A Deep Green Rex Weyler havi rovata, ami bemutatja az aktivizmus, a környezetvédelem, valamint a Greenpeace múltjának, jelenének és jövőjének a gyökereit. Íme az ő saját véleménye.
"Sok ember várja az ifjú Martin Luther King vagy Mahatma Gandhi visszatértét, de ők elmentek. Mi vagyunk itt." - Marian Wright Edelman
Bár a korai Greenpeace kampányokban férfiak kapták a legtöbb főcímet, több erős, 'látnok' hölgy segített életre kelteni ezt a szervezetet. A Greenpeace családjának társalapítója Dorothy Stowe volt, aki júliusban elhunyt, és augusztus 7-én búcsúztatták a Vancouver-i Unitárius Templomban, Kanadában. A program tartalmazta a fenti idézetet. Számos hölgy, akik segítették a Greenpeace-t - Dorothy Metcalfe, Zoe Hunter és mások - részt vettek a gyászszertartáson.
Dorothy Stowe volt a Rhode Island-i helyi polgári dolgozók egyesületének első elnöke, aki szembenézett az elnyomó McCarthy korszak támadásaival. A nászéjszakáját egy polgárjogi vacsorán töltötte, ahol a nukleáris fegyverek ellen kampányolt, és a férjével (Irving) Kanadába emigrált az amerikai-koreai háború elleni tiltakozásként. Segített elindítani az első Greenpeace kampányt, és a korai találkozókat az otthonában tartotta meg. Dorothy mindig felszolgált valami ételt ezeken a gyűléseken, időnként teát és süteményt, és a radikális politikát a család és az közösség megnyugtató légkörében tálalta.
Marie Bohlen (Nonnast) természet illusztrátor volt, a Sierra Club tagja és békemozgalmár. A fia, Paul születésekor megfogadta, hogy sosem engedi őt háborúba. 1958-ban megismerkedett Jim Bohlennel egy kvéker béketalálkozón Philadelphiában, Pennsylvaniaban. Összeházasodtak, majd bevezette őt a Barátok Vallásos Társaságába és a Sierra Clubba. Amikor Paul 1967-ben katonakötelessé vált, Vancouverbe (Kanada) emigráltak, ahol találkoztak Stowe-ékkal és a Don't Make a Wave Bizottsággal, amiből később megalakult a Greenpeace.
1970 februárjában, amíg azt vitatták, hogyan állíthatják le az amerikai nukleáris bombák tesztelését Alaszkában, Marie felvetett egy ötletet, miszerint hajózzanak el a tesztek helyszínére, és akadályozzák meg a bombák felrobbantását. Természetesen ez volt az első igazi Greenpeace kampány. Miután az ötlete megvalósult, Marie azt tervezte, hogy a kvékerek is mutassák meg magukat a hajón. Végül úgy döntött, Vancouverben marad, és együtt dolgozik Dorothy Stowe-val és a többiekkel. A Phyllis Cormack - az első Greenpeace hajó - csak férfiakat szállított. Bob Hunter később azt nyilatkozta egy interjúban, hogy ez hiba volt, és a legénység felének nőnek kellett volna lennie.
A Deeno Birmingham által vezetett brit columibiai Voice of women szervezet kulcsfontosságú szerepet játszott ebben az első igazi kampányban, növelték a tőkealapot, és a kanadai kormányt a tiltakozás támogatására kérték. Deeno a férjét, Dave Birminghamet kérte meg, hogy legyen a Phillys Cormack gépésze. Lille d'Easum, A Nők Hangjának az elnöke készítette el a Greenpeace első technikai jelentését, egy tanulmányt a sugárzás hatásairól.
Dorothy Metcalfe (Harris) A Winnipeg Tribune riportere volt, amikor találkozott az újságíró Ben Metcalfe-fal. Miután összeházasodtak, az 1950-es években Európába utaztak, és történeteket gyűjtöttek az Észak-Amerikai Újságok Szövetségének. Az első Greenpeace kampány idején a saját otthonát alakította át rádiószobává, hogy a Phyllis Cormack fedélzetén tartózkodó Ben riportjait közvetíthesse a világ felé. Amikor az amerikaiak elhalasztották a teszteket, a legénység az alaszkai Kodiak biztonságos kikötőjébe tervezett indulni, Dorothy arra bíztatta őket, hogy menjenek tovább az Aleutian Islands felé. "Fenntartjuk a lendületet", mondta. Dorothy a kanadai parlamentnél lobbizott, mely három indítványt eredményezett, sürgetve az amerikaiakat, hogy fejezzék be a teszteket. Felhívta a kanadai miniszterelnök, Pierre Trudeau irodáját, kitartva amellett, hogy az elnök úr utazzon el Washingtonba, és szálljon szembe az amerikaiakkal. A médián keresztül küldött üzenetet "a Greenpeace fedélzetén lévő férfiak feleségeinek és családjainak. Ezek a férfiak az életüket kockáztatják... az emberiség érdekében." Mikor Trudeau-t gyávának nevezte, néhány támogatója úgy gondolta, hogy ezzel túl messzire ment. Dorothy Metcalfe kitartott a véleménye mellett: "Ez demokrácia, az embereknek kötelességük kimondani, amit gondolnak."
A francia nukleáris kampány alatt Dorothy Metcalfe ismét média központtá vált. Részt vett az első ENSZ környezetvédelmi találkozón Stockholmban, valamint elintézte, hogy a pápa a Vatikánban megáldotta a Greenpeace zászlót.
Zoe Hunter (Rahim) az Egyesült Királyság Nukleáris Lefegyverzésért Kampányának a tagjaként 1962-ben találkozott Bob Hunterrel Londonban. Bevezette őt a Bertrand Russel békeaktivista munkájába, és 1963-ban meghívta őt az Aldermastoni nukleáris létesítmény elleni békemenetbe, így ez volt Hunter első politikai tiltakozása. Miután összeházasodtak, két gyermekük született, Conan és Justine. Zoe Dorothy Stowe-val és Dorothy Metcalfe-val dolgozott az első Greenpeace hajó előkészítésén. Napjainkban az Amnesty International munkatársa Kanadában.
Az írás eredetije a Greenpeace Making Waves című blogjában található.
fordította: Krisz
