Két hete lakossági bejelentést kaptunk, hogy Lillafüred fölött, a Szinva patak habzik és döglött pisztrángok úsznak a tetején. Kimentünk, megnéztük mi történt. Nagyon úgy néz ki, hogy a helyi katasztrófavédelem szórt egy erősen mérgező anyagot, klórmészt a patakba. Ami nagyon bizarr, de biztos, hogy őket kell első sorban kicsontozni ezért?

Két hete lakossági bejelentést kaptunk, hogy Lillafüred fölött, a Szinva patak habzik és döglött pisztrángok úsznak a tetején. Kimentünk, megnéztük mi történt. A nagy tiszai ciánszennyezés újrajátszásáról szó sincs, de egy szép darabon, úgy néz ki, minden fejlettebb élőlény kipusztult: halak, csigák, rákok. Rövid idő alatt meg lehetett találni a vélhető helyszínt is: a helyi Katasztrófavédelmi Igazgatóság területénél fehér por volt szétszórva, java a patakba vezető vízfolyásba. Mintát vettünk, s a labor megállapította: klórmész, nagyon erősen lúgos, mérgező anyag. Amellett, hogy nagyon mérgező, gyorsan le is bomlik, ami azért jó, mert nem pusztított hosszan, viszont pár nappal később már nagyon nehéz kimutatni.

A katasztrófavédelem, amelynek a gyors reagálás mégiscsak dolga, két héttel a történtek után még nem tudott tájékoztatást adni arról, hogy szerintük mi történt: valaki feltörte a raktárt és vandálkodott? Részeg volt az éjjeliőr és Holle anyót játszott? Selejteztek, és hiába vártak az IFA-ra, hogy elszállítsa?

Azért mielőtt nagyon belemerülnénk az anyázásba, érdemes észrevenni: az eset rávilágít arra, hogy az állami szervek kivéreztetése, legatyásítása önmagában elegendő kockázatot jelent,  hogy ha a katasztrófavédelemnek, az ellenőrző szerveknek nincs kapacitásuk a rájuk bízott feladatok elvégzésére, a munkájuk megfelelő biztonsággal való elvégzésére, akkor az ilyen esetek a legjobb szándékú és képességű vezetők és munkatársak alatt is bekövetkeznek.

S ebben az esetben nem is rajtuk van a nagy mennyiségű elverendő por.