Mi is az a béke? Egy olyan világban, melyet – Afrikától Ázsiáig - időről-időre fegyveres konfliktusok dúlnak fel, a béke nem jelent mást, mint a háború hiányát? Vagy többről van itt szó?
A szeptember 21.-én tartott Béke Világnapja jó apropó volt arra, hogy ezen elmélkedjünk. Az ilyen kérdések különösen fontosak egy olyan szervezet számára, mint a Greenpeace, melynek alapértékei a béke védelmére épülnek, illetve arra a gondolatra, hogy az ökológia és a béke az érem két oldalát jelenti.
A Greenpeace a Béke Világnapja alkalmából csatlakozott a „Peace One Day’s Global Truce 2012” világkoalíció civilszervezeteihez, hogy az erőszakmentesség és tűzszünet globális szintű megvalósításán dolgozzon.
Ezrek halnak meg világszerte az értelmetlen fegyveres konfliktusok következtében. És még ennél is többen halnak meg értelmetlenül azért, mert a vitákat számtalan esetben rengeteg pénzt és humánerőforrást felőrlő katonai megoldásokkal próbálják rendezni. A szegénység körül-belül olyan szintű pusztítást okoz, mint a háború, és naponta 50 ezer ember életét oltja ki, olyan okok miatt, amelyek megelőzhetők lettek volna. Számos terület van, ahol a háborúkra pazarolt hatalmas intellektuális és anyagi erőforrásoknak sokkal jobb helye volna. Ahelyett, hogy bármi áron (amely csak ebben az évben 1.7 trillió dollárra rúgott) az összecsapásokra készülődnek, a kormányoknak – minden áron – a fegyveres konfliktusok elkerülésére kellene koncentrálnia. Ez azt jelenti, hogy a háborús gépezet fenntartására költött milliókat inkább a béke és egyenlőség ügyére kellene fordítani.
Ez egybecseng az ENSZ-főtitkár Ban Ki-moon kívánságával, aki a Béke Világnapja alkalmából a „Fenntartható Békéért és Fenntartható Jövőért”száll síkra. A békével szembeni legnagyobb fenyegetések egyike maga a környezet tönkretétele, hiszen számos konfliktus táptalaja az a kérdés: kicsoda rendelkezzen a kiapadóban lévő erőforrások felett.
Ne hibázzunk: a háború mind a környezetet, mind az emberek életét tönkreteszi, akár az atomfegyverek teszteléséről, akár a Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófáról legyen szó.
A természet gyakran a háború első áldozata, a környezet elleni „látens” háborúról – az olajfúrásokról, a bányászatról és az erőforrások kiaknázásáról – nem is beszélve. Ez a – kormányok és vállalatok által vívott és pénzelt – háború hasonló mértékű áldozatokat követel, mint a „népek” háborúja, és ezt is a profit megszerzéséért vívják.
Vegyük például az Északi-sarkot. A sarki jég északon gyorsabban olvad, mint eddig bármikor, de ahelyett, hogy fognánk a természet vészjelzését – miszerint a fosszilis üzemanyagok iránti őrült hajszánk globális szinten teszi tönkre a klímát -, az egyes államok hajszába kezdtek, ahol a tét a következő: ki teheti rá hamarabb a kezét az Észak-sarkra, hogy a megmaradt fosszilis erőforrásokat is kiaknázzák. Arra rá se bagóznak, hogy magát a környezeti problémát (ti. az olvadást) pont ezen fosszilis üzemanyagok használata okozza.
Az éghajlat egyre csak melegszik, és a háborúkhoz hasonlóan milliók életét teszi kockára. A klímaváltozás az összeütközések fő forrása, és mind a nemzetközi, mind az országokon belüli béke és biztonság legfőbb veszélyeztetője.
A humanitárius válságok száma és súlyossága egyre csak nő majd, ha a kormányok nem tesznek valamit a klímaváltozás megfékezéséért. Ám a kormányok – mind nemzeti mind nemzetközi szinten - újra és újra bebukják annak lehetőségét, hogy valóban döntő lépés szülessen.
Van egy réges-régi inuit közmondás: „Csak akkor derül ki igazán, hogy kik az igazi barátaid és kik az ellenségeid, amikor a jég megreped.” A jég megrepedt; láthatjuk következményeit: a tengerszint-növekedést, a rekordnagyságú hőhullámokat, és a Csád-tó kiszáradását. Mindez milliók életét lehetetleníti el.
A Béke Világnapja alkalmából újra elmondjuk meggyőződésünket: ha békés jövő akarunk, ahhoz zöld jövő kell.
Forrás: greenpeace.org
Fordította: majcsi
