Ma van a konferencia ötödik napja… Már több mint egy hete itt vagyok, Koppenhágában és hát elég gyorsan eltelt idáig. Nagyon kemények a napok, minden reggel 6:00 körül kelünk, már 7:30-kor Greenpeace-es koordinációs megbeszélés van, 8:45-től pedig Greenpeace regionális (nekem EU-s) megbeszélés. Utána rohanás a Bella Centerbe és aztán tárgyalások hada egészen estig. Már lóg a nyelvem. De az adrenalin és a hit, hogy valami jó fog történni a következő héten, persze éltet.
Érdekes, hogy eddig úgy tűnik, nem történt túl nagy előrelépés a tárgyalások összességét tekintve. Ezt úgy értem, hogy az országok például még mindig nem tudtak megegyezni a kibocsátás-csökkentési százalékokról, ami ugye az egyik legfontosabb kérdés a 2012 utáni időszakkal kapcsolatban. A ma véget érő EU-s csúcstalálkozó Brüsszelben persze megtörhetné a jeget, hiszen ha az EU a feltételes 30%-ot feltétel nélkül bevállalná, ez elindíthatna egy pozitív hullámot a többi fejlett országban is.
A fejlődőket támogató klímafinanszírozás ugyancsak egy nyitott kérdés maradt egyelőre. A fejlett világ egyre többet beszél a rövid-távú, 2012 előttre vonatkozó gyors segélyről, ami egyrészről jó, másrészről viszont elvonja a figyelmet az igazán fontos, hosszú távú finanszírozásról, amelynek segítségével 2012 és 2020 között tudnák a fejlődők kibocsátásaikat csökkenteni.
Ami biztos: a Kiotói Jegyzőkönyvnek folytatódnia kell 2012 után is. Természetesen nem lenne teljesen független az új megállapodástól, de nem halhat meg. Még egy jó ideig nem. Egyébként hallottam olyan pletykákat is, hogy ha itt nem sikerül az országoknak egyezségre jutniuk, akkor kora tavasszal elképzelhető lesz egy rendkívüli COP16. Hát majd meglátjuk
