Greenpeace Magyarország

Továbbra is nagyon pörög az élet itt Koppenhágában. Ma van a konferencia harmadik napja, és most már egész jól elboldogulok a rengetegben. A hangulat teljesen felemelő és magával ragadó. Elképesztő az az ember áradat, ami nap mint nap megfordul a Bella Centerben (a konferencia helyszínén); kormánydelegáltak, kormányközi és civil szervezetek képviselői a világ minden pontjáról. Ennyi nemzetiséget egy helyen még sosem láttam (olyan mini országokból is, amikről sosem hallottam azelőtt) És a legtöbbjük szeme előtt egyetlen cél lebeg: egy új, klímavédelmi megállapodás létrehozása. Vicces, hogy miközben mindenki siet egyik tárgyalásról a másikra a Bella Center zavarbaejtő folyosóin, egyik kezében lóg egy laptop, másikban egy „coffee to go”, a hónuk alá csapva egy adag dokumentum, és még mindezt megfejelve minimum egy mobillal és egy válltáskával. Hát kb. így nézünk mi itt ki… Én is egy kisebb fajta karácsonyfaként rohangálok így A-ból B-be, mint egy mérgezett egér.




A delegáció tagjaként a flexibilis mechanizmusokat és a szénpiacokat követem. Mivel kormánydelegált is vagyok, nagyon sok olyan zártkörű tárgyalásra is bejutok, ahova simán civil delegáltként nem mehetnék be. Ezek a zártkörűek pedig nagyon izgisek, tegnap például részt vettem egy olyanon, ahol a báziséven vitatkoztak az országok, hogy 1990 legyen-e továbbra is, vagy sem. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy nagy asztal körül ül egy-egy országból általában egy-két delegált, akik kiteszik a táblácskáikat, hogy honnan jönnek, és ennek megfelelően szólnak hozzá a tárgyaláshoz. Mindig van egy „chair”, aki levezeti és facilitálja ezeket a tárgyalásokat. És mindig az ország nevén szólítja az egyes delegáltakat. Érdekes nagyon. Aztán persze vannak kevésbé hasznos zártkörűek is, előfordul, hogy másfél órán keresztül semmire nem jutnak egymással az országok.