A cikksorozat előző részeiben a tavaly novemberi kaliforniai népszavazásról, az idei washingtoni kezdeményezésről, és más államok korábbi vagy újra aktuális GMO-jelölési törekvéseiről, termesztési tilalmairól esett szó. A mostani befejező részben az Európai Unióban és azon belül a Magyarországon érvényes jelölési szabályozásokat és tilalmakat vesszük át. Ezután összegezzük, hogy a jelölés miért olyan fontos a fenntarthatóság és jövőnk szempontjából.
Az Egyesült Államokkal szemben az európai helyzet korántsem olyan bizonytalan első látásra: az EU tagállamai az 1829/2003/EK szabályozás értelmében kötelesek minden géntechnológia segítségével előállított élelmiszeripari terméken jelölni ennek tényét.
Forrás: www.centerforfoodsafety.org
Van azonban egy kivétel, ami aggasztó. Az élelmiszer- és takarmánytermelők nem kötelesek jelölni a génmódosított szervezetek jelenlétét, ha azok mennyisége nem haladja meg összetevőnként a 0,9%-ot, feltéve, hogy a szennyeződés véletlen vagy technológiailag elkerülhetetlen volt. Ez az érték hibahatárként szolgál, mivel a betakarítás, tárolás és szállítás során előfordulhat, hogy a génmódosított termék összekeveredik a hagyományossal vagy a bioval.
A 0,9%-os küszöb ésszerűnek tűnik, mivel valóban nagyon nehéz a szántóföldtől az asztalig minden részfolyamatot hermetikusan végezni. Ha ez a 0,9%-os határérték nem létezne, akkor rengeteg termelő veszítené el megélhetését, mivel a tökéletes biztonság érdekében drága ellenőrzési mechanizmusokat és infrastruktúrát kellene előteremteniük és üzemeltetniük. Ilyen szempontból ez a rendelkezés fontos érdekvédelmi célokat szolgál.
Forrás: ec.europa.eu
A másik oldalon viszont ez a 0,9% a rendkívül egyértelmű és szigorú szabályozást felhígítja. Ha egy termék egyik összetevője pl. 0,7%-ban géntechnológiai eredetű, akkor az végeredményben mégis génmódosított, mivel a GM-élelmiszerek nem egy bizonyos százalék után válnak egyik pillanatról a másikra génmódosítottá, hanem vagy a kezdetektől fogva azok vagy sem. Nem úgy van, hogy valami 0,9%-ban még nem káros és nem is érdekes, de ha eléri a 0,91%-ot, akkor már az.
Az európai szabályozás 0,9%-os kiskapuja annak példája, hogy a jogi és gazdasági rendszerek nem képesek lekövetni a természet és az élet valóságát, azt csupán durván modellezik. Ha egy zsák takarmányban egy szem is GMO, akkor az onnantól kategorikusan GMO, mivel összességében nem tiszta, és nem lesz senki, aki egyesével megvizsgálja, kiválogassa azokat a magokat. Egyszerűbb a 0,9% tartása.
Egyszerűbb, viszont a fogyasztók számára nem biztonságos, mivel azonnali visszaélésekre adhat lehetőséget. 2006-os kutatásuk során több húsipari terméket találtunk áruházak polcain, amelyek egyes összetevőiben a 3%-ot is elérte a génmódosított eredetet aránya, és ez a címkén mégsem volt feltüntetve.
A tavalyi év végén megjelent GMO Kisokosunk csak részben könnyen használható útmutató a génmódosított termékek elkerüléséhez. Másodsorban rámutat arra is, hogy hiába az EU-s jogszabályi kötelezettség, a gyártók közül szinte egy sem tüntette fel, hogy terméke tartalmaz-e génmódosított összetevőket a 0,9%-os küszöb felett. Feltételezhetjük, hogy megkereséseinkre azért nem válaszoltak több ízben sem, mert sikerült a 0,9% alatt maradniuk.
De ha mégsem? Ha mégis többet tartalmaznak ezek a termékek? Ezekre a kérdésekre nem tudjuk a választ, mivel a gyártók ellenőrzése tagállami hatáskörbe tartozik, 2006-ban pedig már kiderült, hogy a hazai hatóságoknak nincs kapacitásuk minden egyes terméket egyesével megvizsgálni, ez nem is várható el tőlük. Amit viszont fogyasztókként elvárhatunk, az a gyártók felőli átláthatóság, és ezt a feltételt sok cég teljesítette is, mikor megkeresésünkre érdemben válaszoltak, ezért zöld színezést kaptak a GMO Kisokosban.
Forrás: www.20minutes.fr
Termesztési szempontból szerencsére nem ilyen kérdéses a helyzet. Az EU-ban összesen csak kettő haszonnövény vetése engedélyezett, a Monsanto 810-es Bt-kukoricája és az EU-ból visszavonuló BASF Amflora-burgonyája. Magyarország viszont GMO-mentes övezet, itthon kivétel nélkül moratórium tiltja a génmódosított haszonnövények vetését: a MON810-et 2005, az Amflorát 2010 óta. Ezek a szabályozások azonban csak a termesztésre vonatkoznak, az EU-ban és ezért Magyarországon is egyébként majdnem 50 különböző, importból származó génmódosított haszonnövény engedélyezett élelmiszeripari felhasználásra. Egy jól működő jelölés szükségessége ezért vitathatatlan.
Összefoglalva, az Egyesült Államok hatalmas elmaradásban van az Európai Unióhoz képest is, viszont az sem igaz, hogy az uniós szabályozások teljes biztonságot szavatolnának. Ha a szennyezés véletlenül vagy technológiailag elkerülhetetlen úton történt, az összetevőnkénti 0,9%-os küszöb jelenleg megfelelő érdekvédelmet jelent a gazdálkodóknak és gyártóknak, mivel teljesíthető feltételeket szab az ellenőrzés és az ezt kiszolgáló erőforrások tekintetében. Nem védi meg viszont a fogyasztót, mivel nem garantálja a tökéletes GMO-mentességet.
A határértékek nem képesek lekövetni a természet és az élet történéseit, ilyen értelemben mindig tökéletlenek, önkényesek maradnak a valóság sokféleségével és meghatározhatatlanságával szemben. Általában nem is örökre rögzített számok, ezért változásuk sokszor az engedélyező bizottság korábbi inkompetenciáját jelzik az újabb tudományos eredmények tükrében.
A valóság ellenőrzésére és bizonyos vonalak meghúzására viszont feltétlenül szükség van, mivel a valóság részét képezik az országok élelmiszertermelése feletti monopóliumra törekvő géntechnológiai vállatok is, a Monsanto, a Cargill, a DuPont, a Syngenta, a Bayer, a DOW és a BASF is. A valóságot ellenőriznünk kell döntéshozókként és civilekként is, szem előtt tartva közös fenntartható jövőnket, ami csak akkor lehet valóban minőségileg jobb, ha tudatosítjuk, hogy az élelmiszer bizalmi termék. A nagyipari, vegyszeres és sokszor génmódosításra épülő mezőgazdaság tönkreteszi a bolygót, és egyoldalú, kiszolgáltatott függésben tartja az embereket.
A megoldás az ökológiai gazdálkodás, ami megérti a kölcsönös, szükséges függőségeket és ennek tudatában képes mezőgazdaságot művelni, gondolva a földre, a vízre, a levegőre, az élőlényekre, köztük az emberre és a még meg nem született, ezt megöröklő világra. Ahhoz, hogy ebbe az irányba elmozdulhassunk, még sokat kell tenni, de mi ezt látjuk az egyedüli, erkölcsileg is helyes útnak.
Az út egyik első lépése viszont a meglévő rendszerek élhetőbbé tétele, így a szántóföldtől az asztalig tartó élelmiszeripari gyakorlat környezeti és egészségügyi szempontból is jobbá tétele, a folyamatok átláthatóságának növelése. Csak így bizonyosodhatunk meg arról, hogy amit megeszünk, azzal nem okozunk kárt környezetünknek, saját magunknak és a jövőnek. A génmódosított összetevőket tartalmazó élelmiszerek jelölése a tudás és a választás szabadságát jelenti, a mindennapok igazságosabbá tételét. Ennek szükségessége megkérdőjelezhetetlen a fenntarthatóbb és jobb élet érdekében.
