Tömöri Balázs, vagyis Bob a Magyar Nemzet szerdai számában foglalta össze, milyen tudni és tennivalói vannak a következő kormánynak GMO ügyben.
Figyelem! Ez eddigi talán legjobb kétbekezdéses összefogaló arról, hogy voltaképpen mi is a bajunk a génpiszkálással!
Egy évvel ezelőtt, 2009. március 2-án védtük meg magunkat az Európai Bizottság szándékával szemben, amely ránk akarta erőltetni a génmódosított kukoricát. Akkor sikeresen mozgósítottuk 27 tagállamban lévő kapcsolatainkat, és segítségükkel nagy győzelmet arattunk: a tagállamok minősített többséggel támogatták a Monsanto termékére kimondott magyar moratórium fennmaradását. Ez nem kis fegyvertény volt: a Monsanto vegyi fegyverektől kezdve élelmiszer-ipari termékekig számtalan árut forgalmaz, de legfőbb jellemzője, hogy ha gátlástalanságról van szó, véleményem szerint a legtöbb, vadkapitalista multival kapcsolatos sztereotípiát egymaga megvalósítja (lásd erről bővebben Marie-Monique Robin Monsanto szerint a világ című könyvét). A génmódosítás különösebb nehézségek nélkül illeszkedhet egy vegyi fegyvereket is gyártó cég profiljába.
A lényege, hogy egy élőlény DNS-láncába egy akár teljesen eltérő faj valamely génjét helyezik: például kukoricába skorpiógéneket, paradicsomba lepényhalgéneket vagy búzába emberi vörösvérsejteket ültettek. Olyan lények jönnek létre villámgyorsan, amelyek a természetben egyáltalán nem, vagy nagyon hosszú idő alatt alakulnának ki. Ettől azt remélik, hogy az új termékek ellenállóbak vagy termékenyebbek lesznek a hagyományosaknál. Ez néha sikerül, néha nem, általában a hagyományos fajták között akad olyan, amelyik a génmódosítás kockázatai nélkül is hozza a várt tulajdonságot. A kockázatok megjósolhatatlanok: az ilyen finom rendszerekbe az ilyen durva beavatkozások akár csak generációkkal később, már visszafordíthatatlan módon jelentkezhetnek, gyakran laboratóriumi körülmények között fel sem merült esetekben, előre nem látott kölcsönhatásokra válaszul. Jól emlékezhetünk, hogy nem is olyan rég még az azóta is mérgező, ki nem ürült DDT-t is istenítették. De a gyógyszerek mellékhatásaként végtaghiányos gyermekeket szülő anyák is (a hetvenes években túl sokan is) mesélhetnek arról, milyen az, amikor az üzleti érdekek miatt legyintenek a kockázatokra. Noha a biotechnológiai cégek a szárazságtűrés és a nagyobb terméshozam ígéretét hangoztatják, a génmódosított haszonnövények döntő része vagy ellenálló valamely gyomirtó vegyszerre, vagy saját maga termel mérget valamely kártevő ellen. Néhány évvel a főleg az amerikai kontinensen való elterjedésük után szembesülhetünk a növekvő totális (értsd: mindent kiirtó) gyomirtóvegyszer-felhasználással, amely elterjedésének anyagi, környezeti és egészségügyi kárai lehetnek. Másrészt a megnövekedett mennyiségű méreganyaghoz alkalmazkodó, annak ellenálló „szupergyomok”, kártevők megjelenésével a gazdának nem marad más lehetősége, mint hogy megvegye a cég legújabb fejlesztésű mérgét, növényvédő szerét. Drágán. A génmódosítás nem csak a fogyasztók számára tartogat közvetlen egészségügyi kockázatot. Megismerkedhetünk például a génszennyezés fogalmával: ez az a jelenség, amikor a génmanipulált növények beporozzák az egészséges, hagyományos növényeket, így a laboratóriumban elkészített növény már végleg ellenőrizhetetlenül és követhetetlenül szabadul el a természetben. Ami nagyon komoly környezeti és gazdasági kockázatot jelent. A növényvédő szert termelő kukorica esetén már biztos, hogy jóval több méreganyag marad a földekben, mint a hagyományos technikák után, más helyütt nagyarányú madárpusztulásokat lehetett a GMOnövények hatásaira visszavezetni. Azokban az országokban, ahol nincs moratórium a génmódosított terményekre, a hagyományosakkal szemben is alacsonyabb a bizalom, és a bio-, ökológiai gazdálkodók minősítése is komoly veszélynek van kitéve. Hiszen hiába vigyáz ő a földjeire, a skorpiógénnel kezelt kukoricák pollenjeit átfújja a szél hozzá is. Egy költséges eljárással neki kell bizonyítania, hogy termékei nem génmódosítottak. Spanyol gazdák sokasága tapasztalta meg a keserves anyagi veszteséget, mivel a szomszédjaik által elszennyezett földjeikről betakarított terményt csak jóval olcsóbban tudták értékesíteni, azt is elég nehezen, mivel Európában nincs számottevő kereslet génmódosított kukoricára. Ezért csökkent jelentősen a génmódosított növényekkel bevetett európai termőterület.
De térjünk vissza a politika mezejére. Azóta új bizottság alakult, amelyről igen gyorsan bebizonyosodott, hogy sajnos a korábbinál is jobb viszonyt ápol a géntechnológiai cégekkel. 2010. február végén kaptuk a hírt Brüsszelből, hogy a frissen felállt új bizottság napokon belül termesztési engedélyt adhat a BASF, az egyik legnagyobb vegyipari konszern génmódosított burgonyájának. Ez a döntés gyorsasága miatt is furcsa volt, hiszen a tagállamok minisztereinek többsége elutasította e GMO-burgonya uniós engedélyezését. Barroso választási kampánya közben megígérte, kidolgozzák a módját, hogy a tagállamok saját maguk, a jelenleginél könnyebben dönthessenek a GMO-növények engedélyezéséről vagy tiltásáról. A jelenlegi szabályozás fő nehézsége, hogy olyan információkhoz kötötte az uniós szinten engedélyezett GMO-k nemzeti szintű moratóriummal való tiltását, amelyeket a termékeik kockázatait rejtegető géntechnológiai cégek egyszerűen nem adtak ki. Sőt, arra is több példa volt, hogy mintákat sem voltak hajlandók adni a vizsgálatra kész független kutatóintézeteknek. De azért nem kell tőlük félni, és engedélyezzük őket, ugye? Mégpedig gyorsan, mielőtt a természeti rendszerekben kézenfekvően szükséges közép-, hosszú távú hatások kiderülnének, és mielőtt valaki beperel minket: a BASF a bizottsági döntés előtt az általa kifejlesztett Amflora nevű génmódosított burgonya engedélyezése ügyében perrel fenyegette az Európai Bizottságot, ha nem hoz rövid időn belül döntést. Mire az gyorsan hozott. A 2008-ban, az Európai Tanácsban tagállami teljes egyetértésben megszületett dokumentum alapján az Európai Bizottságnak felül kell vizsgálnia a génmódosított növények és termékek engedélyezési eljárását, mert senki sem elégedett azzal. Ma az Európai Bizottság kizárólag az Európai Élelmiszer- biztonsági Hivatal véleményének figyelembevételével dönt a GMO-król, s nem veszi figyelembe a tagállamok növekvő részének elutasítását, de teljes egészében hiányoznak a vizsgálatok a társadalmi-gazdasági, a hosszú távú egészségügyi és természetre gyakorolt hatásokról is.
A Greenpeace a tagországok mezőgazdasági adatai alapján februárban hozta nyilvánosságra, hogy a gazdák és a nemzeti államok jól felfogott érdeküket követve 2008-ról 2009-re az EU-ban mintegy 12 százalékkal csökkent a génmódosított vetőmagok területe, vagyis az EU mezőgazdasági területeinek már csak 0,05 százalékán vetettek génmódosított növényt. Ahelyett, hogy a bizottság követte volna a tagállamok igényeit, egész mások igényeit helyezte előbbre. John Dalli, az egészségügyért és fogyasztóvédelmi politikáért felelős új máltai biztos Barrosóval egyetértésben engedélyezte a BASF burgonyáját. Dalli levélben jelezte szándékát erről a többi biztosnak, akik az elkövetkező négy napban nem emeltek kifogást ez ellen, így az antibiotikumok hatékonyságát csökkentő, megakadályozhatatlanul a táplálékláncba kerülő génmódosított burgonyát engedélyezték. Vethető minden uniós tagországban, az antidemokratikus eljárás miatt a korábban tiltakozó országokban is. Egy olyan burgonya, amely a világ éhínségén semmit sem csökkent. Egy olyan burgonya, ami semmivel sem szárazságtűrőbb, klímaváltozásnak ellenállóbb, mint hagyományos változatai. Egy olyan burgonya, amire nincsen szükség, hiszen a piacon, ahol először próbálják majd eladni, a piaci szereplők kinyilvánították, hogy nem kérnek belőle (Németország). Ami - mint szinte minden GMO - kizárólag a terjesztő cégnek jelent hasznot, mindenki másnak csak több kockázatot. A brüsszeli Greenpeace-iroda hírei szerint a bizottság még tizenkét GMO-s terméket akar hasonló módon átnyomni a közeljövőben, úgyhogy az új magyar kormánynak lesz dolga e téren.
A jelenlegi GMO-mentességünk már növekvő jelentőségű piaci előnyt jelent a magyar gazdáknak és a magyar vidéknek, hiszen a piac egyre jobban értékeli, ha nem kell egy ország terményeinél a génszennyezéstől tartani. Számos okunk van tehát arra, hogy a leghatározottabban lépjünk fel a GMO- termények engedélyezésével szemben. Ángyán József, de mások vizsgálatai szerint is a világszerte növekvő élelmiszerárak, a többnyire még mindig méltán jó hírű magyar élelmiszer presztízse mind azt mutatja, hogy kilábalásunk egyik fő motorja lehet az egészséges élelmiszerek termelése. Ha az új kormány szakít a nagyipari mezőgazdaság, a zöldbárók támogatásának eddigi gyakorlatával, és az intenzívebb kis- és középvállalkozások, családi gazdaságok erősödését fogja segíteni, akkor nemcsak a városi fogyasztóknak, hanem a vidéken élni és dolgozni akarók tömegének lehetnek nagyságrenddel jobb életfeltételei.
