Úgy tűnik, a román kormány szakértői szinten megadja az engedélyt a verespataki bányaberuházáshoz. Több mint tíz éve zajlik az egyenlőtlen birkózás a környezeti, természet- és műemlékvédelmi érdekek és a beruházó RMGC mögött álló pénz között. Több, mint tíz éve védik verespatakiak a házaikat, földjüket, temetőiket, templomaikat, múltjukat és természeti környezetüket, a Román Tudományos Akadémia, a Román Ortodox Egyház, a nemzetközi műemlékvédelmi szervezet, és a magyar, román zöld szervezetek támogatásával. A másik oldalon 314 tonna arany tehetetlenségi ereje áll és egy olyan befektetői kör, amelyiknek tisztességtelenségéhez nem fér kétség. A környékbeli hegyeket napi húsz tonna dinamit felhasználásával rombolnák le. A 185 méter magas gát mögött hullámzó cianidos zagy negyvenszer több, mint ami a 2000-es tiszai ciánszennyezést okozta. A zagy sorsa – és így mindenkié, aki a zagy útjában él: a Maros, a Tisza, a Duna partján él– egy olyan cég kezében lesz, amelynek egyik alapítója heroincsempészként bukott le, amely maffiamódszerekkel üldözi el a lakókat Verespatakról, amely megvette és felszámolta az ivóvízhálózatot, csak hogy ellehetetlenítse a helyiek életét, amelyik szerint a Tiszán nem volt ciánszennyezés, csupán „megfáztak a halak”.
Közép-Kelet-Európa egyik legkitartóbb és legjobban szervezett állampolgári tiltakozó mozgalmát gyűri ezekben az órákban maga alá a korrupció és az ostoba kapzsiság.
