Dorothy Anne Rabinowitz 1920 december 22-én született a Rhode Island-i Providence-ban egy Oroszországból bevándorolt zsidó család tagjaként.  Dorothy később apját idealistának és politikusként írta le, állítása szerint nem csak a zsidók ellen elkövetett igazságtalanságok zavarták, hanem az egész világért aggódott. Így nem véletlen, hogy később Dorothy is kifogást emelt az emberiség ellen elkövetett gaztettekkel szemben.

 

Tanulmányait a Pembrok-i Főiskola angol és filozófia szakán végezte, majd pszichiátriai önkéntesként dolgozott. Munkája mellett első elnöke lett a helyi civil szakszervezetnek. Már McCarthy elnyomó korszaka idején elkezdte lázadó pályafutását és sztrájkkal fenyegetőzött. Bár a helyi kormányzó tévesen kommunistának nevezte, de végül sikeresen elérte egyesületének a fizetésemelést. 

 

1953-ban Dorothy hozzáment egy polgárjogi ügyvédhez, Irving Strasmich-hoz. (Az esküvői vacsorájukat is a Nemzeti társaság a színes bőrű emberek előrejutásáért (NAACP) szervezetnél tartották, elindítva ezzel az USA civil jogi mozgalmát. 

 

Az ifjú pár a menyegző után Stowe-ra változtatták családnevüket,  Harriet Beecher Stowe emlékére, aki úttörője volt a feminizmus elterjedésének és a rabszolgaság eltörlésének. 

Az ötvenes években a nukleáris fegyverek ellen kezdtek el kampányolni a Kvékerekhez hasonlóan. Szintén ez a világnézet inspirálta őket abban is, hogy elhajózzanak az Amchitka szigethez, ahol akkor atomkísérleteket folytattak. (Azóta ezt tekinthetjük az első GP kampánynak.)

 

1961-ben, hogy semmiképp sem váljanak a vietnámi háború támogatóivá, emigráltak Új-Zélandra, ezzel elkerülve, hogy adójuk a hadsereg kasszájába folyjon. Ott tartózkodásuk alatt többször is rendeztek tüntetéseket a francia atomkísérletek ellen is,  de amikor Új-Zéland is csapatokat küldött a háborúba Kanadába vándoroltak.

 

Vancouver-ben találkoztak Bob Hunter-rel, valamint Ben és Dorothy Metcalfe-al, akik segítségükre voltak kampányaikban. Ezt követte egy újabb fontos találkozás, a Greenpeace történelmében, miután Jim és Mary Bohlen és Hunter felesége is csatlakozott a csapathoz. Így végül megalakult a Greenpeace alapítóinak „magja”, akik egy új békét és ökológiát akartak elhozni a világ számára. 

 

Amikor 1968-ban újra atomkísérletek indultak Alaszkában a Stow pár „Don’t Make a Wave Committee” (fordításban: Ne csináljunk hullám bizottságot)  felirattal kezdtek el tiltakozni. (A feliratot a Tsunamitól való félelem inspirálta.) Dorothy-t nem hagyták nyugodni az események, így önkénteseket és női csapatokat toborzott, hogy bojkottálják a kísérleteket. Végül Jim és Bohlen tanácsára hajót béreltek, hogy személyesen akadályozzák meg a robbantásokat.  Egy óriási hajóra esett választásuk, melyet Phyllis Cormack-ról átkereszteltek Greenpeace-re, ezzel jelezve, hogy  céljaikat a béke és a (békés) természet vezérli. Habár az USA parti őrsége letartóztatta őket, de ez olyan közfelháborodást keltett, hogy 1972 februárjában végül beszüntették az atomkísérleteket. 

 

 

 

 

 

Az örömteli események után, így végül a csapat Greenpeace-re keresztelte magát és világszerte követőkre találtak. Ma már több mint 40 képviseletük van világszerte, beleértve Kínát és Indiát és nemrég már Afrikát is. 

 

Az évek folyamán Dorothy mindvégig támogatta a lelkes aktivistákat, sőt többen zarándokoltak el otthonába, inspirációt várva tőle. Egy alkalommal a U2 híres énekese, Bono is külön erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy Vancouver-i  koncertjük alatt meglátogassa a Greenpeace nagymamáját. Dorothy Stowe sosem hagyott fel elveivel és munkásságával, élete végén is több ezer aktivistát ösztönzött a további sikerek elérésében. 

 

A Greenpeace International nemzetközi igazgatója, Kumi Naidoo is úgy nyilatkozott, hogy élete egyik legmeghatározóbb pillanata volt, amikor találkozott a kitartás, az optimizmus és a lelkesedés mintaképével, aki életét arra tette fel, hogy jobbá tegye a világot.