Az előző részben beszámoltunk a Proposition 37-ről, a 2012. novemberi kaliforniai népszavazás GMO-jelölési pontjának kudarcáról. Majd azt vizsgáltuk meg, mitől lehet eredményesebb az idén novemberben valószínűleg megtartandó washingtoni szavazás. Ebben a részben néhány korábbi és aktuális amerikai népszavazást és civil kezdeményezést tekintünk át.
A Prop37 számos csatornán szóbeszéd tárgya lett és minden magára adó kaliforniai újság vagy weboldal foglalkozott vele. Az, hogy ezt sokszor nagyvállalati megrendelésre tették, a végeredmény szempontjából nem számít, a Prop37 a GMO-jelölés szimbóluma lett és erőt adott az egész országnak a folytatáshoz, így az előzőleg tárgyalt washingtoni I-522-höz is. Ennek ellenére talán nem meglepő a tény, hogy hasonló népszavazási kezdeményezések már korábban is voltak Amerika-szerte, és sajnos talán az sem meglepő, hogy többségüket részlegesen vagy teljesen elbuktatták.
Forrás: www.occupymonsanto360.org
Az egyik ilyen civil összefogás a connecticuti HB 5117 nevű tervezetben csúcsosodott ki 2012 tavaszán. Május elején azonban a javaslatból váratlanul kihúzták a jelölési kötelezettséget, mint utóbb kiderült, a Monsanto nyomására, mivel perrel fenyegette meg az államot. A kampány hivatalos weboldala és Twitter-csatornája azóta is hallgat, feltételezhetjük, hogy a Monsanto nyomásgyakorlása elég volt a döntéshozók és a civilek elhallgattatásához.
Hasonló esemény játszódott le Vermontban is, bár árnyaltabban. A vermontiak kérelme, a H.722 2011 tavaszán elakadt a hivatali útvesztőkben, ezért a gazdák és más civilek decemberben újra beadták. A kezdeményezést elbíráló Vermont House Agricultural Committe tagjai nagyon pozitívan fogadták a szöveget és a tervezet melletti kiállásukról tanúsították az érdeklődőket.
Forrás: www.facebook.com/VTrighttoknow
Ennek ellenére a nyilvános konzultációs folyamat el sem kezdődött tavaly márciusig, és amikor végre már igen, akkor több kritika is érte a Monsanto állításait a génmódosított haszonnövények környezeti és egészségügyi biztonságáról. A bizottság azonban továbbra sem hozott döntést, helyette még több meghallgatást kért. Végül kiszivárgott a hír, hogy a szavazók 90%-os támogatása és a tudományos bizonyítékok ellenére sem fogadják el a tervezetet, mert a Monsanto ugyancsak perrel fenyegette meg az államot.
A helyzetet még izgalmasabbá teszi, hogy Vermont volt az első állam, ami 1994-ben megszavazta volna a rekombináns szarvasmarha növekedési hormonnal (rBGH) kezelt tehenekből származó tej és tejtermékek jelölését. A rBGH alkalmazása az emberi egészség veszélyeztetése mellett súlyos állategészségügyi, gazdasági és környezeti károkkal is jár, használata mégis a mai napig engedélyezett az USA-ban. ’94-ben szintén a Monsanto volt az, aki megállította a javaslatot az Első Kiegészítés szabad véleménynyilvánítási jogára hivatkozva, miszerint a rBGH-t használó vállalatok megtehetik, hogy nem nyilatkoznak arról, hogy használják-e a tejhozamfokozó génmódosított eredetű hormonkészítményt.
A vermontiak azonban nem adták fel, az idén újra megpróbálják rábírni az államot, hogy tegye kötelezővé azt az egy mondatot az élelmiszerek címkéjén.
Forrás: www.facebook.com/VTrighttoknow
Ugyancsak hasonló véget értek az oregoni törekvések, legalábbis részben. Oregonban Monsanto és társai már 2002-ben elbuktatták 5,5 millió dolláros lejárató kampányukkal a Measure 27-t. Az eddigiekkel ellentétben, a tervezet szerint azt is fel kellett volna tüntetni a húsipari termékek címkéjén, hogy ha az állat génmódosított takarmányt kapott. Ez valóban nagyon szigorú, de nélkülözhetetlen lépés ahhoz, hogy a fogyasztó tényleg megbizonyosodhasson, nem eszik-e génmódosítással kapcsolatba került élelmiszert. A törvényjavaslatot azonban nem sikerült elfogadtatni, a szavazók 70%-a is ellene volt.
Forrás: www.gmofreeoregon.org
Oregon legutóbb 2012-ben érhetett volna el hatásos eredményeket a címkézés terén, akkor viszont Terry Witt, az Oregonians for Food and Shelter nevű, vegyipari és erdészeti cégek által pénzelt szervezet élén a nyilvános véleményezési időszakban elgáncsolta a tervezetet. Witt a törvényjavaslat szövegezését bírálta, amit aztán az illetékes minisztérium kijavított és felajánlott Wittnek újabb revízióra. Witt persze élt a lehetőséggel és ismét ellenállt. A másodszori felülvizsgálatot viszont az állami legfelsőbb bíróság végzi, ahol akár 4 hónapig is eltarthat a folyamat, ezért az oregoniak kicsúsztak az aláírások leadásának határidejéből.
Talán nem meglepő, hogy a Witt által képviselt szervezet volt a 2002-es Measure 27 fő ellen-propagandistája is. Az oregoniak sem adták fel, idén télen újra beadják a tervezetet, hogy 2014-ben szavazhassanak róla.
Forrás: www.gmofreeoregon.org
Oregonban azonban nem csak a jelölés ügyében szervezkednek a civilek. Jackson megyében génmódosított haszonnövények termesztésének teljes tilalmáért lobbiznak biofarmerek és támogatóik, mivel a túl közelre ültetett Syngenta GM-cukorrépa pollenje beporozhatja az ellenőrzött biorépákat is, ami súlyos anyagi és környezeti költségekkel jár. A szél vagy rovarok útján terjedő génmódosított DNS ellen az egyedüli megoldás a távolság, ami szűkíti a termőterületet, drágítva annak fenntartását, drágítva a terméket.
A javaslatot nem régen nyújtották be az illetékes testületnek, és ha jövő májusban megszavazzák, akkor utána nem sokkal érvénybe is léphet. Ez a tervezet azonban nem érinti a jelölést, mivel ha a GM-növények vetése tiltott, akkor a helyi termelők áruit nem szükséges az ipari termékeken elhelyezett címkével megkülönböztetni, az emberek tudják majd, melyik tartalmaz GMO-t és melyik nem.
Forrás: www.gmofreeoregon.org
Benton megyében egy átfogóbb, a fenntartó mezőgazdaságért és életért kampányoló kezdeményezés zajlik most, amelynek csupán egyik része a GMO-k termesztésének teljes tilalma, mivel a génmódosított DNS megállíthatatlan terjedése és az ebből következő jogi eljárások nem képezhetik részét egy harmonikus együtt-létezésnek. A Monsanto ismét híres arról, hogy a génmódosított vetőmagok szabadalmi jogának megsértését ellenőrző ügyvédi gárdát tart fent, akik képesek minden vagyonából kiforgatni azokat az ártatlan gazdákat is, akik termőterületén a pollen terjedése miatt a Monsanto növénye nő. Az ilyen igazságtalan eljárások is felelősek azért, hogy csak Indiában 2009-ben 17 638 gazda lett öngyilkos. Ez félóránként egy embert jelent.
Forrás: www.thehindu.com
Összefoglalva, a génmódosított élelmiszerek jelölési vagy betiltási kísérleteinek viszonylag hosszú története van az Egyesült Államokban, ahol mindez idáig nem sikerült a civil kezdeményezéseket állami vagy szövetségi törvénybe iktatni. Erről azonban szinte sosem közvetlenül a civilek vagy a döntéshozó testületek tehettek, hanem az óriási gazdasági és politikai befolyással rendelkező milliárdos vállalatok, akik közül főleg a Monsanto emelkedik ki, de hasonló érdekei vannak a Syngentának, a Bayernek és a DOW-nak is.
A sokszor egyébként gyógyszeripari érdekeltséggel is rendelkező cégbirodalmak kedvük szerint szólnak bele a közpolitikai ügyekbe saját hasznuk növelése érdekében. Az olajozott forgóajtónak nevezet jelenség általános, a biotechnológiai vállalatok embereit sokszor nevezik ki elvileg független állami döntéshozótestületek élére, ezzel az egész engedélyezési és ellenőrzési folyamat hitelességén túl az egészséges emberi élet lehetőségét is aláásva. Ebben a tekintetben Obama és kinevezései sem különbek, mint elődeié.
Ezeknek a vállalatoknak a szabadpiaci kapitalizmus csak addig szabad, amíg ők szabadon megtehetnek bármit. Az a szabadság, amikor civilek ellenük kampányolnak és választhatnak termékek között, már nem érdekük, mivel az élelmiszeripari óriásokkal szövetkezve a világ élelmiszerellátása feletti hatalmukat nem lennének képesek kiterjeszteni és megtartani.
Neoliberális szabad kereskedelem nem létezhet a mezőgazdaságban, mert az kiszolgáltatja azt a nagyvállalati érdekeknek, ezzel megszüntetve egy régió vagy ország élelmiszer-szuverenitását. A mezőgazdaság máig 1 milliárd embernek ad közvetlen napi megélhetést, ez a megélhetés viszont nem csak pénzt, hanem a hagyományt, a kultúrát és a jövőt is jelenti, amit nem lehetséges államok felett jogi és gazdasági uralmat gyakorló cégeknek kiszolgáltatni. A megoldás a fenntartható mezőgazdaság, az ökológiai gazdálkodás, – amely felé tett első lépés a fogyasztói jogok erősítése pl. jelöléssel, és a civil ellenőrzés kiépítése–, ami valóban biztosíthatja a környezet és az ember védelmét, mivel környezet nélkül nincs se társadalom, se gazdaság.
Sorozatunk harmadik, záró részében az Európai Unió és Magyarország jelölési és tilalmi rendszerét vizsgáljuk meg, és összegezzük, hogy a jelölés hogyan viszonyul az átláthatóbb, fenntarthatóbb jövő nagy egészéhez képest.
