Két hete október 19-én demonstrált a Greenpeace az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség győri épületénél tiltakozva a Tatai Környezetvédelmi Kft. Almásfüzitői tárolóra adott „exkluzív” engedély ellen. Nem tartottuk elfogadhatónak, hogy a Duna mellett egy szivárgó, szigeteletlen tározóban engedik évi négyszázezer tonna veszélyes és nem veszélyes hulladék komposztálását. Abszurdnak találtuk, hogy a felügyelőség elfogadja, hogy a cég nem lebomló és szervetlen anyagokat komposztál, hisz ezen anyagok nem bonthatóak le ártalmatlan anyagokká - amit a komposztálás szó jelent. Meglepődve láttuk, hogy maga a felügyelőség is többször hulladék lerakásról ír a Tatai Zrt. komposzt gyártásra szóló engedélyében – nyilván ők is pontosan értik, mi folyik valójában Almásfüzitőn. Tiltakoztunk amiatt, hogy a tározók jelentős talajvíz szennyezését a Felügyelőség irreálisan magas egyedi határértékekkel „tünteti el” jogilag. A felügyelőség vezetője Németh Zoltán a demonstrációnk után mindenfelé nyilatkozta, hogy minden az hatályos jog és az engedélyek alapján történik.
A jelek szerint azonban a Felügyelőség mégsem olyan csalhatatlan mint, ahogy az a magabiztos nyilatkozatból kitűnik. Partnerünkkel a Reflex környezetvédő egyesülettel fellebbeztünk az ellen, hogy az almásfüzitői tározók körül 111-szeres arzén és 200-szoros molibdén határértéket engedélyeztek a talajvízben.
A felügyelőség az fellebbezésre reagálva megállapította, hogy a korábbi határozata valóban jogsértő volt - mert hibásan határolták le a területet, ahol a határérték túlléphető – és új határozatot hoztak. Ám az új határozatban a 111-szeres arzén koncentráció helyett 111.000-szeres túllépési lehetőséget engedélyeztek. A Greenpeace közleményében felhívta a figyelmet az abszurd engedélyre, ám a Felügyelőség a hivatalos kommunikációjában csak a határozataik szabályszerűségét hangoztatta, ám pár nappal később mégis módosították a határozatot és újra „csupán” 111-szeres határértéket engedélyeztek.
A Felügyelőség vezetője egy győri lapnak kijelentette továbbá, hogy „A Tatai Környezetvédelmi Zrt. általunk is folyamatosan ellenőrzött eljárása, technológiája világszerte ismert, s az Európai Unióban is elfogadott. Sajnos azt kell mondjam, hogy a Greenpeace akciója az ország tudatos lejáratása”. Ehhez képest az Karl E. Lorber professzor, az osztrák leoben-i egyetemen Fenntartható Hulladékkezelési és Technológiai Intézetének igazgatója, hitelesített bírósági igazságügyi szakértő szerint: „Almásfüzitőn csak összekeverik a veszélyes hulladékokat, és nem játszódnak le a komposztálásra jellemző folyamatok. A szennyezőanyagok nagy része nem bomlik le, és nem is köti meg őket semmi. Így lehetséges ugyan csökkenteni a szennyezőanyagok koncentrációját, a szennyezőanyagok mennyisége azonban évente 132 ezer tonnával nő. A módszer elavult és a fenntarthatóság elveivel ellentétes. … kockázatos technológiát használnak az almásfüzitői kockázatot jelentő helyszínen, ami egyértelműen a környezetvédelmi célok ellen hat.”
A folyamatos ellenőrzés alatt a Felügyelőség vezetője talán az évi 1-2 mérést értette, amikor nem is vizsgálják a odahordott veszélyes hulladékra jellemző szennyezőket?
A Felügyelőség úgy tűnik, szinte az ügyben összes kiadott engedélye, határozata valahol hibás, jogszabálysértő, pontatlan vagy fizikai lehetetlenségeket engedélyez. Talán itt lenne az ideje, hogy újabb magabiztos nyilatkozatok előtt valós szakmai és jogi szempontból is megvizsgálnák, hogy mi folyik Almásfüzitőn.
