Az IUCN (http://www.tfsp.info/) napokban publikált tanulmánya szerint a bizonyítékok egyértelműek: a világ legelterjedtebb rovarölő szerei ugyanolyan veszélyesek a környezetre, mint a hírhedt DDT. A neonikotinoidoknak komoly szerepük van a méhek, és más beporzó rovarok fogyatkozásában, de a hatásuk messze túlmutat a rovarfajokon: teljes táplálékláncokat veszélyeztetnek. A kezelt területeken meggyérítik a vízi gerincteleneket, lepkéket, gilisztákat, halakat, madarakat, kisemlősöket.
Az IUCN által toborzott 29 fős kutatócsoport négy évet szánt arra, hogy a vegyszer hatásait vizsgáló tanulmányokat összegyűjtse a világ minden részéről. Összesen 800 tudományos munkát vizsgáltak meg, köztük olyanokat is, amelyeket maguk a gyártók készíttettek.
Az eredmény meghökkentő. A különálló kutatások alapján nem kétséges, hogy a neonikotinoidokkal kezelt területeken és azok környezetében a biológiai sokféleség látványosan csökken. Ezek a vegyszerek nagyon stabilak, sokszor hónapok vagy évek múlva is hatásosak. Felhalmozódnak a talajban, a felszínen, az üledékben, a vizekben és a növényeken. Az IUCN kutatói szerint a valódi hatásuk vizsgálatára nem alkalmasak a korábbi módszerek, mert gyakran csak később, és nem direkt módon, hanem közvetve hatnak. Nem ölnek meg azonnal mondjuk egy gilisztát, csak károsítják azon képességét, hogy a talajban mozogjon. Méhek esetében előfordulhat, hogy a vegyszer legyengíti a rovarok immunrendszerét, vagy hatására elveszítik tájékozódó képességüket.
A toxikus talaj, és benne a gyűrűsférgek fogyatkozása ugyanolyan csapás lehet a világ élelmiszer ellátására, mint a méhek eltűnése. A gyűrűsférgek ugyanis kulcsfontosságúak a talaj termőképességének megőrzésében. Tevékenységük éppúgy semmi mással nem helyettesíthető, mint a beporzó rovarok munkája.
„Meglepő, hogy mennyire nem tanultunk a hibáinkból. Amikor megjelent Carson könyve, a Néma Tavasz, és világgá kürtölte, hogy az USA-ban repülőgépekről szórt DDT maradandó környezeti károkat okozott, azonnal mindenki visszakozni kezdett. Most mégis úgy tűnik, megismételjük, amit az ötvenes években tettünk”
– mondta Dave Goulson, a Sussexi Egyetem professzora, a kutatócsoport tagja. A gazdálkodók évente csaknem 600 milliárd forintnyi összeget költenek neonikotinoidokra. A vegyszert gyakran rutinszerűen szórják. Ha az áll a permetezési naplóban, akkor akár húsz alkalommal is permeteznek egyetlen gabonatáblát. „Ez olyan, mintha állandóan antibiotikumot szednénk, nehogy megbetegedjünk” – mondta Goulson. Még veszélyesebb, amikor csávázószerként alkalmazzák a felszívódó rovarölő szereket. A vetőmagot bevonják vegyszerrel, ami a növekedés során a növény minden sejtjében megjelenik, így tulajdonképpen mérgező növényeket állítanak elő.
„A bizonyítékok egyértelműek. A felszívódó rovarölő szerek közel olyan veszélyesek, mint a korábban alkalmazott szerves foszforvegyületek és a DDT. A Greenpeace által azonosított hét méhgyilkos rovarölő szer közül három neonikotinoid használatát már korlátozzák az Európai Unióban. Az IUCN kutatása megerősíti az álláspontunkat. A 2 éves korlátozást véglegesíteni és más módon, más növények esetén történő felhasználásra is ki kell terjeszteni.
Továbbra is mindent megteszünk azért, hogy a döntéshozók felülvizsgálják a forgalomban lévő növényvédő szerek kockázatait, és betiltsák az összes méhekre, és más hasznos élőlényekre veszélyes anyagot. Az ökológiai gazdálkodás nem használja ezeket a méhgyilkos rovarölő szereket és több ország példáján látjuk, hogy betiltásuk után nem omlik össze a mezőgazdaság, a beporzók állománya viszont megerősödik. Elemi érdekünk e szerek tilalma, az ökológiai gazdálkodás rohamtempójú elterjesztése, míg nem túl késő!”
– mondta Tömöri Balázs, a Greenpeace agrárkampány-felelőse.
