Helyszíni beszámoló Greifswaldból
70-es évekbeli szovjet technológia, súlyos üzemzavar, biztonsági kifogások, végül az adófizetők pénzén történő kármentesítés és lebontás. Ez a greifswaldi atomerőmű rövid története. A paksival azonos blokkokat is tartalmazó német atomerőműben jártunk még idén nyáron, ahol újabb bepillantást nyertünk az atomenergia veszélyeibe, és abba: milyen óriási munka és költség egy erőmű leszerelése, a terület helyreállítása.
A négy reaktorépület egyike.
Az erőmű bezárása
A néhai NDK területén álló hatalmas greifswaldi atomerőműbe összesen 8 reaktort terveztek, ebből ötöt üzemeltek be. Az első négy a szovjet VVER első generációjába tartozó 440/230-as típusszámúak közül került ki, a második négy a mai paksiakkal azonos típusú (440/213).
Több veszélyes esemény után 1989-ben, az 5-ös blokk egy tesztje során (INES 4-es szintű) baleset történt, a reaktorban részleges leolvadás következett be. Mielőtt újraindulhatott volna, 1990-ben, a két Németország egyesülése után a reaktorok azonnali bezárásáról és leszereléséről döntöttek. Ezek a reaktortípusok ugyanis nem feleltek meg a nyugati biztonsági követelményeknek, és az egyesült Németországban a kilencvenes évekre az energiapolitika is határozott irányt vett, méghozzá az atomtól a megújulók felé.
A kulcsrakészen megépült 6-os blokkot viszont soha nem indították be: mementóként áll ma is. Így olyan területeket látogathatunk itt (persze csak vezetővel), ahová működő atomerőművekben csak nagyon kevesen jutnak be.
A 6. reaktor azért is érdekes számunkra, mivel az a paksiakkal azonos – és Pakson előreláthatólag 2037-ig üzemelő – VVER 440/213 típusú nyomottvizes reaktortechnológiát képviseli.
A bontás nehézségei
Az atomerőmű 4 épülete 2-2 reaktort tartalmaz, amihez a turbinacsarnok csaknem 1 km hosszú monstruma csatlakozik. Fénykorában 10 000 embert foglalkoztatott – jelenleg 900-an dolgoznak a bontáson.
Az atomerőmű telephelye a magasból. Forrás: Google Earth
A terület kármentesítése elsősorban a sugárzó anyagoktól való megszabadítást jelenti: maguk az elképesztő méretű betonépületek, tárolócsarnokok stb. – az előreláthatóan 33 évig tartó kármentesítési folyamat után – a helyszínen maradnak. A jelenlegi becslések szerint 6,6 milliárd euróra fognak rúgni a költségek, de persze ez még jócskán túlcsordulhat, lévén hogy ez az egyik első ilyen vállalkozás a világon. A költségeket a német pénzügyminisztérium, vagyis az adófizető állampolgárok állják.
A költségeket érdemes összevetni a magyarországi tervekkel, bár teljes értékű összehasonlítást nem lehet készíteni. Paks esetében ugyanis nem csak a 4 reaktor, hanem a kiégett üzemanyagok átmeneti tárolójának a leszerelése is a költségek részét képezi. A különbség mindazonáltal jelentős. Míg Greifswaldra 6,6 milliárd euróval kalkulálnak, addig Paksra, mai áron, mindössze mintegy 387 milliárd forinttal (az RHK Kft. utoljára, 2015-ben publikált terve alapján), ami kb. 1,25 milliárd eurót jelent. A blokkonként számított különbség így legalább mintegy 2,5-szeres, de jó eséllyel lehet nagyobb az eltérés.
A feladat volumenét jól érzékelteti, hogy az erőmű 30 gőzfejlesztőjéből eddig 8-at sikerült szétszedni és megtisztítani. Egy-egy ilyen berendezés szétszerelése ugyanis gépi és kézi erővel 9 hónapot vesz igénybe. Még 22 db gőzfejlesztő áll sorban az ideiglenes tárolóban, ártalmatlanításra és szétszerelésre várva.
A bennünket vezető szakember elmondása alapján a teljes szétszerelés 33 évig tart majd (a tervek szerint), de akár 70 évig is elhúzódhat. Elsősorban a biztonságot tartják szem előtt, az idő másodlagos faktor.
Ráadásul minél több idő telik el, annál kevesebb a helyszínen a sugárzás, ami megkönnyíti a munkát.
A sugárzó hulladékot próbálják jelentősen koncentrálni (tömörítéssel, préseléssel, átmosással), hogy minél kevesebbet kelljen végleges tárolásra elszállítani.
Az ártalmatlanítás szépséghibája ugyanis, hogy a nagy aktivitású radioaktív hulladékok végleges tárolása nem megoldott, még most keresik a megfelelő helyszínt Németországban ilyen biztonságos (föld alatti) tároló létesítésére.
2022-25-re tervezik, hogy egy lehetséges helyszínt kijelölnek. A szükséges vizsgálatok, engedélyek, egyeztetések, a tároló kialakítása, tesztelése még nagyon hosszú folyamat lesz innen, akár a 2060-as éveket írhatjuk, mire megkezdi működését a végleges nagy aktivitású tároló.
Még sehol a világon nem készült el ilyen létesítmény.
A greifswaldi erőműben annyiban különleges a helyzet, hogy mivel csak az első öt blokkot üzemelték be, arányában kevesebb sugárzó hulladékkal kell megküzdeni.
A kiégett üzemanyagot úgynevezett CASTOR tartályokban tárolják átmenetileg a helyszínen (ugyanúgy, mint Pakson), és itt helyezték el a nagy aktivitású hulladékot is átmenetileg. Erre a szigorúan lezárt területre még vezetővel sem léphettünk be (nem mintha akartunk volna). Akinek nincsen konkrét dolga itt, azt nem engedik be, még akkor sem, ha miniszter vagy más magas rangú látogató érkezik – ami a sugárbiztonsági szabályok maximális betartásáról tanúskodik.
Látogatás a 6-os blokkban
Kattints a képre a galéria megnyitásához!
A greifswaldi 5–8-as számú reaktorok, illetve a paksiak is a fenti galériában látható konténmenttel épültek. Ezekkel kapcsolatban több aggály is van:
- lényegesen jobban szivárognak, mint a korban a nyugati reaktorokhoz épített konténmentek: míg azok engedélyezett szivárgása 1% naponként, addig a paksi típusúak ezt messze alulmúlják, Magyarországon 14,7% a megengedett napi szivárgás (az aktuális, mért érték 6-7% körül van);
- ráadásul ez a típusú védelem repülőgépbecsapódás- vagy más terrorcselekmény esetén egyáltalán nem védi meg a reaktort. Ide tartozik még, hogy a paksi reaktortípusnál a kiégett üzemanyagot tároló pihentető medencék (reaktoronként 1-1) ugyan az épületen belül, de már a konténmenten kívül találhatóak, így azok védelme értelemszerűen gyengébb.
Új szelek
Összességében tehát racionális döntés volt, hogy a németek a bezárás mellett döntöttek. Az egyesüléskor bezárt reaktorokat nem, vagy csak igen nagy költséggel lehetett volna az elfogadható biztonsági szintre hozni.
Greifswald és környéke hagyományosan energiatermelő régió, a térség jövőjét továbbra is ebben képzelik el, mégpedig egy hatalmas, 7000 MW kapacitású tengeri szélerőműpark felépítésével. Ha beindul, a néhai atomerőműnél is több áramot szolgáltat majd – tisztán és biztonságosan.
