás elleni harcban – csakúgy, mint más mozgalmakban.
A Greenpeace természetesen fel is tudja mutatni a szükséges számokat. A szervezet összesen több mint 40 milliárd forintot költött kampányokra világszerte. Több mint 40 országban van jelen, összesen 2500 munkatárssal. Továbbra sem fogadnak el pénzt semmiféle vállalattól, állami szervtől vagy politikai párttól. A Greenpeace International tavalyi bevétele 21 milliárd forint volt, amely tavalyhoz képest 16%-os növekedést jelent.
Esettanulmányok
A 61 éves ír John Bowler már több mint negyed évszázada van a Greenpeace-nél. Expedícióvezető volt egy bálnavadászat elleni túrán, ahol 70 napig voltak a tengeren. Most Amszterdamban dolgozik az erdőkampányban.
„Amikor kint voltunk a tengeren, az aktivisták felfújható motorcsónakokkal odaúsztak a szigonyosok és a bálnák közé, hogy emberi pajzsként védjék a bálnákat. Az alatt a két-három hónap alatt, amit a hajón töltöttünk, erős kötelékek alakultak ki köztünk. Persze a küzdelem nagyon nehéz volt, de én hittem benne. A kezdeti időkben a szervezet szlogenje az volt: Állj! Ma már az, hogy Állj; csináld ezt helyette!”
A 32 éves Victoria Henry Londonból a digitális kampányban dolgozik a Greenpeace-nél. Egyike annak a hat nőnek, akik megmászták a Shardot, hogy tiltakozzanak a sarkvidéki olajfúrások ellen.
„Ha van egy üzeneted, amit a világ tetejéről akarsz elmondani az embereknek, akkor a Shard csúcsa tökéletes hely erre. Ez nagy, merész és vakmerő akció volt. Úgy mondtuk el a véleményünket, hogy azzal az emberek együtt tudtak érezni. Régebben láthattunk hat névtelen embert kezeslábasban, mi most viszont a nevünket adtuk az akcióhoz, beszéltünk róla, interjúkat adtunk. Meg akartuk mutatni az embereknek, hogy teljesen hétköznapiak vagyunk. Nem szuperhősök, vagy rendkívüli aktivisták, hanem normális emberek.”
A 32 éves Anna Jones Leedsből az energiakampány vezetője. Aktivistaként megmászta már a brit parlamentet, valamint felült egy repülő tetejére, hogy megakadályozza a Heathrow harmadik leszállópályájának megépítését.
„Greenpeace-gyerek voltam a 80-as években, és nagyon lelkesített a bálnavédő kampány. 2008-ban megállítottam egy Londonból Manchesterbe tartó rövid távú belföldi repülőjáratot, azáltal, hogy felmásztam a repülőgépre. A Greenpeace hajlandó kockázatot vállalni. A közvetlen akciók radikálisnak tűnhetnek, de úgy látjuk, a válság súlyosságának ez felel meg.”
Az 57 éves Steve Sawyer 29 évig volt Greenpeace-aktivista. 1985-ben rajta volt a Rainbow Warrior hajó fedélzetén pár órával azelőtt, hogy a francia titkosszolgálat felrobbantotta. Sawyer 5 évig volt a szervezet nemzetközi igazgatója.
„A 29. születésnapomon történt. 11:30-kor elhagytam a hajót, és nem sokkal azután, hogy beértem a hotelbe egy megbeszélésre, jött a telefonhívás, hogy a hajó felrobbant és elsüllyedt. Felrobbantották a hajót, és megölték Fernandót. A 70-es, 80-as és még a 90-es években is a legtöbb kampány kimenetele és sikere kormányzati döntésen múlt – egy egyezmény megszületésével vagy egy politikai álláspont megváltozásával. A környezetvédelmi ügyek ma már sokkal összetettebbek. Itt most nem csak néhány vállalatról és kormányról van szó, ez a folyamat az ipari társadalom újratervezéséről szól. Ez nem valamiféle megnyerhető dolog. A stratégia sokkal összetettebb lett.”
Az eredeti cikk az Independentben jelent meg. Köszönjük a fordítást, Judit!
