Greenpeace Magyarország

A Greenpeace Magyarország politikailag és anyagilag független környezetvédő szervezet, része a több mint 55 országban jelen lévő Greenpeace-irodák hálózatának.

Látványos, bátor és békés eszközökkel hívjuk fel a figyelmet a környezeti problémákra, és azok megoldásaira. Egy élhető és békés jövő érdekében dolgozunk itthon és a nagyvilágban.

Függetlenségünket és szabadságunkat az biztosítja, hogy nem fogadunk el támogatást államoktól, politikai pártoktól és cégektől. Működésünk kizárólag olyan magánszemélyek adományainak köszönhető, mint te!

Munkánkat a http://greenpeace.hu/tamogass oldalon keresztül támogathatod. Adószámunk: 18178883-1-42. Köszönjük!

Friss topikok

Nukleáris reneszánsz? - Mese habbal!

2013.07.25. 09:56 majcsi

Az olcsó, és alacsony kibocsátású atomerőművekről szóló ígéret – melynek köszönhetően 31 új reaktort építettek az USA-ban – a retorikán és az engedelmességen nyugodott.

The-sun-sets-on-the-cooli-010.jpg

És általában véve is elmondható, hogy az atomenergia alapja az engedelmesség, nem pedig az átláthatóság. A köré fonódó retorika pedig igencsak elrugaszkodott a valóságtól, és már fél évszázada akadályozza a bölcs energiapolitika megvalósítását.

Az atomenergia képviselői számos államban nem képesek megmondani az igazat az ágazattal kapcsolatban – akár az ígéretekről, akár a veszélyekről legyen szó. Az ügyet támogató politikusok és tudósok sem jobbak. Igaz, hogy az atomenergia ellenzőinek túlzó retorikája is sok esetben inkább csak ködösít, de a támogatók „nehézfegyverzete” túltesz rajtuk.

A tíz éve készült tudományos és kormányzati tanulmányok igencsak alulbecsülték az újonnan épülő reaktorok költségeit, és túl optimistán ítélték meg a reaktorok szerepét a klímaváltozás elleni küzdelemben. Az atomipar által szponzorált konferenciákon - teljesen megalapozatlanul – arról győzködték a vállalatok és a média képviselőit, hogy a munkapiac azonnali megélénkülése várható. A helyi csoportok a Kongresszusnál is mindent bevetettek, hogy több támogatást kapjon az ágazat.

Franciaországot és Japánt hozták példának, mint ahol nem görcsölik túl a dolgokat és – az USA-val szemben – nincs túlszabályozottság, ami lassítaná a nukleáris létesítmények építését. Sőt, azt állították, hogy ezek az országok megoldották a hulladéktárolás problémáját, mivel elkötelezték magukat a használt fűtőanyag újrafeldolgozása mellett.

Olykor egymásnak ellenmondó történetek is keringtek. Így az amerikai Kongresszusnak azt mondták, hogy az új engedélyezési folyamatok, illetve az új általános építési tervek annyira kipróbálatlanok, és a környezetvédők ellenállása annyira erős, hogy hitelgaranciákra van szükség, és ígí csökkenthető az adófizetők kockázata. Eközben azzal nyugtatták a Wall Street-et és az állami törvényhozókat, hogy sikerült teljes mértékben megszüntetni az emberek ellenérzéseit, majd rehabilitálták az olyan pénzelszívó projekteket mint mint a Shoreham, Seabrook, WPPSS (Washington Public Power Supply System), vagy a Midland, mely az amerikai nukleáris folklórban kb. a Mohácsi Csatának felel meg.

A reneszánsz mese majdhogynem ellenállhatatlannak bizonyult. 2009-re már 31 új reaktort akartak engedélyeztetni az Amerikai Nukleáris Engedélyeztetési Hivatalnál. Az új ígéretek mellé odaállítottak néhány – gyakran szakmai berkekben ismeretlen – áttért személyt, akik letették az esküt az atom mellett – és a lebutított sztorikra fogékony média (főként a televízió) be is dőlt ennek.

Ez a retorika ma már romokban hever. A javasolt 31 reaktorból összesen 4 van épülőben, és van még néhány, ahol az engedélyszerzéssel próbálkoznak. És ez érintett négy is reménytelenül gazdaságtalan, és csak azért épül meg, mert az építkezést irányító államok már nyakig benne vannak, és kitartanak – kerül, amibe kerül. 15 év óta először a már felépült reaktorokat is elkezdték bezárni, mert annyira gazdaságtalan a működtetésük.

De tovább nyomják a sódert. Az amerikai Energiaügyi Minisztérium nemrégiben elmondta, hogy a négy új reaktor „időben és a tervezett költségek szerint” fog megépülni. Ám a valóság az, hogy sem az eredeti időtervet, sem az eredeti költségterveket nem tartják, és arról sem vesznek tudomást, hogy ennyi pénzért ma már sokkal gazdaságosabban lehetne energiát termelni más eljárásokkal.

Mint mindig, amikor a bukás egyértelmű, az atomipar új tervekkel áll elő, amelyhez új ígéretek is társulnak (most például ugyanúgy esküsznek a kis moduláris reaktorokra, mint ahogyan egy évtizede a nagyokra). És a Kongresszus mindig talál néhány százmillió dollárt, hogy életben tartsa ezeket az álmokat.

Az atomipar könnyelmű ígérgetéseivel szemben áll a nemrégiben megjelent World Nuclear Industry Status Report (Világ Atomiparának Státus-jelentése)

Itt részletekbe menően bemutatják az atomenergia-ipar valós helyzetét eredményeit. A több évre visszanyúló jelentés sokkal pontosabb, mint az időnként egyenesen kínosnak mondható Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vagy a legtöbb érintett kormányhivatal jelentései.

A nukleáris reneszánsz mítosza pillanatok alatt elillan a jelentés jól alátámasztott tényeinek fényében.

Olcsóbb-e az atomenergia, mint annak alternatívái? Természetesen, nem. Milyen alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó alternatívák vannak? Ld. a jelentés 71. oldala. Növekedhet-e a gazdaság az atomerőművek építése által? Valóban eltúlozzák a fukusimai atomkatasztrófa következményeit? Lásd Fukusima fejezet….

Röviden: a nukleáris reneszánsz – vagy bárminek is hívják aktuálisan – mindig is néhány olyan reaktor működésére alapozott, ahol a kormányok a többletköltségeket a fogyasztókra, vagy általában az adófizetőkre hárította. A befektetői tőkét nem igen lehet átvágni. Az atomenergia esetében minden befektetőnek alaposan meg kell fontolnia a kockázatokat. Ők már ismerik azokat az információkat, melyek ebben a jelentésben állnak – ideje, hogy mindenki más is megismerje.

Forrás: guardian.co.uk


5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://greenpeace.blog.hu/api/trackback/id/tr805422476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pandava 2013.07.25. 13:36:03

"Olcsóbb-e az atomenergia, mint annak alternatívái? Természetesen, nem. Milyen alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó alternatívák vannak? Ld. a jelentés 71. oldala."

Én tudom, hogy ez az írás olyanoknak készült, akik soha nem vennék a fáradságot egy ilyen jelentés pdf állományának megnyitásához, de azért jelzem, hogy a jelentés 71. oldalán a fukushimai dolgozók sugárterheléséről és a sérült reaktorok leszerelésének lehetőségeiről van szó.

Reméljük a kedves szerzők egyéb sommás megállapításaiknál nagyobb érzékkel tapintottak rá az igazságra, bár az jóval összetettebb gondolkodást kíván meg a "melyik oldalon mit olvastam?"-tól.:)

calabria007 (törölt) 2013.07.25. 23:36:09

minek kell egyáltalán energiapolitika? :)

dzsobacsi 2013.07.26. 13:41:45

Elkövet itt a szerző egy súlyos logikai bakugrást. Az Egyesült Államok gazdasági sajátosságai alapján igyekszik globális következtetést levonni. A helyzet az, hogy az amerikai palagáz-forradalom és az ezzel együtt járó rekord alacsony földgázárak megrázó ütést jelentenek az ottani nukleáris iparnak. Amerikában valószínűleg még hosszú ideig valóban nem beszélhetünk nukleáris reneszánszról. Tekintve viszont, hogy a földgáznak nem létezik hatékony globális piaca, a fenti megállapítást nem lehet sem az egész világra, sem Magyarországra kiterjeszteni.

A moduláris reaktorok kapcsán nukleáris reneszánszról beszélni marhaság. Nem tudom, hol olvastátok. A jelenleg építés alatt álló hatvan-egynéhány blokk kivétel nélkül hagyományos reaktorral épül, döntő többségük 1000 MW feletti villamos teljesítménnyel. A moduláris reaktorok aligha lesznek valaha is versenyképesek a nagyokkal szemben. Ha valaha is fog épülni ilyen, az helyi, speciális igényeket fog kiszolgálni.

Zöld_Dani 2013.07.31. 14:32:58

@pandava: Hm, ezt a pontot mindenesetre meg kell ítélni neked :-(
A kedves szerző, esetleg tud rá valami okosat mondani? @majacsi

pandava 2013.08.04. 14:54:26

@Zöld_Dani: mi ez a szomorú smiley?:)

Ha a Guardian-ba írok én se szoktam az írásom újra elolvasni, hivatkozásaimat kétszer-háromszor leellenőrizni.:) Sőt, ha teszemazt valakivel közösen írok (e cikket is szerzőpáros írta), egymás anyagát még véletlenül sem olvassuk át.:)

Az ilyen szemléletformáló, attitűdmódosító cikkekbe ez belefér. Ettől csak meggyőzőbbé válik, aki pedig veszi a fáradságot és megnézi az anyagot, ne adj isten saját véleményt kialakítva, azzal úgy se tud mit kezdeni.
süti beállítások módosítása