A világ tele van csodákkal és ez azon nyomban be is bizonyosodik, amint hagyjuk, hogy bebizonyosodjon.  Én hagytam.

Valamelyik nap Debrecenbe mentem, de kivételesen nem pulykakakast venni, csupán az ottani toborzó  csapatnál volt vendégszereplésem. Este 8 óra körül érkeztem meg a vonatállomásra. A címre nem emlékeztem pontosan, csak az utca neve rémlett. Egy darabig tétován toporogtam, egy ottani térkép alapján próbáltam az utam megtalálni. Ez nem bizonyult túl hatékonynak, ezért kedvenc módszeremhez folyamodtam, embereket szólítottam meg.

A villamos megállóban két  úriember beszélgetett. Bedobtam hát 32-es mosolyom és feltettem a kérdést, hogy merre találom az utcát, melyet keresek. Valójában abban sem voltam biztos, hogy ilyen utca egyáltalán létezik, de az egyik úriember egyből rávágta, hogy ismeri, így egy fokkal magabiztosabb lettem. Időközben viszont az is kiderült, hogy a két emberemnek humora is van. Pár percig elbeszélgettünk, mint akik már egy ideje ismerik egymást. Majd számomra az is világos lett, hogy az egyikük villamos vezető, másikuk pedig egyfajta villamos vezető ellenőr, vagy ilyesmi. Lényeg a lényeg, kaptam egy felajánlást, hogy pattanjak fel a villamosra, ami nem sokára indul és elvisz a keresett utcához lévő legközelebbi pontra, ahonnan majd eligazít. Juhúú, ez szuper! Gondoltam, de akkor még eszembe sem jutott, hogy ez több, mint szuper.

A villamos vezetőnk (nevezzük innentől Zolinak, remélem ezzel a névvel ő is elégedett.:). Szóval Zoli felajánlotta, hogy megállhatok a fülkében mellette és ha gondolom menjek néhány kört a vele, addig ő sem unatkozik. Mivel rendkívül jó beszélgetőpartnerről volt szó és mivel úgy sem volt még részem VIP villamosozásban, valamint Debrecent sem ismertem annyira jól, hogy az út unalmas legyen, ezért igent mondtam. Körülbelül másfél órán keresztül villamosoztam és közben még azt is meg tudtam hogyan állítják át a lyukasztókat, illetve milyen egyéb feladatai vannak egy villamos vezetőnek és volt szerencsém látni néhány notórius bliccelőt is. Az utam végén, pedig könnyedén megtaláltam a keresett utcát is és hosszadalmas élménybeszámolóval láttam el a többieket.

Fantasztikus élmény volt és tulajdonképpen semmi másra nem volt szükségem, csak egy kis nyitottságra. Az emberek fantasztikusak és erről nap mint nap megbizonyosodom!