Fotó: Kevin A. Gillian (photosbykag.com)
Szabó Gál András Kaliforniában élő magyar üzletember, Villám Géza művésznéven egykori rádiós telefonbetyár, a Budapest–Bamako-rali kitalálója. Szeptember elején vízre száll, hogy leevezzen Los Angelestől a mexikói Tijuanáig.
András egyszer csak arra gondolt, hogy jólesne egy kis csend, tengeri levegő és valami kalandos erőpróba, még így pár évvel az ötödik X előtt.
Útjával az óceánok élővilágának megőrzésére akarja felhívni a figyelmet, támogatva ezzel a Greenpeace #ChangeYourTuna nevű tonhalvédelmi kampányát.
A tonhalhalászattal két nagy probléma van napjainkban: az egyik a túlzott mértékű halászat, a másik pedig az, hogy több nagyvállalat is olyan halászati módszereket alkalmaz, amellyel a kifogott tonhalak mellett rengeteg más élőlényt is elpusztít, köztük veszélyeztetett tengeri teknősök, cápák, delfinek, makrélák, ráják és madarak millióit is.
Az összes ragadozóhal, köztük a tonhalak, tőkehalak állományainak 95%-át már lehalászták. A kékúszójú tonhal közvetlenül a kipusztulás szélre került. Az olasz és a spanyol halászok napjainkban fogják ki az utolsó példányokat.
Ha néhány évre teljesen leállítanák a tonhalhalászatot, akkor az állományok talán képesek lennének a regenerálódásra. A legjobb megoldás tehát az, ha az ember egyáltalán nem vásárol tonhalat, és semmiképp nem vesz tengeri halat tartalmazó állateledelt.
Ha mégsem szeretnél teljesen lemondani a tengeri hal fogyasztásáról, akkor nézd meg alaposan, hogy mit veszel. Olvasd el, hogy melyik tonhalfaj van a dobozban, és nézd meg azt is, hogy honnan származik. A Magyarországon elérhető márkákról itt találsz információt; ha külföldön élsz, akkor pedig ez az oldal segíthet.
András kalandjait nyomon követheted a blogján, a Facebook-on vagy itt, nálunk. Mi figyelni fogjuk, merre jár.
************************************************************************************
A 10 napos tengeri túra felkészülése alatt beszélgettünk Andrással.
Miért a tonhalak megmentését tűzted ki a zászlódra?
Egyre többen vagyunk a Földön, és egyre messzebb megyünk a halakért. Egyre többen, egyre nagyobb hajókkal és egyre brutálisabb módón halászunk. Ez nem lesz sokáig fenntartható így. A halfajok kipusztulása az óceánok teljes ökoszisztémájának felborulásához vezethet. Amerikában az egyik legnagyobb tonhalmárka a „Chicken Of The Sea”. Generációk nőttek úgy fel, hogy a tonhalat a tenger csirkéjének tekintették. Egy vadon élő állatot egy tenyésztett haszonállathoz hasonlítani az érintett fajok halálos ítélete. Rémisztő, hogy 2016-ban is ezt a marketinget tolják. Az üzenet nagyon egyszerű: a tonhal nem csirke, úgyhogy változtassunk a fogyasztási szokásainkon! Csak így biztosíthatjuk, hogy az unokáinknak is jut tonhal és egészséges óceán.
A Greenpeace-szel hogyan kerültél kapcsolatba?
A Greenpeace mindig is nagyon közel állt a szívemhez. Ez az egyetlen szervezet, amelyik globálisan harcol a túlhalászat ellen, és konstruktív javaslatokkal próbál az emberiség jövőjéért fellépni. A Rainbow Warrior 1985-ös felrobbantása tinédzser éveim egyik meghatározó élménye volt. A kajakom nevéhez is a Rainbow Warrior adta az inspirációt. Arcoiris Explorernek neveztem el. (Az „arcoiris” szivárványt jelent spanyolul). Az amerikai óceán program vezetőivel és a los angelesi Greenpeace-irodával nagyon jó barátom, Hevesi Flóra, a hazai Greenpeace akkori kommunikációs vezetője hozott össze.
Szerinted az emberek megszívlelik az üzenetet, és hozhat ez bármilyen változást?
A kalandról készítek egy 15-20 perces dokumentumfilmet, amelyet kaliforniai általános iskolákban fogok levetíteni. Ezt egy rövid előadás is követi, ahol nemcsak az élményeimről fogok beszélni, hanem arról is, hogy a gyerekek otthon mit tehetnek az óceánok élővilágának megmentéséért. Ők sokkal környezettudatosabbak, és sokkal jobban magukba szívják az ilyen jellegű üzeneteket. Biztos vagyok benne, hogy otthon elmondják a szüleiknek, hogy miért kell a Chicken Of The Sea-t bojkottálni.
Egyedül mész vagy ez is olyan lesz, mint a Budapest–Bamako?
Elvileg egyedül megyek, de bárki csatlakozhat hozzám 1-2 napra vagy egy pár órára. A Greenpeace helyi irodái és pártolói már több helyen jelezték, hogy vízre szállnak bizonyos etapokon. Lesz, aki kajakkal, kenuval vagy szörfdeszkával kísér majd egy darabon. A kaland szeptember 4-én indul Manhattan Beachről. Elvileg 10-11 nap alatt érkezek meg Tijuanába.
Mitől félsz a legjobban?
Úgy érzem, elég jó fizikai állapotban vagyok, és sikerült felkészülnöm. A felszerelésem is rendben van. Van egy vízálló tengeri rádióm a mentőmellényre erősítve, amin a parti őrséget tudom riasztani végveszélyben, úgyhogy komoly paráim nincsenek. Szeretnék annyira közel lenni a természethez, amennyire csak lehet. Egyedül a tengerparti vadkempingezés az út ismeretlen tényezője. Szinte az egész dél-kaliforniai partszakaszon tilos a vadkemping. De emiatt sem aggódom. Legrosszabb esetben hajléktalanszállón vagy a rendőrségen alszom egy 4 méteres tengeri kajakkal, de kiválóan be is tudom magam ásni a homokba.
