Drága Testvéreim, Kollégáim és Barátaim!
Gyorsan közeleg 2010 vége, és én újra fellelkesülve látom, hogy lehetséges a pozitív változás; az iparon, a kormányokon, a civil társadalmon átívelően, és a saját szervezetünkben is. Ezt érdemes kiemelni, hiszen jókora adag vakmerőségre van szükség ahhoz, hogy elhihessük, hogy a jó ügyért kampányoló polgárok szembeszállhatnak a hatalmasokkal, a gazdagokkal, az erősekkel – és nyerhetnek!
Együttesen óriási dolgokra vagyunk képesek: a kanadai és finn erdők védelmétől az argentin gleccsertörvényig, a Heathrow harmadik kifutópályájának megakadályozására, az Új-Zéland védett területein tervezett szénbányászat betiltására, a legelső európai polgári kezdeményezés benyújtására, a cancúni tárgyalásokon történt előrelépések egy részében való hozzájárulásra, és megannyi másra. A Greenpeace-en belül kiépítettük kelet-ázsiai csomópontunkat, és megszavaztuk, hogy újraszervezzük erőforrásainkat a fejlődő országokra gyakorolt hatásunk erősítése érdekében.
Mindezek ellenére az összes kemény munkánk sem volt elég ahhoz, hogy elérhetővé tegyük azokat a változásokat, amelyekkel visszafordíthatjuk a katasztrofális éghajlatváltozást. A NASA megerősítette, hogy 2010 valóban a legmelegebb mért év volt. A világban többfelé szemtanúi lehettünk halálos tűzvészeknek, pusztító aszályoknak és iszonyatos áradásoknak – valószínűleg mind a klímaváltozáshoz köthető.
Most minden eddiginél nagyobb nyomást kell gyakorolnunk. Nem tízezreket, hanem százezreket kell megnyernünk az éghajlatvédelmi igazságosságért dolgozó mozgalmunknak, amíg annyira hatalmas és hangos erővé nem válunk, hogy a politikusoknak és az iparnak, akik jelenleg figyelmen kívül hagyják követeléseinket, ne legyen más választása, mint hallgatni és megtenni a szükséges lépéseket.
Első évemet eltöltve nemzetközi ügyvezető igazgatóként, megtiszteltetés volt találkozni államfőkkel, az ipar vezető szereplőivel, a civil szféra számos részével, valamint több mint húsz nemzeti és regionális irodánkkal, és amit láttam, az hihetetlenül ösztönzően hatott. A vallásos szervezetek vezetőitől megtudtam, hogy ugyanolyan erősen vágynak a bolygó megvédésére, mint mi; szakszervezeti képviselők elmondták, hogy osztják kívánságainkat a zöld munkahelyek számának növelését illetően. Piacvezető cégek akarták tudni, hogyan változtathatják meg gyakorlataikat a bolygó érdekében (vagy hogy mit tehetnének, hogy abbahagyjuk a kampányolást ellenük). Nem elképzelhetetlen egy világméretű megmozdulás az éghajlatvédelmi igazságosságért.
Szinte bárhová mentem, olyan sajtóval találkoztam, akit érdekeltek a meglátásaink és szakértelmünk a környezeti igazságosság terén, és felhasználják az akcióinkat arra, hogy elnyerjék a közönségük figyelmét. Ugyanakkor a demokratikus párbeszédek tere tovább szűkült idén. Jelen pillanatban is a világ minden szegletében állnak önkénteseink bíróság előtt, sokukra várhatóan börtönbüntetés is vár a békés, erőszakmentes közvetlen akciók „bűncselekménye” miatt. Mivel őszintének lenni a hatalommal alapvető része mindannak, amit csinálunk, folytatjuk az ellenállást azokkal az erőkkel szemben, akik az aktivizmust bűnnek tekintik.
Amint az előző majd negyven évben tettük, 2011-ben is kitartunk azon elköteleződésünk mellett, hogy elhozzuk azt a változást, amelyet látni szeretnénk a világban. Öreg barátokkal és új szövetségesekkel vállvetve elhozzuk az átalakulást, hogy gyermekeink, unokáink és számtalan jövendő generáció is egy zöld és békés világot élvezhessenek.
Barátsággal és szolidaritással:
Kumi
A Greenpeace International igazgatója
