Június 19-én, szerdán délután 2 órakor értünk a szegedi, Sándorfalvi úti hulladékválogató üzemhez, amely közvetlenül a hulladéklerakó mellett található. Ebben az üzemben Szeged, és a vonzáskörzetében található számos település szelektíven gyűjtött hulladékát kezelik.(Fontos tudni, hogy csak a szelektíven gyűjtött hulladékot tudják újrahasznosítani, a kommunális hulladék erre nem alkalmas.) A hulladék itt történő kezelésének két fő része van. Az egyik a további, finomabb válogatás az újrahasznosítási folyamat segítése végett. A másik a lakosság által a szelektív gyűjtőedényekbe dobott, de oda nem való, kommunális hulladék kiszűrése. A sárga zsákokon, és sok gyűjtőkonténeren tájékoztató szöveg található a szelektív hulladékgyűjtés helyes módjáról, melynek betartása nagyban könnyítené az üzemben dolgozók munkáját!
Mielőtt részletesen írnék a látottakról, fontos tisztázni, hogy miért bír olyan nagy jelentőséggel egy ilyen üzem, miként kapcsolódik szorosan a környezetvédelemhez. Az ÚJRAHASZNOSÍTÁS kulcsszó. Hogyha a hulladékot nem gyűjtjük szelektíven, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy „visszailleszkedésre” nem képes szemét formájában adjuk vissza a természetnek azt, amit elvettünk tőle. Egyre nagyobb és nagyobb szeméthegyeket építünk, amelyek talán örökké csúfítják és szennyezik a környezetünket. A szelektív hulladékgyűjtéssel viszont azt érjük el, hogy újra és újra felhasználjuk azt, amit már egyszer elvettünk a természettől, így nincs szükség, vagy kevésbé van szükség annak további terhelésére. Az újrahasznosítás által a műanyag palackokból műszálas ruha, bevásárlótáska, új műanyag palack, stb. készülhet.
A hulladékválogató 
üzem udvarán át egy nagy terembe értünk, ahol halomra álltak a sárga zsákok,az odaszállított szelektív hulladék. A hulladékot markológéppel egy futószalagra helyezik. Az első állomás egy olyan szerkezet, amely feltépi a sárga zsákokat (ez emberi kézzel nehézkes, és talán veszélyes is lenne), és a tartalmukat szétteríti a szalagon.
üzem udvarán át egy nagy terembe értünk, ahol halomra álltak a sárga zsákok,az odaszállított szelektív hulladék. A hulladékot markológéppel egy futószalagra helyezik. Az első állomás egy olyan szerkezet, amely feltépi a sárga zsákokat (ez emberi kézzel nehézkes, és talán veszélyes is lenne), és a tartalmukat szétteríti a szalagon. A szétterített hulladékot ezután egy másik szerkezet megszabadítja a portól és a nagyon apró hulladékdaraboktól. A következő lépésben egy tucat munkás kézzel válogatja szét a hulladékot a következő kategóriákba: PET palack, egyéb műanyag palack (pl.: HDPE jelzésűek), műanyag zacskó és csomagolófólia, alumínium italos doboz, papír, többrétegű italos kartondoboz. Az itt dolgozó emberek napi nyolc órában (óránként 10 perc pihenővel) végzik ezt a rendkívül monoton munkát minimálbér körüli fizetésért. (Becsüljük meg munkájukat!) A kézi válogatás után a megmaradtakból egy nagy mágnes segítségével leválasztják a vas hulladékot (pl.: konzervdobozok). A túlságosan szennyezett hulladék, és a közé keveredett kommunális hulladék egy külön konténerbe kerül, és a hulladéklerakóba (szemétdomb) továbbítódik. Az újrahasznosítás válogatás utáni fázisai a következők: aprítás, darálás, tisztítás, bálázás. Az így standardizált állapotú hulladékot újrahasznosításra továbbítják az erre szakosodott vállalatoknak (pl.: Fe-group Invest Zrt.), gyakran külföldre.
Az üveghulladék újrahasznosítása egy kicsit eltérő módon történik, abból kifolyólag, hogy kézzel veszélyes lenne szétválogatni. Ezért az üveget sohasem keverik össze egyéb, szelektíven gyűjtött hulladékfajtákkal. Mindvégig külön tárolják, kezelik, és továbbítják az újrahasznosító cégeknek, ahol a továbbiakban színre válogatják, tisztítják és új palackokat, befőttesüvegeket és egyéb termékeket készítenek belőle.
A zöldhulladék újrahasznosítása a telep egy másik egységében, a komposztáló üzemben történik. Ide főleg a közterületekről, és Szeged néhány kiskertes körzetében (pl.: Újszeged, Marostői városrész) bevezetett átlátszó zsákos zöldhulladék gyűjtési rendszer által kerül a komposztálásra szánt hulladék (pl.: faágak, levágott fű, kerti hulladék, konyhai hulladék egy része). A komposztálási folyamat számos lépésből áll (aprítás, darálás, keverés, érlelés, folyamatos nedvesítés, rostálás, stb.), és nagy szakértelmet igényel. A folyamat végén előálló komposzt bizonyos arányban már meglévő földdel keverve jó termőtalajt alkot. Ezt a termőtalajt például rózsakerteknek is értékesítik.
Az üzem következő meglátogatott egysége az építési törmelék feldolgozásával foglalkozik. A viszonylag tiszta (kevés műanyagot, szigetelőanyagot, és egyéb anyagokat tartalmazó) bontási hulladék például a hulladékudvarokról kerül beszállításra (a hulladékudvarokban bárki leadhat építési törmeléket, ingyenesen átveszik). Itt egy kőaprító gép a bontási hulladékból, építési törmelékből (betontömbök, téglák, cserepek, stb.) különböző szemcsézettségű zúzalékot állít elő, ami útépítéseknél, épületek alapozásánál újra felhasználható.
A szemétlerakóról (depó) kell még néhány szót ejteni. 1984 óta ürítik bele az újrahasznosításra nem alkalmas, kommunális hulladékot. A hulladék elhelyezésére vonatokozó szabályok szerint a lerakott szemetet egy réteg földdel borítják be (a komposztáló üzemben keletkezett komposzt egy részét erre használják), ezzel lezárva a megtelt részeket. A szemét keletkezésének mai tempóját alapul véve állítólag 30-40 éven belül eléri a teljes telítettséget. Őszintén remélem, hogy valójában soha nem fog megtelni, és 30-40 év múlva szükség sem lesz a szemét lerakására, ilyen, a felelősségteljes, és méltó emberi élettel összeegyeztethetetlen tevékenységre.
Két említésre méltó érdekességgel zárom a beszámolót. Az egyik az, hogy a telephez tartozik egy szennyvíztisztító rész, amely a depóról származó csurdalékvíz és a komposztálás során keletkezett víz tisztítására szolgál. A másik pedig, hogy a depón keletkezett gázok egy részét felfogják, és helyben energiatermelésre használják. Megtudtuk, hogy áramszolgáltató cégek közreműködésével a jelenleginél sokkal több elektromos energia származhatna a felszabaduló gázokból. Ehhez nem új technológia, csupán a jelenleg meglévő kiépítése lenne szükséges.
Összegezve a látottakat, elmondható, hogy kezd kiépülni az út, amely a hulladékkezelés hatalmas méreteket öltő problémájának megoldásához vezet. A végső cél azonban még messze van, és nem érhető el az emberek életszemléletének alapvető változása, fejlődése, a felelősségteljes gondolkodás kialakulása nélkül.
Szerzők: Varró Katalin, Békefi Sándor, Pauló Gergely (Greenpeace Szeged)
