A Monsanto szerint a világ nem került az eladási listák élére, és az írónő sem a legújabb J. K. Rowling. Akkor meg minek ez a felhajtás?
Ez a könyv a génmódosított organizmusok előállításában piacvezető vegyipari vállalat, a Monsanto története. Mikor kézbe vettem a kötetet, az első gondolatom az volt, hogy bármilyen fontos is ez a téma, a több száz oldalnyi írást egy cégről nem fogom a legizgalmasabb olvasmányaim közé sorolni. Tévedtem.
Adott egy jelentős vegyipari konszern, ami a vietnami háború révén hatalmas bevételekre tett szert, és ehhez mindössze az őserdők irtásához szükséges vegyszert kellett gyártania. Mellékes körülményként az Agent Orange nevű anyag több tízezer katona rákos megbetegedéséért és a helyi lakosságot tömegesen sújtó születési rendellenességekért felelős mind a mai napig. Mint kiderült a Monsanto tudatosan meghamisította a dioxinok egészségügyi kockázatait vizsgáló jelentéseket.
Ahogy későbbiekben belső levelezésükben is megfogalmazták: egyetlen dollár haszonról sem mondhatnak le. Így történhetett, hogy csaknem egy egész kisváros lakossága lett rákos az alabamai üzemük folyószennyezése miatt. Ebben az ügyben a bíróság a Greenpeace által gyűjtött adatokat is felhasználva, példátlan, 700 millió dolláros kártérítés megfizetésére kötelezte a konszernt. A megbetegedéseket a PCB-k okozták, az anyag káros hatásáról már a múlt század '40-es évei óta tudott a Monsanto. Ennek ellenére egészen 1977-ig, a teljes betiltásig gyártották azt.
Miután az általa gyártott vegyi anyagokat sorra betiltották, a Monsanto úgy döntött, hogy belevág a génmanipulált organizmusok (GMO) üzletébe. Így amellett, hogy az éhezés elleni harc úttörőiként tetszeleghetett, hatalmas piacot hozott létre saját vegyszerei számára. Bár az éhezés ügyében semmilyen eredményt nem produkáltak, a haszon nem maradt el. Részben maguk a magok biztosították azt, amiket tilos újra elvetni, ezért a gazdáknak minden évben meg kell vásárolniuk azokat. Részben pedig az a kitétel, hogy csak Monsanto vegyszerekkel permetezhetik a terményeket.
De szóljunk pár szót arról mit is hoztak létre a vállalat kutatói. Egy új, minden eddiginél szárazságtűrőbb növényt? Nem, erről megfeledkeztek. Egy bőven termő fajtát, ami reményt adhat az fejlődő világ szegényeinek? Úgy tűnik rájöttek, hogy az éhezők nem elég fizetőképesek, így lemondtak róluk. Végül olyat kísérleteztek ki, amely korlátlanul ellenáll saját vegyszerüknek, így bármennyit is permeteznek ki a gazdák – minél többet annál jobb – nem befolyásolja azt, miközben minden más életet elpusztít.
De egy jövedelmező üzlet nem ilyen egyszerű. Először is mindig vannak akadékoskodó kormányhivatalok, ezért hűséges munkatársakra van szükség az ellenőrző testületekben. Nem is olyan rég járta be a magyar sajtót is a hír, hogy Bánáti Diánát az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal elnökét illegális lobbizással vádolják, miután véletlenül eltitkolta kapcsolatát a géntechológiai iparral. A hivatal elvileg független tudományos tanácsokkal szolgál az agrárium és az élelmiszeripar területén. Valójában a saját tagjainak véleményét tünteti fel a hatóság álláspontjának, márpedig a tagok között valamennyi nagy GMO gyártó (Monsanto, Syngenta, Bayer, BASF) szószólója megtalálható. Amerikában egészen megdöbbentő törvények meghozatalát is elérte a lobbi, tilos például feltüntetni a csomagolásokon, hogy az adott termék nem génmódosított.
A független tudósok elhallgattatására és szakmai ellehetetlenítésére is számtalan esetet felsorol a könyv, amik legegyszerűbben az egyetemeknek nyújtott jelentős anyagi támogatások révén érhetők el. De nehéz lenne minden megrázó részt bemutatni a könyvből, kezdve a vizsgálati eredmények tudatos meghamisításával, egészen a Monsanto fejlődő országokban tapasztalható agresszív taktikáiig, amik többek között az indiai gazdák öngyilkossági hullámáért is felelőssé tehetők.
Hogy Marie-Monique Robin francia oknyomozó újságírónő tolla fog-e ilyen jól, vagy egyszerűen a vállalat tevékenysége maga egy bűnügyi krimi? Alighanem mindkettőnek szerepe van abban, hogy bárki, legyen az laikus vagy hozzáértő, nehezen tudja majd letenni – és még kevésbé elfelejteni - ezt a könyvet.
Szerző: Marie-Monique Robin
Kiadó: Pallas Páholy Kulturális és Kiadói Kft
Kiadás éve: 2009
