Ezúttal úgy akarták megfúrni munkánkat, hogy közölték, megszegtünk valami helyi épülethasználati szabályozást. Habár rendelkezésünkre állnak a dokumentumok, amelyek az ellenkezőjét bizonyítják, ez láthatólag nem sokat számít.
Amikor tavaly elindítottuk kampányunkat az esőerdő pusztítás megállításáért, és célba vettük a pálmaolaj-ipar bizonyos részeit, azonnal észleltük, hogy indonéziai munkánkat támadni kezdik. Ez annak bizonyítéka volt számunkra, hogy jó felé tapogatózunk. Amikor idén belefogtunk nemzetközi szintű kampányunkba a világ leghírhedtebb esőerdő pusztítója, az APP ellen, ismét összehangolt támadásokat tapasztaltunk, amik ezúttal azonban sokkal nagyobbnak és szervezettebbnek tűntek.
Kampányszervezet vagyunk. Számolunk ezekkel a negatív támadásokkal, és tudjuk, hogy mindig lesz kockázat. Amíg az esőerdők pusztítása ellen harcolunk, lesznek efféle támadások.
Sok indonéz civil szervezet, pl. az Indonesian Legal Aid Foundation (Indonéz Jogsegélyszolgálat) és a WALHI/Friends of the Earth Indonézia, néhány neves közszereplővel együtt óriási támogatást nyújtott számunkra. Nagyon komolyan veszik ezeket az összehangolt támadásokat, mivel ezek azt mutatják, hogy a felelőtlen nagyvállalatok vállalatok egyre erősebb nyomást próbálnak gyakorolni a politikusokra. Támogatóinkkal együtt tovább küzdünk azért, hogy a kormány álljon ki az emberek érdekei mellett, és szálljon szembe a maroknyi rövidlátó vállalati nagykutyával, akik a környezetrombolást csupán pénzcsinálásra használják.
Érdekes összevetni jelenlegi helyzetünket Indonéziában a világ más részein korábban szervezett erdőkampányainkkal. Találkoztunk már ilyenfajta támadásokkal. 1997 tavaszán a Greenpeace-t kikiáltották Kanada egyik tartománya, „Brit Kolumbia ellenségének”, mivel felléptünk a Nagy medve-esőerdőben (Great Bear Rainforest) folyó pusztító tarvágások ellen. Tíz évvel később, 2007-ben a egy történelminek számító környezetvédelmi egyezmény aláírását ünnepelhettük együtt a tartományi miniszterelnökkel. Az egyezményt jelenleg az ipar, a kormány, az „első nemzetek” (kanadai őslakosok) közösségei és a környezetvédők közti együttműködés mintapéldájának tekintik. Ez év szeptemberében Vancouver (Brit Kolumbia legnagyobb városa) polgármestere azzal tisztelgett munkánk előtt, hogy szeptember 15.-ét a Greenpeace napjának nyilvánította.
Lehet, hogy tíz évbe telik, mire Indonéziában is eljutunk idáig. Ám most még nem állíthatjuk meg az Indonéz esőerdő-irtást megállító kampányunkat. Tovább folytatjuk a harcot azokkal a nagyvállalatokkal, melyeknek igen gyakran nagy befolyása van a legfőbb államhivatalnokokra és politikusokra. Hiszen ezek a vállalatok irtják az erdőket, melyek számos veszélyeztetett állatfajnak adnak otthont, és tönkreteszik a megélhetését azoknak a helyi közösségeknek, amelyek léte az erdőn alapul, így társadalmi konfliktusokat is szítanak.
Indonéziában létezik egy bölcs mondás: „Buruk muka cermin dibelah”. Azt jelenti: „Ahelyett, hogy szebbé tenné rút ábrázatát, összetöri a tükröt.”
Azok, akik a minket ért támadások mögött állnak, inkább „tegyék szebbé rút ábrázatukat”.
(A fotón: Pillanatkép a Greenpeace "Tigrisszem nevű kampánykörútjáról0, amely során tanúbizonyságot tesznek az indonéziai esőerdők valódi állapotáról. © Ulet Ifansasti /Greenpeace)
