De mielőtt bárki is azonmód megmondaná a véleményét a főnökének, házastársának, szomszédjának, az IMF-nek, a Shell-nek, a GMO-guruknak, a tengeri nagybanhalászoknak, az atomerőműhívőknek, az összes légszennyezőnek, az őserdőirtóknak, és mindennemű környezetbarátságtalannak, szeretném jelezni – hogy bár megteheti -, de itt momentán csak arról van szó, hogy a Színes Város Csoport és a Beszédjavító Intézet által kiírt pályázaton – amely a legszínesebb magyar szót kereste -, a s z a b a d s á g szó lett az első.
Ez az elsőség - bár csak harmincezer ember véleményét fejezi ki -, mégis csak jelent, jelez valamit. Igen, azt is, amit most gondolni tetszik, hogy szabadság nélkül szart sem ér az élet, de én most inkább egy másik jelentésre hívnám fel a figyelmet. Arra, hogy az emberek szeretnek játszani. Mert ez egy látványos, kedves játék volt, ami az ember eredendő kreativitását, gyermeki lényét célozta meg. Szerinted, mi a legszínesebb magyar szó?! És beindultak a magyar koponyák. Harmincezer szavazat, ilyen dögmelegben, ráadásul anyagi mélyrepülés közben, nem is szólván a politikai hazugságáradatok kanálisbűzéről..
Ha ilyen körülmények közt emberek sokaságának van kedve a legszínesebb magyar szón töprengeni, az több mint bíztató. Az maga a s z a b a d s á g ígérete, foglalata, sőt megvalósulása. Nem a végeredmény, hanem maga a dolog örömteli, s hogy bónuszként maga a szó vitte el a pálmát, az csak plusz megerősítése az állításnak. A homo ludens létező emberfajta volt egészen az újkorig, de aztán az ész birodalma terjeszkedni kezdett, s a ráció lassan kiszorította az emóciót. Márpedig a játék lényege az érzelmi jelenlét, a szív lüktetése, az önmagáért való belemerülés, a gyermeki, önfeledt lét felidézése. A komoly dolgok ezt nem teszik lehetővé, sőt megölik. Márpedig jó ideje csupa komoly dolog vesz bennünket körül. Politika, Gazdaság, Megélhetés. Csekkszámlaadósságkamat.
Harmincezer embernek mégis volt lélekereje foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy melyik a legszínesebb magyar szó. S nem biztos, hogy azért, mert már elfogyott otthon az összes párna, ahová bevarrták a bankókat. Sőt. Érzésem szerint a játékosságra való hajlam fordítottan arányos az anyagi helyzettel. Aki a pénz szorításában él, annak nincs ideje felemelni a fejét. Akinek nincs, vagy kevés a vesztenivalója, inkább képes megrántani a vállát, és szabadságot adni magának. Ilyetén módon kifejezetten bíztatónak látom hazánk jövőjét. Az ország belátható időn belül kockáztatni képes-kénytelen tömegek játszóterévé válhat, ahol bohócok, vásári kikiáltók, csepűrágók és más komédiások vezényletével új világ alapjait rakjuk le. Ebben a világban a szabadság lesz a fundamentum és a szolidaritás a kötőanyag. Szivárványszínű lesz, és aki komolyan veszi magát, azt nem fogjuk komolyan venni. És az lesz a köztársasági elnök, aki a legtöbb gyerekverset tudja kívülről. De ha van kutyája, akkor minden vers duplán számít..
