Aki azért utazna Afrikába, hogy fekete orrszarvút lásson, az csalódni fog. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió minap jelentette, hogy az orrszarvúak családja szegényebb lett ezzel a fajtával. Volt – nincs. Levadászták valamennyit. Fehérből még van, tehát ha valaki nem ragaszkodik görcsösen az eredeti elképzeléséhez, akkor mégsem fog csalódni. Bár a cikk szerint már a fehérből is kicsi a készlet. És ugye jön a karácsony…

Aki most valami koncepciót, vagy diszkriminatív  megfontolást vélne felfedezni abban, hogy a feketékre járt a rúd, az téved. Egyrészt mert a fekete sem fekete igazán (csak valami nyelvi félreértés okán nevezték el az amúgy szürkét feketének), másrészt, tán inkább kerültek puskacső elé, mint világosabb társaik, tekintve, hogy feltünőbbek.

Az orrszarvút különben azért vadászták, mert állítólag a szarvából rákellenes gyógyszert lehet készítni, míg más nézetek szerint afrodiziákum alapanyag. Egyszóval az életigenléséhez van szükség az orrszarvú halálára és lássuk be az bizony fájdalmas pradoxon. Akárcsak az, hogy az orrszarvú, másképp rinocérosz rendelkezik a legvastagabb bőrrel. De ez sem segített a túlélésben.

Hogy a fekete orrszarvú kihalásának van-e itt hazánkban valami konkrét üzenete, azt most még nehéz lenne megmondani. Bár, hogy a vastag bőr sem old meg mindent, az bíztató. Állatok jönnek, állatok mennek, ez így van, mióta világ a világ. S magasabb szempontból nézve az emberi faj is lehet fekete (vagy fehér) orrszarvú. Futó kaland az univerzum történetében.

Hamarost kiderülhet, lejárt-e az időnk.