Régen egyszerűbb volt a dolog. A vértanút, mártírt látványosan megfeszítették, elégették, oroszlánok közé dobták, hordóba zárták és legurították a hegyről, felakasztották, vagy éppenséggel elviselhetetlen életfeltételek közé zárták.
A civilizáció nem hagyta érintetlenül az ember megtörésére illetve megsemmisítésére irányuló eszközöket, módszereket, finomul(t) a kín, most nyilván összhangban az EU-s normákkal. Így honunkban is vannak változások. Ma már elképzelhetetlen, hogy a hatvan-hetven évvel ezelőtti gestapós-ávós módszerekkel bírjanak valakit vallomásra, esetleg elvei feladására. És egyelőre nincs – vagy nem tudunk róla - titkos apparátus sem, amelyik megoldja, megteszi azt, amit hivatalosan nem lehet-szabad. (Más kérdés, hogy a civil szféra elégedetlenjei, nem bízván az igazságszolgáltatás lassú és tekervényes működésébe, mindkét oldalon már megalakították harci, félkatonai egységeiket.)
Ezért is látszik kreatívnak a Hatalom részéről a Zsák Ferenc természetvédő ügye kapcsán működtetett módszer, ami már – hogy a legutóbbi időkben tallózzunk -, Geréb Ágnessel kapcsolatban is bevált. Az értelem számára felfoghatatlan indokok alapján előzetes letartóztatásba helyeznek valakit, esetleg meg is hosszabbítják az időt, és/vagy ezzel párhuzamosan embertelen körülmények között tartják fogva. Ezek együttes hatásaként a gyanúsított és a közvélemény kétszer is meggondol(hat)ja, hogy milyen ügyek mellé áll oda és meddig.
Az Index minapi tudósítása szerint tíz nap híján négy hónapig tartottak fogva egy környezetvédőt, aki egy hónapig nem kaphatott levelet és csomagot, rühös lett, és olyan bűnözők közt tartották őrizetben, akik különféle erőszakos cselekedeteket hajtottak végre. Zsák Ferenc esetében semmiféle erőszakról nincs szó, ha csak nem tekintjük annak, hogy az Audi Győr környékén, egy természetvédelmi területen próbál(t) gyárat bővíteni, s Zsák Ferenc, egy természetvédő szervezet élén minden legális módszert igénybe vett, hogy ebből a történetből a természet jöjjön ki győztesen.
Innentől tán nem is érdemes a konkrét üggyel foglalkozni – a cikk elolvasható, az eljárás még tart -, ami figyelmet érdemel az a jelenség maga. Egyfelől az, hogy ránézésre is látszik: a hatalom megfélemlítésre játszik, mégpedig aljas, sunyi módon, hisz formailag nehezen támadható, ki, milyen cella-társaságba kerül. Másfelől az, hogy mind a mai napig vannak emberek – most épp Zsák Ferenc, büntetlen előéletű, 54 éves, buddhista természetvédő, épp térdműtét előtt volt, mikor őrizetbe vették -, akik akarva-akaratlan az átlagosnál súlyosabb terheket vesznek a nyakukba a közügyek védelme terén és ez látványosan meg is mutatkozik életük alakulásában.
Ha lenne a környezetvédelemnek Phanteonja, Ő is ide kerülhetne, akár csak a brazíliai természetvédők, akiket megöltek az ottani erdőirtók bérencei, vagy a Greenpeaca fotósa, akivel a francia titkosszolgálat bombája végzett, vagy Kaposi Zoltán szikszói környezetvédő (Vérre megy címmel írtunk itt róla), akit álmában támadtak meg ismeretlen tettesek, hogy a helyi környezetszennyezés ellen tiltakozó aktivista terhelő dokumentumait megszerezzék. Úgy látszik itt Európában, és főként ebben a mostani, környezethalál-vízióval küszködő világban a természeti értékekért folytatott küzdelem látványos terepévé vált a hitükért, meggyőződésükért akár életüket is kockáztató embereknek.
Az ügyek mindig megtalálják híveiket, és viszont. Ki így, ki úgy szolgálja világunk megújulását, adottságainak, lehetőségeinek és karmájának függvényében. Azok, akik testükben rákkal fejezik ki szűkebb-tágabb környezetük pusztulását, azok, akik hajléktalanként megfagynak a téren s a hatalom már-már féregirtó program szintjén viszonyul hozzájuk, azok, akik egy gépezetbe vetve, mosolytalanul élik le életüket, a maguk szenvedéseivel, mint homokszemek a Történelem homokórájában egy korszak lejártát jelzik és szolgálják is egyben. Akinek a sors lehetőséget adott, hogy mások, a többiek nevében tegyen, szóljon, szenvedjen ugyanúgy homokszem ebben a folyamatban, csak épp színesebb az átlagnál.
Zsák Ferenc meghurcoltatása és kitartása a hatalmi agresszióval szemben sok ezer ember számára jelent(het) figyelmeztetést és példát egy olyan kor(szak)ban, amikor civil kurázsi nélkül kártyavárként omlana össze a társadalmi demokrácia egyre ingatagabb épülete.
