Annak ellenére, hogy 2011-et az ENSZ az erdő nemzetközi évének nyilvánította, az erdők irtása az egész bolygón folytatódik. Életbevágó ennek az összetett problémának a megoldása, és a kanadai Nagy medve-esőerdő (Great Bear Rainforest) egy olyan példa, ami azt bizonyítja, hogy a természetes forrásokért folytatott harc az őslakosok, az iparágak és a civil szervezetek között konfliktusból együttműködéssé válhat. A Nagy medve-esőerdő egy olyan mintát nyújt, amely nemcsak segíthet megoldani a környezetvédelmi konfliktusokat, hanem elősegíti a társadalmi igazságosságot is, főleg az őslakosok területi és megélhetési jogait illetően.
A Greenpeace a nemzetközi kampányaival és a tömegek mozgósítása által vált sikeressé ebben az ügyben. A Clayoquot-szoros és Nagy medve-esőerdő tovább ösztönözte a Greenpeace munkáját az Amazonasban, Kongóban és Indonéziában.
 |
| Aktivisták 1997-ből. © Greenpeace/Greg King |
A Nagy-medve esőerdő megóvásában részt vevőnek az a közös céljuk, hogy 2014-re biztosítani tudják az esőerdő ökológiai integritását: a régi, természetes erdők 70%-ának védelmét és számottevő javulást azoknak a közösségeknek az életminőségében, akik az esőerdőből élnek. Mivel most van annak a keretszerződésnek a 10 éves évfordulója, amely a Nagy medve-esőerdő megvédéséhez vezetett, ezért itt az alkalom a Nagy medve-esőerdő megünneplésére, amint egy modellé, “zöld tervrajzzá” válik az erdővédelem és az egész világ számára.
Kampány az erdő megmentéséért
1. A kampány elindítása, 1995–1997
A természetvédelmi tüntetések és az őslakosok jogait támogató kampányok Haida Gwaai-ban és a Clayquot-szorosnál, British Columbia nyugati partján, valamint a gyorsuló ütemű ipari fakivágások a part többi részén megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy a Greenpeace elindítsa a kampányt a Nagy medve-esőerdő megmentéséért. A tarvágás akkori ütemében 25 év alatt a teljes régió ki lett volna pusztítva. A védekezés egyik első lépése az volt, hogy az erdőt, az ottani grizzlyk és fekete medvék után, elnevezték Nagy medve-esőerdőnek. 1995-ben a nuxálk törzs megkérte a Greenpeace-t és szövetségeseit, hogy társuljanak melléjük az ellenállási mozgalomban. Két éven belül hivatalosan is el tudták kezdeni a kampányt.
2. Helyi szintről globális szintre – A nemzetközi kampány, 1997–1998
Az őslakók közösségeinek támogatásával a Greenpeace közvetlen akciókkal lépett fel, azaz blokkolta a favágótelepeket és a szállítóutakat. Ez szorosabb kötelékhez vezetett az őslakókkal, viszont jelentős feszültségekhez vezetett a favágó közösségekkel.
AZ ENSZ Rio 5+ csúcsán a Greenpeace International ügyvezető igazgatója, Thilo Bode közvetlenül felvetette a Nagy medve-esőerdő problémáját az összegyűlt államfők előtt, épp amikor a kanadai rendőrség közbelépett a tiltakozások feloszlatására. Ez, a közvetlen akciókkal együtt, a kampányt világszinten ismertté tette.
3. Tömegek mozgósítása és népszerűsítés – Recept a sikerhez, 1998–2001
Az elkövetkező három évben a kampány a Nagy medve-esőerdőből származó fából készített termékek és papírok forgalmazóira gyakorolt egyre nagyobb nyomást. Ezen cégek meggyőzése a faáruk és hozzá hasonló termékek bojkottálásáról elengedhetetlen volt a győzelem biztosításához. A hatásos kanadai tömegmegmozdulások, a növekvő nyomás az európai és USA-beli fogyasztókon és ügyfeleken és a növekvő befektetési bizonytalanság mind hozzájárultak ahhoz, hogy 2001-ben a fakitermelő cégek beszüntették pusztító tevékenységeiket, és elkezdtek a megoldásokról tárgyalni.
4. A keretegyezmény és a tilalom, 2001
2001. április 4-én bejelentették a keretmegállapodást a fakitermelés felfüggesztéséről, amelyben a faipari cégek elfogadták a moratóriumot a fakivágásra, cserébe a Greenpeace és szövetségeseik leállították a cégek elleni kampányukat. Ezek a fejlemények közös megoldási terv létrehozásához vezettek a Greenpeace, a ForestEthics, a Sierra Club B.C. és öt faipari cég részvételével. Ez a keretmegállapodás alappillére volt a 2006-os és 2009-es megegyezéseknek a Nagy medve-esőerdőről, a felek évtizedes együttműködésének bevezetéseképpen.
5. A 2006-os és a 2009-es megegyezések
Egy új erdőkezelési rendszert fogadtak el (Ökoszisztéma-alapú kezelés, EBM), amely biztosítja mind az ökológiai integritást, mind a lehetőséget a fenntartható emberi, gazdasági, társadalmi és spirituális tevékenységekre, amelyek növelik a jólétet.
A megegyezések hatása kézzelfogható:
1998-ban azt tervezték, hogy 2020-ra a teljes erdőt kivágják;
2005-ben az őserdő 5%-a védelem alá került;
2009-től máig megegyeztek az erdő 50%-ának védelem alá helyezéséről, újabb célként pedig kitűzték, hogy 2014-ig 70%-ra növelik az arányt.
A filantróp alapítványok és környezetvédelmi nonprofit szervezetek együttműködése kulcsfontosságú volt a finanszírozás biztosításában (amely kormányzati támogatásokat is elérhetővé tett); 120 millió dollárral járultak hozzá egy olyan gazdaság magvainak elvetéséhez, amely nem a faipartól függ többé.
„Példát szeretnénk mutatni a Nagy medve-esőerdővel, hogy feljebb emeljük a lécet a világ többi részén is. Ahhoz, hogy egy globális modellé tehessük, sikeresen végre kell hajtanunk a megegyezésben foglaltakat” – mondta Reynold Hert, a Western Forest Products akkori vezérigazgatója 2008-ban.
Habár számottevő előrehaladásról lehet beszámolni, a Nagy medve-esőerdő csak akkor válhat valódi mintává, ha eléri mind a két célját, azaz az erdő 70%-ának védelmét, és emellett a magas életszínvonalat biztosítását 2014-ig. Ez a történet azt bizonyítja, hogy sokévnyi kitartó elköteleződéssel és minden fél érdekének figyelembe vételével hatalmas lépéseket lehet tenni a nagyméretű és elhúzódó földhasználati konfliktusok megoldásában.
A globális kihívás
A Nagy medve-esőerdőhöz hasonló problémákkal küszködik több erdő világszerte. A területi jogról, a gazdasági fejlődésről és a környezeti integritásról szóló viták még jobban kiéleződtek azt felismerve, hogy az éghajlatváltozás elleni harcban az erdők megóvása elengedhetetlen összetevő. A Nagy medve-esőerdő sikere azt bizonyítja, hogy léteznek hiteles, fenntartható megoldások; hogy a természet megőrzése, a gazdasági fejlődés és az emberi jogok nem zárják ki egymást.
A Greenpeace most azért harcol, hogy a brazíliai Amazonas, a Kongó és az indonéziai esőerdők jövőjét biztosítsa, ugyanazzal az elkötelezettséggel a kiegyensúlyozott és fenntartható megoldás elérése mellett, mint ahogy ezt British Columbiában tette.
Fordította: Baranyai Ida.
