Greenpeace Magyarország

Fagypont, szél, dühös, órákig jéghidegben álló delegáltak és megfigyelők. A kapukon kívülről nézve így kezdődött a konferencia második hete. Pesszimista blogbejegyzés kép nélkül.

A szokásos helyre, a metróállomásra igyekeztünk reggel hatkor, biciklivel. Odaérve szokatlan látvány fogadott, az eddigi mérsékelt sorban állás helyett óriási tömeg gyülekezett a kapuk körül. Ezen a héten érkeznek a miniszterek, az állam- és a kormányfők, emiatt szigorítottak a biztonsági ellenőrzéseken, ráadásul a tizenötezer főt befogadni képes konferenciaközpontba harmincezer akkreditált delegált és megfigyelő próbált bejutni. Óriási káosz alakult ki, a delegáltak, a badge-el rendelkezők és a regisztrációra várók egy tömegbe keveredve várakoztak a jéghidegben. Mi is fáztunk, pedig direkt melegen öltöztünk fel, el lehet képzelni, hogy a néha csak öltönyben álló delegáltak milyen hangulatba kerülhettek.

Ma főleg a fejődőket tömörítő G77 csoport tagországaival beszélgettem, és rengeteg indulatot és ellentétet tapasztaltam. Az első napok optimizmusa helyett elkeseredett válaszokat kaptunk a tárgyalások kimenetelére vonatkozó kérdéseinkre. Az afrikai delegáltak úgy tűnik, már nem reménykednek abban, hogy a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodáshoz külső segítséget kapnak, úgy gondolják, maguknak kell megoldást keresni. Egy bolíviai delegálttal hosszú beszédett tartott arról, hogy nekik nem kell a fejlett országok (leginkább az USA) pénze, ők azt követelik, hogy a klímaváltozás által okozott károkat tegyék jóvá, valamint, hogy saját kibocsátásaikat csökkentsék először. Kolumbia képviselője ezzel szemben egy pénzügyi megoldást, a karbon-adó bevezetését vázolta fel. Amikor a brazil delegáltnak a CRS-ben ma vetített erdőirtásról szóló dokufilmet ajánlottam, akkor csak annyit jegyzett meg keserűen, hogy Brazíliában más is van, mint esőerdő, és a braziloknak is meg kell élniük valamiből.

A fenti konfliktusokra természetesen mindig megpróbáltam a lehetséges megoldásokat felvetni: a fejlődő országoknak technológiákra és pénzbeli támogatásra van szüksége ahhoz, hogy a kibocsátásaik korlátozásáról vagy az erdőik megóvásáról egyáltalán beszélni lehessen. De abban egyelőre csak reménykedhetünk, hogy ez a támogatás még az idei karácsonyfa alá kerülhet, méghozzá jogilag kötelező érvényű megállapodás formájában.

Remélem Barbi mihamarabb bennfentesként is írni fog a benti eseményekről, de annyi a hírekből már kiderült, hogy dél előtt valamivel az afrikai államok tényleg kivonultak, tiltakozva az ellen, hogy a fejlődő országok akadályozzák a klímaegyezmény létrejöttét. Szerdán újabb demonstrációk várhatóak a városban, és valószínűleg a Greenpeace sem marad tétlen. És még mindig hátra van négy nap a konferenciából. Az egyetlen pozitív dolog, amit most írni tudok, az, hogy itt most három fokkal melegebb van mint otthon. Ja, és a mai fokhagymaszószos tészta és brokkolileves is isteni volt.