Miközben e sorokat írom, a worldometers.info.hu oldalán szédítő sebességgel peregnek a számok. Az első számsor például azt mutatja, hogy mennyien élünk épp most a Földön. Már csak pár millió hiányzik, és meglesz a 7 milliárd. Vagyis napokon belül. Egy másik sorból követhetem, hogy mennyien születtek (321 810 ) és haltak meg(137 526 ) a mai napon. Ez persze nem igaz, mert mire leírom, a számsor végén pergő utolsó jegy már rég mást mutat. Tulajdonképp borzongató, hogy másodpercenként (!) hány lélek érkezik és távozik a világ színpadáról. S mi egyek vagyunk a milliárd közül, aki most épp még él, lélegzik, ver a szíve, gondolatai, érzései vannak, tervezi a jövőt, álmodja álmait, vásárol, internetezik, energiát fogyaszt stb.
A worldometers.info.hu oldaláról következtetni lehet bizonyos tendenciákra. Például a túlnépesedésre, a jelenlegi energiafogyasztási szerkezet tarthatatlanságára, az emberiség önpusztító hajlamának erősségére és változatosságára. Egyszóval a zsákutcára, amelyben látványosan száguldunk előre – amíg lehet.
Mindez persze a számok törvénye. A trendek, a logika az elme igazsága. Mert HA minden így marad, akkor valóban elfogy a szén, az olaj, elsivatagosodik a Föld, és a túlnépesedés következtében élhetetlenné válik az élet.
Nem árt tehát odafigyelni.
De létezik egy kevésbé, vagy egyáltalán nem számszerűsíthető világ, s ennek is az Ő igazsága, törvénye, ereje. Ami valójában meghatározza, a látható világ működését, rendjét, vagy – látszólagos – rendetlenségét. Ebben a világban nem a logika és nem az elme az úr. Ezért aztán kiszámíthatatlan. Mert tudja-e valaki például, hogy naponta (vagy percenként) hány könnycsepp gördül le az arcokon világszerte, s ebből mennyi az örömé és mennyi a keserűségé? És hány könnycseppet nyelünk le, s ebből mennyit félelemből és mennyit tapintatból? Tudja-e valaki, hogy percenként hány szerelem születik és hal el? Meg lehet-e mondani, a fogyó kőolajtartalékok mintájára, hogy még mennyi szenvedést kell megélnünk itt a Földön, betegségek, éhezés, háborúk, magány formájában, míg elfogy végleg? Vagy kimeríthetetlen ez a kút? Tudja-e valaki, hogy van-e a határa, mértéke a Föld kifosztásának, amitől, ahonnan kezdve, csak valami katasztrófa billentheti helyre a megbomlott egyensúlyt? Vagy leétezik-e, készülődik-e a lelkek mélyén valami forradalmian új megoldás, ami békésen, folyamatában és erőszak nélkül állít váltót, s vezeti ki ezt a 7 milliárdnál is több embert egy élhető, természetes világba. Létezésbe.
A worldometers.info.hu tulajdonképp azt mutatja, hogy hány alma van a fán, és milyen állapotban. Megtudhatjuk az ágak számát és erősségét, eloszlásukat s a levelekről, kéregről is szinte mindent. A világfa látható részéről temérdek adatot lehet gyűjteni. De valójában az összes pergő számsor azt kutatja, mi várható. A felelt pedig nyilván a mélyben van. Ott, ahová a dolgos, szorgos elme már nem jut el, legfeljebb becsülni, saccolni tud. Szerencsére van egy szervünk, amellyel nem csak megláthatjuk, de meg is teremthetjük egyazon mozdulattal a jövőt, a megoldást. Azt is mondhatnám, ha váltóállítás lesz (van) a Földön, akkor ez az. Ha van még ki nem vívott győzelem, beteljesületlen álom, hiányzó felvonás az emberiség történetében, akkor ez az. A szív forradalmára gondolok. Arra, amikor átveszi a hatalmat, vagy pontosabban szólva az irányítást, s az elme, a logika a ráció háttérbe szorul. Ez az egyetlen esélyünk. Kicsiben és nagyban egyaránt.
