A tudomány és a politika szövetsége szemben a föld összes lényeivel, amelyeket véglegesen letipor, és a föld életét gombnyomással irányítható üzemmé alakítja át.
Hamvas Béla: Északi korona, 1962
Miért fontos Afrika?
Afrika efféle újragyarmatosításának azonban globális szinten is nagy jelentősége van. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (Food and Agriculture Organization) adatai alapján a világon jelenleg mintegy egy milliárd ember éhezik, és ezek 98 százaléka a fejlődő országokban él. Afrika élelmezési gondjainak valós megoldása tehát jelentősen javítana ezen a helyzeten, csökkentené a jelenleg évente ötmilliót számoló, elégséges és megfelelő élelem hiányában bekövetkező gyermekhalálozások számát.
Tekintve, hogy az élelmiszeripar felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy 30 százalékáért, így egy valós megoldás a globális klímaterhelést sem erősítené, ha egyáltalán, olyan drasztikusan, mint a nagyüzemire való átállás.
Mi a megoldás?
Mit kell tehát tenni? Mi a valós megoldás Afrika élelmezési problémájára? Jelenleg Dél-Afrikát kivéve, az afrikai gazdák mintegy csupán 20 százaléka használ hivatalos úton, céges üzletben vásárolt vetőmagot, a többség a betakarítás után a sajátját teszi félre, vagy helyben szerzi be azt más gazdáktól. A növényvédő szerek és műtrágyák használata hasonlóan alacsony százalékot mutat. Ez az, amit Afrika Zöld Forradalma, az AGRA, a NAFSN, és más hasonló kezdeményezések egyszer és mindenkorra meg szeretnének szüntetni.
Mi viszont úgy látjuk, hogy éppen ezt a lehetőséget kihasználva, egyetértésben más civil szervezetekkel, független szakmabeliekkel, illetve a helyiekkel, ideje lenne komolyan venni és gyakorlatba átültetni a Nemzetközi Felmérés a Mezőgazdasági Tudás, Tudomány és Technológia Hatásáról a Világ Fejlődésére (International Assessment of Agricultural Knowledge, Science and Technology for Development – IAASTD) című, valaha készült legrészletesebb globális mezőgazdasági tanulmány ajánlásait.
Mik ezek? Általánosságban szólva, az IAASTD szerint a fejlődő országok számára a kisméretű, globális piacoktól védett, fenntartható, agroökológiai módszereket használó gazdaságok, a helyi körülményekhez alkalmazkodott vetőmagok, és a helyi gazdák tudása a kulcs a következő 40 év önálló és önellátó mezőgazdaságához, amely segítségével valóban lehetséges megbirkózni a klímaváltozással, az éhezéssel és a szegénységgel.
Fenntartható mezőgazdaság és élet
Ez éppen ellenkezője annak, amit Afrika Zöld Forradalma szeretne, hiszen az a logika hajtja, mely szerint lehetséges nagyon összetett gazdasági, politikai, társadalmi és környezeti problémákat pusztán csak technológiával, jelen esetben génmódosított vetőmagokkal és agrokemikáliákkal megoldani; ugyanez a hit hajtotta az eredeti Zöld Forradalmat is.
Amit ez az új forradalom és milliárdos támogatói nem látnak, az az, hogy egy ilyen program eredményességét nem csupán a magasabb terméshozam jelenti, hanem többek között a szegénység csökkenése, a javuló, megfelelőbb táplálkozás, az összetartó társadalmak, és a tiszta, egészséges ökológiai rendszerek.
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, rengeteg egymással összefüggő, és egymástól kölcsönösen függő követelményre van szükség, amelyeket jóval nehezebb elérni, mint más vetőmaggal, másképpen gazdálkodni. Ezek közé tartozik a gazdaszervezetek támogatása, a gazdák vezette kutatások állami támogatása, a földreform, és a kisebbségek és hátrányos helyzetűek jogainak megerősítése és támogatása. Ez utóbbi rendkívül fontos, mivel a mezőgazdasági munkák túlnyomó többségét nők és lányok végzik, és munkájuk legtöbbször nincs kifizetve és láthatatlan marad.
Tovább javítaná a helyzetet, ha a mezőgazdasági szakpolitika egybefüggően kezelné a klíma, a víz, és az ökológiai rendszerek kérdéseit, mivel ezek legtöbbször elválaszthatatlanok egymástól.
Politikai és jogi szinten sokat segítene, ha elengednék az afrikai országok adósságait, és ha a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization – WTO) többé nem foglalkozhatna mezőgazdasági ügyekkel, hiszen, mint korábban említettük, a kereskedelmi szabályozásokon hatékonyan keresztül lehet vinni olyan ügyeket is, amelyek sokkal több szempontból is megfontolást igényelnének.
Nagy általánosságban, a fejlesztési programoknak el kellene mozdulniuk a segélyezésre és jótékonyságra alapozottság felől egy az emberi jogokban gyökerező felé; az egészséges környezet emberi joggá kell, hogy váljon, ahogyan az információhoz, a tudáshoz való jognak is. Éppen ez utóbbi az, amit semmibe vettek az új Zöld Forradalom tárgyalásakor.
Összességében, az ilyen törekvéseknek figyelembe kellene venniük a mezőgazdaság ökológiai rendszerekbe való beágyazottságát, egymással összefüggő, és egymástól kölcsönösen függő kapcsolatát, és meg kellene találniuk az egyes embert is ebben az egyébként is nagyon összetett viszonyok folyamatosan átalakuló hálójában.
Tágabb emberi horizontok
Ehhez azonban valószínűleg olyan gondolati horizontok megnyitására van szükség, amelyek nem általánosak ebben az eleve nagyon széleskörű problémával való foglalkozásban. Először is, az afrikai gazdák többségének a mezőgazdaság nem üzlet és nem is pusztán csak megélhetés, hanem életmód, az élethez és a világhoz való viszonyulás egy szükséges, és sajátos módon szeretett fajtája. Tudván ezt, valószínűleg nem a mezőgazdaságot kellene „fellendíteni”, hanem magát embereket és környezetüket.
Számukra ez az életforma egészen más kulturális, vallási és társadalmi jelentőséggel, és nem mellékesen eltérő történettel és történelemmel bír, mint a Zöld Forradalom támogatóinak. Amikor tehát a többségben amerikai gazdasági érdekek ezt félre akarják söpörni megmentés címszó alatt, akkor a helyi, afrikai történelmet söpörnék félre az útból.
Nagyobb gond az, hogy az ilyesmi elkerülhetetlenül elbukik, mert hiányoznak azok a történelmi események, amelyek eleve lehetővé tették annak a gondolkodásnak kialakulását Nyugaton, amely most Zöld Forradalmat akar bevezetni Afrikába. Amíg ezek az érdekcsoportok ezt a történelmi esetlegességet nem ismerik fel, addig nem lesznek képesek saját, hasonlóan erős történelmi beágyazottságukat észrevenni, amely már eleve kizárja egyes gondolatok puszta felmerülését is, nemhogy komolyan vételét.
Másodszor, éppen azért lenne szükség a mezőgazdaság és ökológiai rendszerek egymással összefüggő, és egymástól kölcsönösen függő kapcsolatát felismerni, mert hiányzik. Ugyanez hiányzik egy szinttel fentebb a jelenlegi nyugati mezőgazdaságot hajtó tudomány és tárgya között. Ez a nyugati tudományos fősodor nem érti az élő rendszerek, mint például gének és növények, vagy emberek és a környezet alapjaiban elválaszthatatlan mivoltát, mivel tárgyát mechanomorfikusan szemléli.
Úgy gondolja, hogy a vizsgálat tárgyának „alkotóelemei” egymástól külön értelmezve választ adnak az egész működésére. Ez a redukcionizmus már a nyelvhasználatban is tükröződik, hiszen nem lehet valamit komolyan „alkotóelemnek” tartani redukcionizmus nélkül.
Ez azonban nem lenne probléma, ha a tudományos fősodor hasonlóan tudna saját történelméről és korlátairól, amelyre egyre több empirikus bizonyítékot szolgáltat az epigenetika és a kvantumfizika. Mégis, az afrikai Zöld Forradalom képviselői folyamatosan a „tudományosságban gyökerezőnek” tüntetik fel saját megközelítésüket a biológiai biztonság kérdését tekintve.
Egyértelmű, hogy ezzel éppen a változatos, a mindennapi élettel élénk kapcsolatot ápoló helyi tudást próbálják elbagatellizálni és ellehetetleníteni, amely képes (lenne) felismerni a nagyon különböző dolgok között is megtalálható egymással összefüggő, és egymástól kölcsönösen függő, szétválaszthatatlan kapcsolatot.
Ennek hiányában magától adódik, hogy mind a Monsanto, mind Bill Gates az afrikai mezőgazdaság problémáját a tudáshiányban látja, amelyet kényelmesen meg lehetne oldani a génmódosított vetőmagokkal, amelyek mint aprócska jogvédett szoftverek, pénzért cserébe közvetítenék azt.
Mindez persze azt feltételezi, hogy minden járulékos technológia, amely helyettesíti a gazda saját (nem)tudását nem csak, hogy kívánatos, hanem semleges is. Ezzel szemben már legalább a ’80-as évek óta világos, hogy a tudás sosem semleges, hanem elkerülhetetlenül magában hordoz egy hatalmi viszonyt és dinamikát, amely pontosan a korábban említett saját történelmiségéből fakad.
Végezetül azt mondhatnánk, hogy a tudás, így a tudomány sem csak egy korlátozó, hatalmi viszonyt hordoz magában, hanem egy ember- és emberiségképet is. Ennek következménye az, hogy nemhogy egy Zöld Forradalomra, vagy jogi, politikai, gazdasági, társadalmi, ökológiai forradalomra van szükség a világon, nem csak Afrikában, hanem az emberi tudat forradalmára. Csak a hitelesen emberi forradalommal lesz teljes a kép, és lesz a Forradalom valóban „Zöld”.
Írta: Szabó Tamás
Felhasznált és további irodalom:
- D. Carrington, J. Vidal. Global food system must be transformed ‘on industrial revolution scale’. Guardian. 2011. 01. 24. http://www.theguardian.com/environment/2011/jan/24/global-food-system-report
- H. Elver. Why are there still so many hungry people in the world?. Guardian. 2015. 02. 19. http://www.theguardian.com/global-development/2015/feb/19/why-hungry-people-food-poverty-hunger-economics-mdgs
- Friends of the Earth International. Who benefits from GM crops? The expansion of agribusiness interests in Africa through biosafety policy. 2015. 02. http://www.foei.org/resources/publications/publications-by-subject/food-sovereignty-publications/who-benefits-2015/
- J. Goodman. The Re-Colonization of Africa. Common Dreams. 2015. 02. 06. http://www.commondreams.org/views/2015/02/06/re-colonization-africa
- E. Lopatto. Can GMOs end hunger in Africa?. The Verge. 2015. 02. 18. http://www.theverge.com/2015/2/18/8056163/bill-gates-gmo-farming-world-hunger-africa-poverty
- R. Patel, E. Holt-Gimenez és A. Shattuck. Ending Africa's Hunger. The Nation. 2009. 09. 02. http://www.thenation.com/article/ending-africas-hunger
- C. Provost, L. Ford és M. Tran. G8 New Alliance condemned as new wave of colonialism in Africa. Guardian. 2014. 02. 18. http://www.theguardian.com/global-development/2014/feb/18/g8-new-alliance-condemned-new-colonialism
- A. Renton. Eight ways to solve world hunger. Guardian. 2013. 06. 08. http://www.theguardian.com/global-development/2013/jun/08/eight-ways-solve-world-hunger
- A. Scrivener. Why Bill Gates’ ‘big bet for the future’ is wrong. Left Foot Forward. 2015. 02. 06. http://leftfootforward.org/2015/02/why-bill-gates-big-bet-for-the-future-is-wrong/
- J. Vidal. Why is the Gates foundation investing in GM giant Monsanto?. 2010. 09. 29. http://www.theguardian.com/global-development/poverty-matters/2010/sep/29/gates-foundation-gm-monsanto
