Szombaton, a kora reggeli órákban, Piliscsaba határában kivágtak egy 150 éves, hársfát. Mint az erről szóló cikkből megtudhatjuk, az akció rendőri segédlettel, a helyi környezetvédők tiltakozása ellenére történt, a NIF Zrt megbízásából és az A Híd Építő Zrt közreműködésével, a helyi jegyző, illetve önkormányzati határozat engedélyével. A hárs - tán mondanom sem kell - egészséges volt, még minimum 150 évet élhetett volna, de Bizonyos Szempontok szerint útban volt. A műveletről felvételek készültek, az eset miatt a környezetvédők feljelentést tettek, a fát pedig feldarabolták és elszállították. Eddig a tények.
Történt ehhez hasonló egy éve, a főváros szívében, a Kossuth téren, ahol szintén Bizonyos Szempontok miatt kivágtak több tucat egészséges fát és mégannyi cserjét. Ugyancsak a kora reggeli órákban, ugyancsak lakossági tiltakozás ellenére. És bizony mondom néktek, könnyen lehetséges, hogy minden a szabályok betartásával, formailag hibátlanul történt mindkét esetben. Ha az ember szíve ennek ellenére kicsit hevesebben kezd dobogni, esetleg valami megmagyarázhatatlan szomorúság fogja el, esetleg üvölteni támad kedve, az más kérdés kedves feleim. Szív ide vagy oda, (sokan a Pilist a világ szívének tartják), itt szívás van inkább, ki tudja hol áll meg.
Na most ezért írom ezt a cikket. Ez a hárs kibírt 150 évet. Kibírta a kiegyezést, kibírt két világháborút, forradalmakat és ellenforradalmakat német-és szovjet megszállást, rendszerváltást, de most, az Úr 2013-ik évében nem bírta tovább. Lehet, örömmel adta meg magát sorsának, mert Ő már sejti, milyen 150 év elé nézünk (aki nem tudná nézze csak meg alaposan Csontváry Zarándoklás a cédrusoknál Libanonban című alkotását: a fáknak lelkük-szellemük van), de az is lehet, hogy áldozatot vállalt - ez így Húsvét táján simán elképzelhető -, az Ügy érdekében. Bevállalta, hogy felkiáltójel, vagy inkább felkiáltás legyen ebben a monoton, hatalmi zakatolásban: Emberek, tudjátok mit cselekszetek?!
Mert gondoljuk csak végig kedves feleim, mi mindennek (ki mindennek) kellett ahhoz történnie, hogy a hársfát kivágják. Hány kézen-közön, hány íróasztalon, hány megbeszélésen és döntésen, hány utasításon kellett végigmennie ennek a Gondolatnak, amíg valóság lett belőle? Hány ember tehette volna fel azt a kérdést, hogy nincs más megoldás? Hány ember mondhatta volna, hogy nem támogatom, hány ember mondhatta volna, hogy nem hajtom végre ezt a feladatot? Egy sem akadt. Sem tisztviselő, sem hivatalnok, sem helyi képviselő, sem rendőr, sem fakivágó. Parancsra tették. Egyedül a gallyazást végző kisiparos állt át a természetvédők oldalára.
Na ezért írom ezt a cikket. Hogy világossá legyen: bármely hatalom bornírt döntéseit csak az egyes emberek kiállása és összefogása vétózhatja meg. Hogy bármely hatalom engedelmes végrehajtók nélkül szánalmas ripaccsá silányul, kar nélküli polippá, zátonyra futott hajóvá, ami körül elapad a víz. Aki elolvassa a NIF Zrt (Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő) honlapjának, arcpirítóan hazug, pr-es szövegét levonhatja a tanúlságot - ha eddig még nem tette -, nem annak kell hinni amit mond, vagy hirdet magáról a hatalom, hanem a saját szemünknek, fülünknek, de legfőképp a szívünknek.
Ezért tehát én is megteszem itt a magam feljelentését, nem a földi, hanem az égi igazságszolgáltatás felé. Ha a cikkben olvasottak megfelelnek az Igazságnak, ha ennek a hársnak a végzetét szakmai hozzá nem értés, lelketlenség, profitéhség okozta, ha ennek a hársnak az élete megmenthető lett volna odafigyeléssel, szeretettel, emberi odaállással, akkor ki-ki a maga területén és a maga felelősségének mértékében kapjon kóstolót a saját életében abból, amire a fát ítélte: milyen az elveszteni a lábunk alól a talajt, milyen az, amikor a természetes működés felett Bizonyos Szempontok veszik át a hatalmat. Kapjanak figyelmeztetést, hogy legközelebb tudják, mit cselekszenek. Ezért írtam ezt a cikket.
