Hamarosan véget ér az ENSZ 21. klímacsúcsa Párizsban. A megállapodás szövegén még dolgoznak a tárgyalófelek, de az eddig nyilvánosságra hozott információk alapján úgy tűnik, nem sikerül egy kellően erős és kötelező érvényű egyezményt aláírni – bármennyire is az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy cselekedjünk. Ezt a civilek sem hagyják szó nélkül. Hatalmas mobilizációra készülnek a hétvégén az aktivisták, a civil szervezetek képviselői és a világ minden tájáról érkező emberek Párizsban.
A Greenpeace Magyarország aktivistájának beszámolója a helyszínről.
A párizsi klímatárgyalásokkal párhuzamosan számos civil esemény folyik a városban, melyek a december 12-re tervezett megállapodást sem fogják szó nélkül hagyni. A jelek szerint a COP21 nem fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket; a tárgyalófelek egy olyan szerződést fognak ratifikálni, mely nem garantálja sem a klímaváltozás megfékezését, sem a felmelegedés katasztrofális hatásait, melyekkel a sérülékeny fejlődő országoknak már most napi szinten meg kell küzdeniük. Ezért több megmozdulás is készülőben van városszerte.
A tárgyalások finisében a Diadalívet körbevevő körforgalomra és az azt övező sugárutakra egy napot szimbolizáló felfestés került december 11-én. A biológiailag lebomló festékkel készített ábra jelzi, véget kell vetnünk a fosszilis energiahordozók égetésének, és át kell állnunk a tiszta, megújuló energiákra. A magasból, repülőről is jól látható festéssel a klímacsúcs lezárultával hazautazó döntéshozók figyelmét akarják felhívni arra, hogy a tárgyalások lezárultával nekik kell nemzeti szinteken radikális döntéseket hozni a globális felmelegedés megakadályozásáért és a tiszta jövőnk biztosításáért.
December 12. egy, a Greenpeace által is támogatott akcióval kezdődik majd: a résztvevők GPS segítségével, geolokalizációs módszerrel rajzolják majd föl a virtuális térképen megjelenő „Climate Justice (for) Peace” mondatot. A „klímaigazságosság” egy egész mozgalom kulcsfogalmává vált: lényege, hogy a klímaváltozással csak úgy tudunk megbirkózni, ha azt komplex jelenségként értelmezzük, figyelembe véve a klímaválság társadalmi hatásait is. Az éghajlatváltozás és környezetszennyezés következményeivel szemben ugyanis sokkal kiszolgáltatottabbak a sérülékeny fejlődő országok, valamint a társadalom perifériáján élő népcsoportok, osztályok. És mindez a jövőben csak fokozódni fog. A felmelegedés elleni harcban ezért az ő jogaikat kell előtérbe helyeznünk, ehhez azonban rendszerszintű változást kell kivívnunk.
December 12-én délben pedig egy még ennél is nagyobb mobilizáció veszi kezdetét, melyet elsősorban a 350.org koordinál, több más szervezettel együttműködve. Bár a több hónapja szervezett akció bizonyos részleteit módosítani kellett a terrortámadások után bejelentett szükségállapot miatt, a lényeg nem változott: a délben kezdődő megmozdulás „red lines” („határvonalak”) jeligével a civilek által hangoztatott minimumokra hívja fel a figyelmet, melyek egy biztonságos, igazságos, mindannyiunk számára élhető világ megteremtéséhez szükségesek. A tiltakozók szerint a COP keretében összegyűlt vezetők nem teljesítik ezeket a minimumokat, ezzel átlépik az emberek által meghúzott határvonalat. Az akció a jelenlegi párizsi szükségállapotban polgári engedetlenségnek minősül, hiszen kettőnél több ember fog politikai céllal gyülekezni közterületen, méghozzá a párizsi Diadalívhez vezető sugárúton. A piros kiegészítőkkel érkező résztvevők először virágokat helyeznek el a klímaváltozással folytatott harcban elhunytak emlékére, majd hatalmas, piros molinókat feszítenek ki, ezzel szimbolizálva a megszegett ígéreteket.
Délután 2-kor az Alternatiba által összefogott sok más szervezet is kollektív akciót szervez, hasonló megfontolásból. A tüntetők saját magukból alkotott láncokkal tervezik körbevenni az Eiffel-tornyot, hogy felhívják a figyelmet a klímaváltozás miatt beállt szükségállapotra, mely a francia hatóságok által hivatalosan bejelentett szükségállapotnál sokkal nagyobb jelentőséggel bír.
Az akciók fontos üzenete, hogy a hivatalos döntéshozókra egyre kevésbé számíthatunk a valós eredményt nem hozó klímamegállapodás tükrében. Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy a mindennapi emberek által képviselt politikai erő felértékelődik. A COP21 után az utolsó szó az embereké, akik már most kreatív megoldásokkal, önszerveződéssel, alulról építkező stratégiákkal harcolnak a klímaváltozás ellen, és nyomásgyakorlással bírják rá a cégeket és a helyi vezetőket a CO2-kibocsátás csökkentésére, és a megújuló energiák terjesztésére. Ez a harc Párizs után is folytatódik, sőt most kezdődik csak igazán!
Laki Juli, Greenpeace Magyarország
