A múlt héten történt vörösiszap-kiömlés óta a Greenpeace sok aktivistája utazott el a katasztrófa sújtotta területekre. Segítettek a folyadék-mintavételezésben, mérték a levegő tisztaságát és a vízminőséget, felvételeket készítettek illetve a helyi lakosságnak való közvetlen segítségben is részt vettek. Amivel a helyszínen szembesültek, az egyszersmind felkavaró, elszomorító és dühítő.

Olyan helyeken is ott van a vörösiszap, ahova eredetileg ki sem ömlött. Devecser határától 5 kilométerig vörös az autóút a sok kihordott iszaptól. A településről való kilépéskor ugyanis senki nem mossa le a távozó járműveket. Az Ajka felé vezető út, és mellette a növényzet vöröslik a szennyezéstől. Ráadásul még Ajkán is parkolnak olyan autók, amiknek a kerekén ott virít a vörösiszap. Az ilyen mértékű felelőtlenségnek még senki sem tudja milyen ára lesz a jövőben.

A legmegdöbbentőbb dolog talán mégis a tájékoztatás teljes hiánya. A lakosság nagy része továbbra is maszk nélkül végzi a megszokott napi tevékenységét vagy saját otthonának tisztítását. Ebédjüket sokszor kint fogyasztják el a szabadban, miközben a száraz idő miatt a szennyezett por száll a levegőben mindenütt. Van, akinek keze és lába is meg van égve, de továbbra is kesztyű nélkül, vagy lyukas cipőben végzi a munkáját. Többen panaszkodnak arra, hogy nagyon fáj a szemük, de védőszemüveget senki nem tud adni nekik.

Nem csak a helyi lakosság nincs tisztában a szennyezés káros hatásaival és a védekezés lehetőségeivel. A katasztrófavédelmi feladatokat ellátó emberek sem viselik néha a védőfelszereléseket, illetve egyikük aktivistáinktól kérdezte meg, hogy milyen típusú maszkot kéne használnia. A helyiek pedig nem kapnak válaszokat, és nem tudják kihez fordulhatnának segítségért. Elképesztő szervezetlenség mindenütt.

Nem csak a segítségre szorulók nem kapnak tájékoztatást, de még azok sem, akik azért utaznak le a helyszínre, hogy segítséget nyújtsanak. Sok szeretnének tenni valamit, de ott nem tudják megmondani, hogy pontosan hol van szükség a segítségre.

A szakértők folyamatosan érkeznek a helyszínre, mindenki a felelősöket keresi, az egész világ ránk figyel és a média is napi 24 órában a vörösiszap katasztrófával foglalkozik. A helyi lakosság viszont nem tudja mit lélegzik be, mi kerül a szemébe, mivel van elárasztva az otthona és mit kéne tennie. Azonnali teljes körű tájékoztatásra és gyakorlati tanácsokra van szükség, nem pedig üres, ám megnyugtató szavakra.